Öngyilkossági szándék, figyelmetlenség, sietség és infrastrukturális hiányosságok vezetnek értelmetlen halálokhoz a romániai vasúti síneken: előfordul, hogy a sorompó nem működik, és az is megtörténik, hogy az ember fülhallgatóval bámészkodik, nem hallva a vonat sípját. A balesetek általában kegyetlen véget érnek, amelyeket a mozdonyvezetők „páholyból” néznek végig, a trauma pedig sokszor feldolgozhatatlan. Noha 2021 a vasút európai éve, „a tragédia még mindig része a mozdonyvezető munkájának” – részletezte Gábor Adrian madéfalvi származású mozdonyvezető, akivel hivatásáról és a biztonságos közlekedésről beszélgettünk.

Gábor Adrian harmadik generációs mozdonyvezető, nagyapja és édesapja is a madéfalvi fűtőházat szolgálta, így hivatása mondhatni, már gyermekkorában eldőlt. A középiskolát a brassói vasúti iskolában (Colegiul Tehnic de Transporturi Brașov) végezte, 1999-től 2020-ig munkálkodott a romániai vasúti társaságnál. Egy éve Németországban él, ahol szintén mozdonyvezetőként dolgozik. Elmondása szerint nehéz volt meghoznia a döntést, hogy külföldre vándoroljon, mert a csíki medencében rejlik valami maradásra bíró erő, de a tény, hogy olyan országban végezheti álmai munkáját, ahol a vasúti szerelvények hibátlanok, a közlekedés pedig kevésbé vészjósló, egyszersmind meggyőzte.

Rossz időbeosztás, sietség, telefonálás, rendőri ellenőrzés figyelése, szabálytalan előzés kanyar előtt, esőben, útjavítások során, olykor alkohol hatása alatt, biztonságiöv nélkül a szerencsére hagyatkozva – sokaknak ismerős lehet a kép, hiszen a romániai sofőrök szinte mindegyike magáénak tudhatja legalább egyik kihágást. A felelőtlen közlekedés azonban emberéleteket követel: ennek kapcsán minisorozatot indítunk, amelyben közlekedésbiztonsági szakemberekkel, ralibajnokkal és különféle sofőrökkel járjuk körül a száguldozás veszélyeit és a vakmerőség következményeit.

A romániai és németországi vasúti társaságok nem mérhetők össze, sokat nyom a latban, hogy mekkora anyagi befektetést szánnak a hálózatokra – és ebben Románia egyelőre hátul kullog, ugyanis 1990 óta mintha semmi sem változott volna a vasúti síneken: a mozdonyok, a vagonok és a sínek régiek, amivel önmagában nem is lenne gond, ha a felújításukra hangsúlyt fektetnének az illetékesek. Tapasztalatai azt mutatják, mivel a vasúti szerelvények lassacskán elenyésznek, a munkavállalási kedv is lankad a vasúti társaságoknál, ezért nehezen vállalkoznak mozdonyvezetésre az emberek. A hiányosságok és elhanyagoltság mellett érthető, hogy miért késnek a vasúti szerelvények, és miért adódik tucatnyi értelmetlen baleset az utakon.

Lángokban álló mozdonyok, vonat-autó ütközések, tucatnyi halál

Noha az idei évet az európai vasútnak szentelték, egyre gyakrabban hallani romániai vonatbalesetekről: legutóbb Csíkszeredában ért tragikus véget egy ütközés, de az is előfordult, hogy kisbusz csapódott a szerelvénynek, arról nem beszélve, hogy akadt már ittas mozdonyvezető és a semmiből lángra lobbanó szerelvény is a vasúti síneken.

