A középkorú és idősebb felnőttek manapság fiatalabbnak érzik magukat, mint az ugyanilyen korcsoportúak 10–20 évvel ezelőtt, és nincs is egyértelmű biológiai fordulópont, amely az idős korba lépes pillanatát jelölné a Psychology and Aging folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint – szemlézi a National Geographic. 2050-re a világon minden harmadik ember 60 éves vagy annál idősebb lesz, és ezen demográfiai változás miatt az öregedés kutatása sürgetőbb, mint valaha.

A legújabb tudományos eredmények szerint nincs egyértelmű biológiai fordulópont, amely az idős korba lépest jelölné, hanem „hihetetlenül nagy a változatosság az emberek között” abban a tekintetben, hogy mikortól idősek – véli Eric Verdin, a kaliforniai Buck Institute for Research on Aging elnöke és vezérigazgatója, aki inkább az egyén biológiai korát – vagyis a sejtek és szövetek korát – tartja fontosnak, mint az életévek számát.  

Ez a meggyőződés kezd megváltoztatni az öregedésről alkotott szemléletet. A Psychology and Aging folyóiratban nemrég megjelent tanulmány azt mutatja, hogy egyre emelkedik az életkor, amelytől kezdve valakit idősnek tekintenek.

A németországi berlini Humboldt Egyetem kutatója, Markus Wettstein által vezetett tanulmány szerint a középkorú és idősebb felnőttek manapság fiatalabbnak érzik magukat, mint az ugyanilyen korcsoportúak 10–20 évvel ezelőtt. Az emberek hosszabb ideig élnek, ami részben magyarázza ezt a tendenciát. Az eredmények azonban az öregedéssel kapcsolatos negatív szemléletet is tükrözhetik, különösen a nyugati féltekén.

„Az emberek halasztják az öregkort, mert nem akarnak belépni ebbe a meglehetősen nem kívánatos életszakaszba” – írták Wettstein és kollégái a National Geographicnak küldött e-mailben.

Az öregedés mint negatívum

Az emberi történelem nagy részében az öregkor megítélését az határozta meg, hogy az adott személy mennyire képes feladatokat elvégezni, illetve hozzájárulni a családja és a közössége életéhez.

A 19. század végén és a 20. század elején a nyugdíjazás jelentette az egész nyugati féltekén azt az időpontot, amikor a hangsúly az egyén képességeiről a kronológiai korára helyeződött át. A 60 és 65 év közötti tartomány az idők folyamán viszonylag állandó maradt, még akkor is, amikor a várható élettartam meghosszabbodott, és jelentős társadalmi és gazdasági változások történtek.

Általánosságban elmondható, hogy az öregedés a legerősebb kockázati tényező a legtöbb nem fertőző betegség – például a rák, a cukorbetegség és az Alzheimer-kór – esetében. A legtöbb idős ember életének jelentős részét ezeknek az életkorral összefüggő betegségeknek és egyéb egészségügyi problémák hatása alatt tölti.

Az új tanulmány szerint azonban az életkor nem feltétlenül jó mutató az öregkor meghatározásához. Inkább az egyének saját érzékelésük szerint, különböző időpontokban léphetnek be az öregkorba. Ám senki sem akar öreg lenni, különösen mivel az életkorral kapcsolatos sztereotípiák az elmúlt 200 év során egyre negatívabbá váltak, ami – egyesek szerint – az életkoron alapuló diszkrimináció világméretű válságát táplálja.

Az életkoron alapuló diszkrimináció – például amikor egy fiatalabb jelöltet alkalmaznak egy állásra, vagy akár a nyílt a tiszteletlenség – az Egészségügyi Világszervezet szerint társadalmi elszigetelődéshez, rossz egészségi állapothoz, sőt korai halálhoz is vezethet.

Becca Levy, a Yale Egyetem epidemiológiai és pszichológiai professzora, aki nem vett részt az új tanulmányban, karrierje nagy részét az életkorral kapcsolatos hiedelmek következményeinek feltárásával töltötte, amelyeket könyvében, a Breaking the Age Code című műben részletesen ismertet.

