A demenciát sokan az öregkor elkerülhetetlen velejárójának tartják, pedig a tudomány ma már egészen mást mond. Az egészséges életmód, a szív- és érrendszeri rizikófaktorok kezelése, a tanulás, a mozgás és a társas kapcsolatok egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy évekkel később jelentkezzenek a betegség tünetei – hangsúlyozza dr. Ruff Katalin, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház neurológus főorvosa. Az Alzheimer-kór ugyan a demencia leggyakoribb oka, de korántsem az egyetlen, a szakember szerint pedig a megelőzés kulcsa a rizikófaktorok időben történő felismerése és kezelése. Ezekről kérdeztük a főorvost.

– Hogyan alakul ki a demencia?

– Először is tisztáznunk kell, hogy mit takar a demencia, mert sokszor keverednek a fogalmak. A demenciáról állapotként kell beszélnünk, amelynek hatására az intellektuális képességek olyan mértékben romlanak, hogy az egyén már nem tud saját magáról gondoskodni, és a szociális tevékenysége annyira beszűkül, hogy nem tud részt venni a családi vagy társadalmi életben.

Sokan összekeverik az Alzheimer-kórt a demenciával, holott a kettő nem ugyanaz. Az Alzheimer-kórnak lehet végső stádiuma a demencia, de a demenciának az Alzheimer-kór nem az egyetlen okozója. Azért beszélünk inkább az Alzheimer-kórról, mert ezt kutatják a legtöbbet, a demenciák 60-70 százaléka az Alzheimer-kórnak tulajdonítható, de a demenciát mint állapotot nagyon sok betegség előidézheti.

– Ez azt jelenti, hogy a demencia egy másik betegség végső stádiuma, önállóan demenciáról mint betegségről nem beszélhetünk?

– Igen. Sok betegség okozhat demenciát, mint például az idegrendszer fokozatos leépülésével járó neurodegeneratív folyamatok. Ilyen az Alzheimer-kór, de idegrendszeri daganatok, traumák, fertőzések, mérgezések, anyagcsere-betegségek is kiválthatják.

– Mi az öregkori elbutulás?

–  Az öregedés hozhat magával kognitív képességcsökkenést, ami viszont nem okoz olyan mértékű változást a gondolkodási funkciókban, hogy zavarja a napi életvitelt.

– Ennek az állapotnak lehet végstádiuma a demencia?

– Erre azért nem tudom egyszerűen azt válaszolni, hogy igen vagy nem, mert valójában ez egy folyamat, a demencia nem egyik percről a másikra alakul ki. Hosszú időt vesz igénybe, hogy kialakuljon és itt meg kell értenünk azt is, hogy változott valamennyire a szemlélet: a kutatások kimutattak olyan rizikófaktorokat, amelyek, hogy ha fennállnak, nő a demencia esélye. Hogy ha ezeket kellőképpen kezeljük, foglalkozunk velük, akkor lassíthatjuk vagy éppen elkerülhetjük a végállapotot, a demenciát. És erről kell beszélnünk többet, mert amikor a demencia kialakul, ott már kevés a terápiás beavatkozási lehetőség.

– Melyik az a pont vagy melyek azok a jelek, amikor már érdemes ezzel foglalkoznunk?

– Hogy hol van pontosan a határ az egészséges öregedés és a demencia között vagy pontosan mi különbözteti meg a demenciát a természetes folyamatoktól, intenzív tudományos kutatások témaköre. Amit ismerünk és már tudományosan is kimutatták, hogy az élet egyes fázisaiban különböző rizikófaktorokra kellene figyelnünk. Például már fiatalkorban úgy kell tekintenünk a tanulásra, mint protektív faktorra. Tehát, ha valaki elvégzi az egyetemet, már megszerzett egy védő tényezőt a demenciával szemben. Minél többet tanulunk, annál jobban csökkentjük annak a kockázatát, hogy valamikor kialakuljon a demencia. Az élet további szakaszaiban előtérbe kerülnek a szokásos kardiovaszkuláris rizikók, ilyen a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség, a mozgásszegény életmód. Ezek könnyen szűrhető rizikók. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás káros hatásait pedig említenem sem kell. Szintén kockázati tényezők a fejtraumák, a depresszió és a hallászavar.

