Nagy nyomást gyakorol a házasságokra és a párkapcsolatokra a karantén, amely végletekbe menő érzéseket vált ki: némelyek áldásként tekintenek arra, hogy minden percüket párjukkal tölthetik, mások annyi „mumust ásnak elő ilyenkor a szőnyeg alól”, hogy inkább a válás mellett döntenek. Egyesek „nagyokat szexelnek”, hogy a napi aktivitásukat pótolják, de vannak, akik az összezártság miatt már semmi újat nem találnak párjukban. A gyermekvállalási kedv fölfelé ívelni látszik, ámbár a karantén-babákat és az esetleges 2. baby boomot nem a tudatos döntések, hanem az ösztön, az egymásrautaltság és a kilátástalanság érzése hozza – tudtuk meg Mészáros Andrea párterapeutától, akit arról kérdeztünk, miként hat a házasságokra és párkapcsolatokra a szükségállapot.

A karanténban jelentkező felfokozott érzések nem a koronavírus-járvánnyal kezdődtek, hanem a felek egymáshoz való viszonyulása alakította olyanná, amilyenként most felszínre törnek: annak a gyökere, hogy a társak már csak lakótársként élnek egymás mellett voltaképpen abban keresendő, hogy túl hamar mentek bele a kapcsolatba, elkapkodták az összeköltözést, és kihagyták az ismerkedés folyamatát – világított rá a szakember, aki úgy véli, az összezártságot általánosan kétféle reakció jellemzi. A társak vagy örülnek annak, hogy a napi 24 óra együttlét során végre megismerhetik egymást, és áldásként tekintenek erre az időszakra, vagy rájönnek, hogy nem tetszik az, amit megismertek a másikból, ezért nézeteltérésekbe ütköznek, konfliktusba kerünek.

A „mumusokat szőnyeg alá seprő pár” már sajnálatosabb kategória, mert ezek azok az emberek, akik a kapcsolat bizonyos momentumaiban nem megbeszélik a problémákat, hanem felszínesen átsiklanak felettük. A megoldatlan feszültségek a levegőben maradnak, és nagyon könnyen előkerülnek a karanténos összezártság során. Ezek alapján döntik el a felek, hogy alkalmazkodnak, megismernek, összetartanak, vagy a sok új és kelletlen információ miatt inkább továbbállnak – vélekedett a párterapeuta.

Az igazát hajtogató és a kiegyező

A társak hozzáállása kulcsfontosságú, ugyanis közelíthetnek úgy a karantén generálta problémák felé, hogy az új helyzettel kezdenek valamit, tanulnak belőle, és az új információkat beépítik a kapcsolatukba. A szőnyeg alól előkerülő problémákat megbeszélhetik, de úgy is dönthetnek, hogy a nézeteltérések miatt inkább egymásnak feszülnek.

Nagy szerepe van ilyenkor a konfliktusmegoldó képességnek, mert hatalmas veszekedéseket eredményezhet az, ha a párok másként közelítenek egy probléma megoldásához: nem sok esélye van egy impulzív, igazát hajtogató és hatalmát kereső félnek, és egy kiegyező, kompromisszumra hajlónak a konfliktusmegoldásban – magyarázta Mészáros Andrea. Kiemelte, sokan belefutnak abba a csapdába, hogy amíg azon ügyködnek, hogy megoldják konfliktusaikat, nem jönnek rá, hogy voltaképpen azért nem sikerül megegyezni, mert a konfliktusmegoldó képességük nincs összeegyeztetve.

„Folyamatosan együtt vagyunk” és alacsony szexuális vágy

Az együtt töltött idő intimitása és bensősége növelheti a szexuális vágyat, előfordul, hogy gyakran az aktivitás szűke miatt „szexelnek egy jót” a párok, ami ebben az értelemben nem unaloműző, hanem nagyon is pozitív tevékenység – emelte ki a szakember, hozzáfűzve, hogy a szexualitás körül is végletek tornyosulnak a karanténban. Hiszen az is előfordul, hogy egyesek pont azért, mert minden idejüket együtt töltik, nem találnak semmi érdekeset a párjukban, nem lelik az ingert, amely felkelthetné vágyukat.

Mészáros Andrea elmondta, sokan úgy gondolják, hogy a szexualitás az előjátékkal kezdődik, holott a szexualitás a vágyból indul ki, ugyanis az embernek vágyakoznia kell az együttlétre ahhoz, hogy kezdeményezzen. A karantén pedig vagy serkenti, vagy lefokozza a vágyat a járványidőszakban.

Habzsolt párkapcsolatok: Erdélyben is lesz újabb baby boom?

