A Budapest–Bamako rali félidejében az előkelő második helyen tartózkodik a sepsiszentgyörgyi fiatalokból álló Sepsi SiC Outland Expedition csapata. Debreczeni László és Demeter László a versenykategóriában vállalkozott arra, hogy hegyen-völgyön, kő- és homoksivatagon, szavannán és dzsungelen keresztül célba érjenek Nyugat-Afrika szívében. A Budapest-Bamako egy veszélyes, minimál asszisztenciás kaland és tájékozódási verseny, amelyben minden résztvevő csak saját talpraesettségére, szerencséjére és felkészültségre számíthat, hiszen nincsenek mentőhelikopterek, begyűjtő teherautók, idegenvezetők vagy tolmácsok.

A 16 napos, több mint 9000 kilométeres versenytávon, mintegy 300 jármű a marokkói Tangerből vágott át előbb a hóval borított Atlasz hegységen, majd a Draa folyó sziklás völgyein át a Szahara mélyére. A mauritániai határ átlépése után sivatagi dűnékkel és homokos tájjal folytatódott a futam. A zord szaharai etapokat a félsivatagos Száhel övezet követte Szenegálban. Onnan továbbhaladva, jelenleg poros és sáros földutakon folytatják Guinea magasföldjein át egészen Sierra Leone buja dzsungeléig, míg célba érnek Freetown-ban.

A két sepsiszentgyörgyi srácnak nem ez az első afrikai kalandja: az elmúlt években részt vettek már a Budapest–Bamako ralin, de versenyeztek az Asia Race túrán, ahol második helyezést értek el, és magánexpedíciók keretében is átszelték a fekete kontinenst, egészen Fokvárosig. Debreczeni László  és Demeter László, mindketten vállalkozók, akik a hétköznapokban viselt öltönyüket levetve, szívesen vágnak bele off-road túrákba, ez a közös szenvedély 2014-óta hajtja őket, a székely furfangot igénylő, kihívásokkal teli kalandokba.

„A Bamakón egy dolog biztos, hogy minden bizonytalan”, érzékeltette a mostani kalandjuk kihívásait az adószakértőként dolgozó Debreczeni László, aki szerint ehhez hozzátehető egy másik mondás, miszerint: „ami elromolhat, az el is romlik”, hiszen korábbi expedícióik során is megtapasztalták, egy ilyen utat nem lehet megúszni autójavítás nélkül. Így indult az idei Budapest–Bamako ralijuk is, hiszen már az első napon meghibásodott az autójuk felfüggesztése, de sikeresen vették a kezdeti akadályt, alkatrészt rendeltek, éjszaka megjavították és elérték a versenyrajtot. „Azóta is feszt javítunk”, számolt be üzenetváltásaink során Debreczeni László.

Demeter László hozzátette: olyan járművet választottak, amelyet a helybéliek is gyakran használnak, ahhoz ugyanis találnak cserealkatrészeket, ezért idén egy öszvér túraautónak számító, 1999-es kiadású, kevés elektronikát tartalmazó, Toyota Land Cruiser-rel indultak, ami gyakori jármű Afrikában, így kevesebb gondot okoz gondot a javítása. A Budapest–Bamako elsősorban stratégiai verseny, ahol keveset számít az idő, ezért stratégiai döntés az is, hogy nem érdemes például egy G Mercedes-szel útnak indulni, amely amikor elromlik, több hetet kell várni, hogy futárszolgálattal megérkezzen a szükséges alkatrész, ez idő alatt lejár a verseny.

A két Laci idén a Budapest–Bamako rali nehezebb, versenykategóriájában állt rajthoz, ahol a részvevők napi etapokat teljesítenek, amelyek során ügyességi és tájékozódási feladatokat kell megoldaniuk, közben a szervezők olyan szakaszokat is beiktatnak, amelyeket limitidő alatt kell teljesíteni. Emellett számos csapat indult el a túra és kaland kategóriákban, amelyben nincsenek feladatok, csak gyönyörű tájak, kemény etapok és kiszámíthatatlan útviszonyok. A Budapest–Bamako ezenkívül a közösségről is szól, ahol napközben a homokból még vadidegenek húzzák ki egymást, akik estére a tábortűznél már új barátokként sztorizgatnak.