Időskorban pedig előtérbe kerülnek olyan faktorok, mint a szociális depriváció, az elszigeteltség. Azt tapasztaljuk, hogy amikor valaki nyugdíjas lesz, úgy gondolja, hogy onnantól teljes nyugalmi állapotba kerül, megszűnik az addigi tevékenysége, és pihenni fog. De ezáltal szociális szempontból valójában izolálja magát, és már nincs meg az az ingerdús környezet, amely mozgatja az agyi funkciókat ugyanúgy, mint azelőtt.

Ezeken kívül a légszennyezés és a látászavar is befolyásolhatja a demencia kialakulását. Mindezek mellett fontos a fizikai aktivitás is, ez minden korosztályra érvényes. És ezekkel a rizikófaktorokkal mind együtt kell foglalkoznunk, az egész hozza magával azt a kockázatcsökkenést, ami alapján kijelentjük, hogy a demencia jól megelőzhető kórkép, az esetek fele megelőzhető ezen faktorok felismerésével, szem előtt tartásával és kellő kezelésével.

– Melyek a korai tünetek, amelyeket nem szabad csupán az öregség jeleinek tekintenünk?

– A neurodegeneratív folyamatok közül az Alzheimer-kór a leggyakoribb, és ezért hadd beszéljünk ennek a tüneteiről. Elsősorban memóriazavar jelenik meg, illetve a tájékozódási képesség romlása. A beteg elfelejti a nem rég tanult dolgokat, fontos dátumokat, eseményeket, a tárgyakat nem a megszokott helyre teszi, később akár meglopásos téveszméi lehetnek. A beszéd nehézkessé válik, nehezen találja meg a megfelelő szavakat, nehezen számol. Kihívást jelent számára a hétköznapi feladatok elvégzése, például jól ismert ételeket nem tud elkészíteni, nem tudja használni a megszokott elektromos eszközöket. Térben nem tud tájékozódni, például nem ismeri a megszokott utat a boltig. Ezekhez a tünetekhez társulhatnak hangulatingadozások, személyiségváltozás: szorongás, depresszió, agresszivitás.

Mindezek a tünetek akadályozzák a beteg mindennapi életvitelét, és legtöbbszőr ez a hozzátartozóknak lesz feltűnő.

– Az életkor mindenképp indokolja az odafigyelést? Még akkor is, ha valaki nem tapasztalja magán vagy a hozzátartozóján a demencia jeleit?

– Hatvanöt éves kor után érdemes kognitív tesztet végezni, hogy ha valaki észlel valamilyen tünetet vagy, ha a családban volt demens beteg. Azért is, mert az életkor önmagában egyik leglényegesebb rizikótényezője a demenciának, az öregedéssel nő a demencia kockázata, hatvanöt év felett öt évente megduplázódik a demencia előfordulása.

– Melyek azok a tünetek, amelyekkel érdemes foglalkozni hatvanöt éves kor előtt?

– A felejtés, de a felejtés nem egyenértékű a demenciával. Az ebben a korosztályban észlelt vagy átélt memóriazavarnak a hátterében más folyamatok állhatnak, ők általában egy aktív csoport, dolgoznak és modern kifejezéssel élve multitaskingolnak: mindent egy időben akarnak elvégezni, de ez stresszt, feszült állapotot, figyelemzavart, alvászavart hoz magával. És ezek összességében idézik elő a memóriazavart az említett korcsoportban. Ez nem demencia.

Aktívnak lenni jó, de meg kell találnunk a mértéket, hogy meddig lehet feszegetni a határainkat, az a kérdés, hogy mennyire tudunk rugalmasak lenni, hogy egy nagyon megterhelő periódus után mennyire tudunk relaxálni, kikapcsolódni. És itt említem az alvást: az agyban felgyűlt káros fehérjéket – amelyek az Alzheimer-kór előidézői – az alvás tisztítja. Tehát mindenképpen meg kell tanulnunk jól pihenni és odafigyelni az alvásra.

– Milyen vizsgálatok segítenek a demencia felismerésében? És konkrétan hatvanöt éves kor után miből állnak ezek a kognitív vizsgálatok?

– A demencia tulajdonképpen a pszichiátriához és a neurológiához is tartozik. Kezdetben jelentkeznek a memóriazavarok és a tájékozódási problémák, de a demencia hozza magával a viselkedészavarokat is. Teljesen megváltozik az egyén személyisége, agresszívvé válhatnak, alvászavarok jelentkeznek. És amikor demens beteggel fordulnak orvoshoz, a legtöbb családot ezek a tünetek zavarják, és a beteget is, mert tudja, hogy valami nincs rendben.