A párterapeuta lokális tapasztalatai azt bizonyítják, nem tudatos a gyermekvállalás, azonban érzékelhető, hogy az együtt töltött idő egyes pároknál fokozott vágyat generál. Egyre többen számolnak be arról, hogy „karantén-babájuk” fogant, ami arra utal, hogy a 2. baby boom lehetősége is esedékes, de nem tudatos vállalás alapján, hanem ellenkezőleg, a szükséghelyzet ösztönös reakciói váltják ki.

A kiszolgáltatottság és a kétségbeesés jelenleg erős negatív érzelme az embereknek, nem beszélve arról, hogy a járvány időszakában felerősödött egy olyan érzés is, amit a modern társadalom mindezidáig próbált kiszorítani magából: az egymásrautaltság érzete, ami az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult.

Mészáros Andrea úgy véli, a tény, hogy most egymásra kell hagyatkozniuk az embereknek, nemcsak a házban adott, hanem a szexualitásban is, hiszen, „ha nincs más elfoglaltság, akkor a párom felé fordulok szexuális téren is”. Ettől kezdve szinte minden már csak ösztönösen zajlik: a megnövekedett intimitás miatt nem tudatosan, hanem „csak úgy” összejön a gyermekáldás.

Mindezt azzal magyarázta, hogy napjainkban ellentmondásosságba kerül a gyermekvállalás a tudatossággal, hiszen sokan azt sem tudják, mi fog történni a munkahelyükkel, mire számíthatnak a jövőjüket, a megélhetésüket illetően. Az egymásrautaltság és az együtt töltött idő azt eredményezi, hogy a házastársak és a párkapcsolatban élők a szexuális együttlétet a belső feszültségek levezetésére is használják – kikapcsolják a tudatosságot, és habzsolni kezdik a párkapcsolatot, akár egy teljes doboz fagylaltot szomorúság ellen, világított rá.

Továbbá „gyógyír” a karantén azon nők számára, akik a lelki gondok miatt nem tudnak teherbe esni, az összezártság segítőként szolgál: ha a férjük mindezidáig elhanyagolta őket, egyedül érezték magukat, sokat dolgoztak, és úgy gondolták, senki nem szereti őket, nagy eséllyel nem estek teherbe, hiába is próbálkoztak. Ezzel szemben most, hogy a párok otthon vannak, többet beszélgetnek, és ez érzelmileg is kielégíti a nőt, fiziológiai értelemben is fogékonnyá válik arra, hogy megtermékenyüljön – világosított fel a szakember.

Hogyan fordítsuk a karantént a kapcsolatunk javára?

Mészáros Andrea úgy véli, a „karantén-trükkök” közül az egyik kulcsfontosságú elem az, hogy a párok tisztán, érthetően és tisztelettudóan fejezzék ki az igényeiket, köntörfalazás, utalgatás nélkül, és ne számítsanak arra, hogy a társuk kitalálja a gondolataikat. Bár nem automatizált dolog, és a társadalom nagy része nincs hozzászokva a nyílt kommunikációhoz, ki kell mondani azt, amit érzünk, amit tenni akarunk.

A „szeretetre van szükségem, és úgy érzem, egy hosszú öleléssel ki tudnám elégíteni” vagy az „egy órán keresztül meetingem lesz, kérlek, beszélj halkabban” kérésekkel elkerülhetjük a végletekig hullámzó párkapcsolatot. Az érzelmek és gondolatok kifejezésével nem gyűlnek össze a frusztrációk, amelyek később vulkánként törnének elő – indokolta a párterapeuta.

Emellett szükség van az időbeosztásra és arra, hogy tartsák magukat a napirendhez az emberek. Ne engedjék, hogy elcsússzanak az étkezések, hogy összefolyjék az éjszakával a nappal. Fontos a napirendhez való alkalmazkodás, főleg azokban a családokban, ahol már gyermek is van. Az apróságok ugyanis akkor működnek jól, ha kiszámítható a környezetük, és következetesek a körülöttük lévő emberek – figyelmeztetett Mészáros Andrea, aki arra is kitért, a karantén periódusában egy pszichológiai ráhangolódás is sokat segíthet.

Érdemes célt tűzni a karantén elé, jelentéstartalommal felruházni ezt az időszakot: szólhat arról, hogy most pótolják be a társak azt az időt, amit nem tölthettek együtt, a magányos embereknek pedig ez az időszak jelentheti az elmaradt tevékenységek, vágyak bepótlását, legyen szó nyelvtanulásról, olvasásáról vagy egy szakma elsajátításáról.