„A korral kapcsolatos negatívabb meggyőződések rosszabb fizikai, mentális és kognitív egészséghez vezethetnek” – mondja Levy, míg a pozitív meggyőződések jobb egészséget eredményeznek. Levy egyik elemzése szerint az életkoron alapuló diszkrimináció éves költsége az Egyesült Államokban összesen 63 milliárd dollárra rúg.

„Az öregedésnek a kultúra ad színt” – mondja Verdin. „A nyugati világban a fiatalságot értékelik, de a keleti kultúrákban, például Kínában és Koreában, az öregedést a bölcsességgel társítják, és erénynek tekintik.”

Mikor kezdődik az öregség?

Az elmúlt század során ugrásszerűen megnőtt az öregedés iránti tudományos érdeklődés. A befektetők és az állami finanszírozók milliárdokat költöttek az élettartam-hosszabbítás kutatásába, ami új ismereteket eredményezett az öregedési folyamatról.

A sejteket ma már át lehet programozni, hogy visszanyerjék fiatalos működésüket. Új gyógyszerek képesek eltávolítani a gyulladást kiváltó öregedő sejteket. Az olyan étrendi beavatkozások, mint az időszakos böjtölés és a kalóriabevitel-korlátozás, ígéretesnek bizonyultak az élettartam meghosszabbításában. Ezen előrelépések ellenére a kutatók még mindig vitatják, hogy mi is az öregedés, és mikor kezdődik.

Egyrészt nincs egyértelmű módszer az öregedés mérésére. Testünk gyorsabban vagy lassabban öregedhet attól függően, hogy mi történt az életünk során. Bizonyos jelentős események, például stresszhelyzetek vagy krónikus betegségek, „gyorsabbá” tehetik az öregedésünket, ezáltal felgyorsítva biológiai korunkat.

Míg bizonyos fiziológiai jelenségek, például a pubertás és a menopauza, mérföldköveket jelölnek az életút mentén, az öregkort nem határozzák meg egyetemes mutatók. Az öregedés egy több tényező által meghatározott folyamat, amelyet a fiziológiai útvonalak mentén bekövetkező károsodások és degeneráció felhalmozódása jellemez. Ez a láncreakciószerű romlás végül megzavarja a sejtek és szövetek normális működését.

Az elmúlt 30 évben a kutatók olyan egyedi mérőszámokat kerestek, amelyek pontosan tükrözik egy személy biológiai korát. Bizonyos tényezőket, mint például a fizikai képességeket, a lipidprofilokat és a DNS-károsodást, potenciális biomarkerként jelöltek meg. Jelenleg azonban még mindig nincs olyan standardnak számító eszköz, amely az egészséges öregedést értékelné.

„Az öregedés nem olyas valami, ami hirtelen történik” – mondja Verdin. „Ez egy folyamat, ami megnehezíti a meghatározását.”

Kik a „szuperidősek”?

Mindenki másképp öregszik, és vannak, akik hosszú életet élnek és virágzó egészségnek örvendenek. Ők az úgynevezett „szuperidősek” – akik 70 éves koruk után is hosszú ideig viszonylag fiatalosak és egészségesek maradnak – régóta érdeklik a kutatókat.

Verdin és más kutatók remélik, hogy tanulmányozásuk révén meghosszabbíthatják a nem szuperidősek egészséges élettartamát, vagyis azt az időtartamot, amelyet krónikus betegségek nélkül élnek.

2050-re a világon minden harmadik ember 60 éves vagy annál idősebb lesz, és ezen demográfiai változás miatt ez a kutatás sürgetőbb, mint valaha.

„Remélem, munkánk révén további egészségben töltött éveket biztosíthatunk az embereknek” – mondja Verdin –, „és ezáltal megváltoztathatjuk a közvélekedést, és elérhetjük, hogy az emberek kevésbé negatívan viszonyuljanak a saját öregedésükhöz.”

Kapcsolódó

Házhoz viszik a segítséget: 106 sepsiszentgyörgyi idősnek nyújt támogatást az Assisto 65+

Uniós finanszírozással indul új idősgondozási program Sepsiszentgyörgyön. 

szociális ellátás idősgondozás Sepsiszentgyörgy idősek