A demens beteg vizsgálatakor a hozzátartozót is meghallgatjuk. Felmérjük a kockázati tényezőket, a korábbi betegségeket, labor és képalkotó eljárások segítségével az esetleges szekunder eredetű demenciákat kizárjuk. Minden esetben pszichológus bevonásával kognitív tesztet végezünk, ez lényegében egy kérdőíves vizsgálat. Az Alzheimer-kór esetében a kóros fehérhéjéket is ki lehet mutatni, és most már az a tendencia, hogy vérből lehessen ezeket a fehérjéket kimutatni. Ez a közeljövő.

– Mit tapasztaltak, mennyire gyors a fejlődés a gyógyszerkutatás és -fejlesztés terén?

– Jelenleg elsősorban a rizikótényezők kezelésével foglalkozunk, és olyan gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek lassítják a kórlefolyást. A jövőben azonban olyan gyógyszerek is elérhetők lesznek, amelyek segítenek az oki tényezőt kezelni, így az agyban felhalmozott kóros fehérjéket eltávolítani.

– Melyik a leggyakoribb tévhit a demenciával kapcsolatban, amivel találkozik?

– Ezeket részben már érintettük, próbálom összefoglalni. Gyakori tévhit az, hogy a demencia az öregedés természetes velejárója. Ezzel szemben rengeteg idős ember éli le az életét komolyabb szellemi hanyatlás nélkül. Ehhez kapcsolható az a tévhit is, hogy a demencia kizárólag az idős embereket érinti. Említettem, hogy jellemző a 65 év fölötti életkor, de létezik korai kezdetű demencia is. Gyakori tévhit az is, hogy ha valaki feledékeny, az biztosan a demencia jele. Mint már utaltunk erre, a krónikus stressz, az alvászavar, gyógyszerek, vitaminhiány (például B12), vagy például a pajzsmirigy alulműködése is okozhat memóriazavart.

És talán sokan vélik úgy, hogy a demenciával élők már egyáltalán nem értik, mi történik körülöttük. A kognitív képességek – a memória vagy a beszéd – romlása ellenére az érzelmi intelligencia és a percepció sokáig megmarad. A betegek érzékelik a szeretetet, a törődést, de a feszültséget és a türelmetlenséget is környezetük részéről, még akkor is, ha ezt már nem tudják szavakkal kifejezni.

– Keresztrejtvény?

– Nagyon jó, szoktuk ajánlani. De van, aki sakkozik, az is nagyon jó. Kertészkedni, kézművesfoglalkozásokat végezni, ezek mind nagyon jók.

– Stroke vagy agyvérzés esetén is hátra maradhat a demencia tünetként?

– Igen, ez a vaszkuláris demencia, amikor az agyban az infarktus olyan területeket érinthet, amelyek köthetők a memóriához. Nagyon sokszor egyébként az Alzheimer-kórra jellemző elváltozások keverednek a vaszkuláris demenciával.

– Mennyire gyakran fordulnak a demencia kezdeti tüneteivel neurológushoz?

– Nem nagyon, mert az emberek többsége elfogadja az állapotot, és csak akkor keresik meg az orvost, amikor elkezdődik a pszichiátriai tünettan, vagyis viselkedészavarok jelentkeznek. Amíg csendes a beteg, ritkán keresik fel az orvost, viszont, ha zavaró kezd lenni a családnak a viselkedése, akkor elhozzák, de az már nagyon késő. Sokkal előbb kellene aktívan foglalkoznunk ezzel.

– A reklámokban látott táplálékkiegészítők hasznosak lehetnek a megelőzésben?

– Nagyon fontos, hogy mennyire hiteles forrásból jönnek az információk. Azt, hogy egy gyógyszer mennyire hatékony, ahhoz komoly háttérvizsgálatokra van szükség. A reklámokat nem tudjuk kikerülni, és van, amikor nagyon könnyen csapdába tudunk esni.

Az orvostársadalom felelőssége is valamennyire, hogy milyen információkat juttatunk el az emberekhez. Nem vagyok személyesen ellene a táplálékkiegészítőknek, csak meg kell nézni, hogy melyik az, mi az, honnan származik.

Záró gondolatként azt tudom mondani, hogy a demencia nem az öregedés velejárója és nem minden eset gyógyítható, de a kockázat jelentős része befolyásolható. Az öregedés nem hanyatlás, hanem átalakulás, amit addig begyűjtöttünk, visszaadjuk a világnak. Merjünk álmodni, boldognak lenni és merjünk élvezni az életet kortól függetlenül!