Kapcsolódó

A sofőroktatás hiányosságai is felelősek a rengeteg közúti baleset miatt – így tekint a ralibajnok a száguldozó sofőrökre

Sofőrtársainak azt üzeni, ne bízzanak a szerencséjükben, és ne akarjanak különféle mutatványokat végrehajtani a forgalomban, mert meg kell érteniük, nem csupán saját testi épségükkel játszadoznak, hanem a körülöttük lévők életével is.

autóbaleset rali Borbély Károly

Gábor Adrian „szerencsés” mozdonyvezetőként tekint önmagára, ugyanis kevés balesetben volt része, azonban ezek között akadt olyan is, ami emberéleteket követelt: látott már közelről öngyilkosságot, sínekre eső embert, vasúti átkelőknél történő autóbalesetet, tehát tudja, milyen az, amikor a szerelvény magával ragad egy életet. Ezeket a tapasztalatokat nehéz feldolgozni, alkalomadtán a trauma végigkíséri a mozdonyvezetőt. Annál is inkább, mert a mozdonyvezető-képzéseken a gyakorlati tennivalókra, és nem az esetleges balesetekkel járó lelki következményekre tevődik a hangsúly. Ha a mozdonyvezető megfelel a pszichológiai elvárásoknak, amelyeket komoly tesztekkel mérnek fel, akkor irányíthatja a szerelvényt.

Romániával ellentétben Németországban sok felkészítő, pszichológiai modul, szimulátoros gyakorlat vár a mozdonyvezető tanoncokra, illetve minden elszenvedett baleset után vezetési tilalom addig, míg egy újabb pszichológiai teszten nem bizonyítja az érintett, hogy már készen áll a munkavégzésre.

„A vonat-autóbalesetek mindig az autóvezetők figyelmetlenségéből adódnak”

A törvény szerint a vonat- és autóbalesetek oka mindig az autóvezető figyelmetlensége vagy sietsége. Napjainkban ki-ki nagy sebességgel, rohanva éli az életét, és az ebből fakadó balesetek számát növelik az infrastrukturális hiányosságok is. Gábor Adrian elismeri, nehézséggel járhat minden vasúti átkelőhöz sorompót szerelni, de a balesetveszélyes csomópontoknál igenis kötelessége lenne az önkormányzatoknak, a vasúti társaságoknak és a helyi rendőrségeknek felelős döntéseket hozni. Sőt, a balesetek megelőzése érdekében az utasok is sokat tehetnek: noha még mindig a legbiztonságosabb közlekedési eszköz a vonat, kevesen veszik igénybe idehaza, és azok, akik mégis vasúton közlekednek, nem adnak hangot nemtetszésüknek.

Kapcsolódó

Elég egy másodperc töredéke ahhoz, hogy tragédia történjen – közlekedésbiztonsági szakértőt kérdeztünk

Csak a múlt hétvégén 24 személy vesztette életét közúti balesetben Romániában, szinte naponta lehet olvasni halálos kimenetelű ütközésekről. Katona Lóránt székelyudvarhelyi közlekedésbiztonsági szakértőt az egyre gyakoribb balesetek lehetséges okairól kérdeztük.

autóbaleset közlekedésbiztonság

Holott, ha elégedetlenségüket a hatóságokhoz és önkormányzatokhoz is eljuttatnák, vélhetően előbb lépnének az illetékesek, és kezdetét venné a tatarozás. A felújítással és modernizálással egyidőben csökkenhetnének a balesetek is. „Hargita megye például meglehetősen jó vasúti hálózattal rendelkezik, ami összeköti Gyergyószentmiklóst Tusnádfürdővel és a Gyimesekkel, de az utóbbi 20 év alatt nem láttam komoly szállítási stratégiát” – kifogásolta a mozdonyvezető.

Hozzátette, balesetmegelőzés szempontjából megfelelő első lépés lehet, ha a „vasúti társaságok újból önmagukra találnak”, ebben a társadalom is segíthet, ha folyamatos és erőteljes nyomást gyakorol a döntéshozókra. A biztonságos szállítás ugyanis mindenkinek kijár, öröm lenne tehát, ha Románia is okosan használná közlekedési adottságait, illetve rátámaszkodna azokra az uniós forrásokra, amelyek környezetbarát szállítást tesznek lehetővé. Ha mindezek megvalósulnak, akkor régi meggyőződése is érvényessé válhat, miszerint „a jobb jövőért vonattal utazni érdemes”.