Második alkalommal szervezte meg Kézdivásárhelyen a Table Japoneze (Japán bádogok) című blog szerkesztője a Saisho fesztivált, amely nem más, mint a japán autók országos találkozója. Pontosabban egy exkluzív rendezvény, hiszen többszáz jelentkezőből választották ki az arra érdemleges autókat, amint kiderül a Tudor Triponescu szervezővel készített interjúnkból.

- Egy év után ismét Kézdivásárhelyen. Miben nyújt többet az idei találkozó, melyek az újdonságok?

- Első és legfontosabb, hogy a szervezést azonnal megkezdtük, ahogy véget ért a tavalyi rendezvény. Összegeztük a visszajelzéseket, a hideget és meleget egyaránt, így 2023 októberétől dolgoztunk azon, hogy az idei találkozó gördülékenyebben menjen. Tavaly egy hónappal korábban tudtuk csak népszerűsíteni a rendezvényt, idén már márciusban megkezdtük hirdetni. Ennek több minden köszönhető: lényegesen nagyobb az érdeklődés, több a támogatónk, így nagyobb értékű díjakat tudunk kiosztani a résztvevők között. Ugyanakkor nem szabtunk korlátokat: akár személyautóval, akár versenygéppel, akár old timerrel jelentkezett valaki, mindenben kipróbálhatja magát. Fontos a résztvevőkkel éreztetnünk, hogy megérte nagy távolságból ide utazni. Annál is inkább, mivel minden ittlévő autó mögött rengeteg áldozat, befektetés és történet áll. Tonnányi történetet ismerek, hogy mennyi munka van az autók mögött, olyanok is vannak, hogy két munkahelyet vállaltak, hogy a szenvedélyükre áldozhassanak, hiszen nagyon nehéz világot élünk.

- Milyen autók jelentek meg Kézdivásárhelyen?

- Minden autó más és más. Vannak egyedi konstrukciók, olyanok, amelyekből csak egy példány van az országban. Ugyanakkor vannak olyanok, amelyeket világszinten is limitált szériások, jöttek olyanok, amelyeket közvetlenül Japánból hoztak be az országba, vagyis kimondottan csak az ottani piacnak készültek. Beengedtünk pár amerikai és európai autót is, hogy a sokszínűség is érvényesüljön. Fontos hangsúlyoznom, hogy a mintegy négyszáz jelentkező autóból 130-at fogadtunk el, volt egy előválogatás. Az autókat aszerint is válogattuk, hogy retro példányok, drift-, utcai- vagy épp versenygépek. Azt is figyelembe vettük például, hogy a drift- vagy versenyautók megfelelnek-e a biztonsági előírásoknak. A közönséges utcai autók esetében nekem volt egy kitétem: mégse legyen egy tucatautó, valamivel tűnjön ki a tömegből. Ez azért van így, mert a hely korlátozott, a pályára naponta például legtöbb harminc autó mehet fel, két nap alatt legfeljebb 45. Összegezve: nem egy nagy, hanem egy minőségi rendezvényt akartunk tető alá hozni, családias hangulatban.

- Mi a benyomásod, a résztvevők véleménye az itteni pályáról, körülményekről?

- Arra törekedtem, hogy a rendezvény versenypályán legyen, ehhez kitűnő a Skat-Kart létesítménye, hiszen ez Románia egyik legjobb, ha nem a legjobb pályája. Részemről minden tekintetben tízből 12 pontot ér. Sokatmondó az is, hogy Henry Beaudette, Európa egyik leghíresebb gokart-verseny kommentátora úgy jellemezte, hogy ez a pálya egy rejtett drágakő. Ha összehasonlítjuk olyan országokban – Olaszországban, Spanyolországban vagy Franciaországban – lévő pályákkal, ahol nagy hagyománya van a motorsportnak, azt hiszem, hogy kellemesen meglepődnénk.

- Lesz folytatás?

- Jövőre vannak terveink, mégpedig az eddigieknél is nagyobbak és itt, Kézdivásárhelyen. Gondolkodunk húsvét környékén is egy rendezvényben, az már tematikus lenne. Amerikában például pozitív visszajelzés van az ilyesmire, például van olyan drag-racing, amelynek a tematikája karácsony. Május környékére időzítenénk, még nincs eldöntve, az is lehet, hogy május elsejét követően, hogy a munka ünnepét pályán tölthessük.