Székely furfanggal és erdélyi összetartással oldják meg a kihívásokat

Debreczeni László hangsúlyozta: „erdélyi csapatban játsszanak”, ők ugyanis a versenykategóriában álltak rajthoz, ám a túra kategóriában kalandozik egy marosvásárhelyi, egy gyergyószentmiklósi és egy besztercei csapat is. „Igyekszünk segíteni egymást, és nélkülük nehezebb lenne a mi versenyük is”, mondta Debreczeni László, aki példaként említette, hogy az egyik erdélyi csapat hátramaradt Spanyolországban egy alkatrészért, így egy nap késéssel érkezett Afrikába, de a gyergyószentmiklósi fiúk bármikor készek befeküdni az autó alá és megjavítani azt. Debreczeni László az eddigi Budapest–Bamako ralik feladatait érzékeltetve elmesélte: gyakori, hogy a szervezők koordinátákat adnak meg, ahol különböző kihívásokat kell megoldani.

Egyik ilyen feladatuk az volt, hogy Marokkóban egy állatfarmot kellett megtaláljanak és beazonosítsák, hogy ott mit tenyésztenek. A helyiek mindössze annyit mondtak, hogy madarakat nevelnek, ám ez nem volt elég a feladat teljesítéséhez. Mivel nem engedték be őket a farmra, hogy fotózzanak, elküldték a GPS koordinátákat a Marosvásárhelyről származó, Budapesten élő Tatár Dzsó-nak, aki addig kutakodott, míg kiderítette, hogy a farmon galléros túzokot tenyésztenek. A sepsiszentgyörgyi fiúk hangsúlyozták: versenyüket nagyban segíti világjáró tapasztalatával és műszaki tudásával Tatár Dzsó, akivel interneten és műholdas telefonon tartják a kapcsolatot, és ha a versenyzők például nem találnak egy célhelyiséget, akkor megkeresi és küldi a pontos GPS koordinátákat.

A ralik feladatai között volt még, hogy a Szahara dűnéi között kellett megtalálni egy táblát, amin arab felirat volt, majd azt lefordítani. A legtöbb versenyző lefényképezte a táblát, majd az első üzletben megkérdezték, hogy mit jelent a felirat. Erre azt a gyors-választ kapták, hogy „go slow” azaz „menj lassan”. A két Laci azonban nem elégedett meg ennyivel, mert a táblán egy hosszabb arab szöveg volt. Kitartóbb érdeklődésükre kiderült, hogy a táblán egy közmondás áll miszerint: „A lassan járás Istentől, a sietés az ördögtől való!” Aki megelégedett a gyors fordítással, az bukta a pontot, míg ők kipipálták a feladatot.

A Bamako figyelemverseny is, azaz reggel alaposan el kell olvasni az aznapi feladatlapot. Volt, hogy az Atlasz hegységen átkelve az volt a feladat, hogy egy hógolyót kellett levinni a sivatagba. Bukta a pontot az a csapat, aki nem olvasta el figyelmesen a feladatlapot, csak az útvonalra koncentrált, de kihívás volt azoknak is, akik begyűjtötték a hógolyót, hogy az hűtőben tárolva megőrizze az állagát. Másik feladattípus, amikor két pont közti távot a legrövidebb és legegyenesebb vonalon kell árkon-bokron keresztül teljesíteni, illetve van, hogy egy útvonalat akár 3–4 szakaszra elosztva, különböző átlagsebességeken kell megtenni. Ilyenkor a versenyzők több különböző eszközzel számolják az átlagsebességüket, hogy azt tizedmásodperces pontossággal tudják teljesíteni.

A két sepsiszentgyörgyi versenyző a táv mintegy felénél a második helyen tartózkodik, ám a következő napok még számos kihívást tartogatnak, ezért még bármi (is) megtörténhet. Céljuk viszont, hogy a végére elcsípjék a 3.-5. helyet. Debreczeni László és Demeter László afrikai kalandjait ITT lehet követni.