Az előrelátó emberek azt mondják, sosem lehet elég korán elkezdeni készülni a halálunkra és az azt követő időszakra, ha a szeretteinkre is gondolunk. Vannak, akiknek nem a közvetlen rokonaik a legközelebbi szeretteik, és ha gondoskodnának róluk, kézenfekvő lehet a végrendelet írása, hogy tudják, haláluk után sem hagyták magukra őket ebben a világban. A romániai jog szerint végrendelet hiányában a legközelebbi hozzátartozók a törvényes örökösök, ám a végrendelet sem jelent garanciát arra, hogy teljesül a halálunk utáni kívánságunk. A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a legbiztosabb hagyatkozási forma az eltartási szerződés kötése azzal a személlyel, akire a javainkat hagynánk halálunk után – tudtuk meg Dóczy Rössler Éva csíkszeredai ügyvédtől, akivel részletesen körüljártuk a témát, és aki a leggyakoribb eshetőségek alapján ismertette az öröklés ügymenetét.

Dóczy Rössler Éva közel három évtizedes praxisára visszatekintve elmondta, az idő előrehaladtával egyre gyakrabban keresik meg az ügyfelek az ilyen típusú jogügyletekkel. „Az emberi értékek megváltoztak, sajnálatos módon egyre anyagiasabbak lettünk az elmúlt harminc évben. És ezt tükrözi a joggyakorlat is: manapság a végrendeletnek nincs már meg az a szerepe, ami régen volt” – mutatott rá az ügyvéd.

Kifejtette, régen a végrendeletre nemcsak a törvény által meghatározott szempontok szerint tekintettek, hanem az örökhagyó személye iránti tiszteletet is figyelembe vették. Egy-két évtizeddel ezelőtt nagyobb volt a jelentősége annak, amit az elhunyt személy hagyatkozott írásban, vagy végrendelkezett a közjegyző előtt. Dóczy Rössler Éva megfogalmazása szerint az szent és sérthetetlen volt, de ma már ennek nincs akkora jelentősége.

„Egy idős ember akaratán nem lépett át senki, elég volt a halálos ágyán elhangzott utolsó szó. Emlékszem, még gyakornok voltam, amikor teljesen elfogadott volt az, hogy a család összegyűlt, a tanúk elmondták szóban, hogy tata mit hagyott hátra halála előtt, a testvérek kimentek a tárgyalóteremből és megegyeztek: »ha tata így akarta«, akkor annak úgy kellett lennie. A kimondott szó számított, az írásról ne is beszéljünk, most semmi sem szent. Másak az értékek, átváltoztak érdekekké, és ebből kifolyólag nagyon sok perünk volt az elmúlt öt-hat évben. Régen messze nem volt ennyi vagyonmegosztási ügyünk” – fejtette ki az ügyvéd.

Milyen formái vannak a végrendeletnek?

A végrendelet egyoldalú, kizárólag a hagyatkozó által visszavonható jogügylet, és vonatkozhat teljes vagy részvagyonra. A törvény szerint három végrendeletformát különböztetünk meg – tudtuk meg Dóczy Rössler Évától.

Az első a teljes egészében kézzel írott végrendeletet, amely tartalmazza a végrendelkező aláírását és a keltezést. Fontos, hogy a nyomtatott végrendelet-szöveg írott aláírással és keltezéssel nem elfogadott. „Sokan a mai napig nem ismerik ezeket a formai követelményeket, és az ilyen végrendeletet csak akkor érvényesítik, ha az úgynevezett ellenfelek elismerik azt, nem támadják meg a bíróságon. Van rá példa, hogy a formai követelményeknek nem megfelelő végrendeletet is figyelembe veszik a hagyatéki végzésben, de ez csak a hátramaradók jóindulatán múlik” – tájékoztatott az ügyvéd. Felhívta a figyelmünket, hogy a kézzel írott végrendelet hátránya elsősorban az, hogy a végrendelkezők általában nem ismerik a hatályos törvényi kereteket. Például, amikor az elhunyt csak bizonyos vagyonrészekről, földterületekről rendelkezett, és a kézzel írott dokumentumban nem tűntette fel a helyrajzi számokat vagy a további azonosító adatokat, akkor peres úton könnyedén támadható a végrendeletet. Éppen ezért is az ilyen típusú testamentumokkal egyre ritkábban találkozunk.

A másik végrendelettípus a közjegyző jelenlétében, törvényes keretek között megírt testamentum. Amint az ügyvédtől megtudtuk, 2011 végén változott a polgári törvény közokiratokra vonatkozó része. Azt követően országos nyilvántartást hoztak létre a közjegyzőnél megírt végrendeletek számára. „Ez azt jelenti, hogy amikor valaki elhunyt, és a hátramaradottak elindítják a hagyatéki eljárást, még nem tudhatják előre, hogy az elhunytnak volt-e végrendelete, ez a közjegyzőnél derül ki” – tájékoztatott Dóczy Rössler Éva, majd hozzátette, attól, hogy hitelesített közokiratnak minősül, még nem jelenti azt, hogy nem érvényteleníthető a végrendelet. A bíró számára a legfontosabb feltétel, hogy a végrendelkező személyről bebizonyosodjon, a testamentum írásakor józan ítélőképessége volt. Ehhez rendszerint törvényszéki orvosi szakvéleményt szoktak kérni a bíróságon keresztül, a per keretében. Az orvos megállapítja, hogy az elhunyt személy a nyilvántartott betegségei alapján abban az időpontban, amikor a végrendeletet írta, megfelelő ítélőképességgel rendelkezett-e vagy sem. De a felpereseknek még ezt is lehetőségük van megfellebbezni, orvosszakértői felülvizsgálatot kérni – végső esetben a bukaresti Mina Minovici Országos Törvényszéki Orvostani Intézettől.

A harmadik típus a rendkívüli vagy kiváltságos végrendelet, amelyet különleges körülmények, általában vészhelyzetek, járványok idején írnak meg az emberek. Ennek nincs kötött formája, a törvény csak annyit ír elő, hogy kinek kell jelen lennie, amikor a testamentum megszületik. Ezt az adott körülmények határozzák meg: jelen kell lennie adott esetben katonai parancsnoknak, hajós kapitánynak, egészségügyi intézmény dolgozójának stb.

„A törvény arra is kitér, hogy kiket nem szabad a végrendeletbe belefoglalni. Ilyenek a gyógyszerészek, akik a végrendelkező orvosságait kiadják, a kezelőorvosa, a lelkésze, illetve az az ügyvéd vagy jegyző, aki előtt a végrendelet született, illetve adott esetben a tolmács” – tette hozzá az ügyvéd.

A végrendeletet a végrendelkező személy bármikor visszavonhatja, ennek érvényes feltétele, hogy a visszavonást tartalmazó dokumentumnak ugyanolyan típusú okiratnak kell lennie, mint amilyen maga a visszavonni kívánt testamentum. Mégcsak visszavonni sem muszáj, lehet teljesen új végrendeletet írni, de figyelembe kell venni, hogy mindig a legutolsó dokumentum érvényes, ha abban pontosan ugyanazokról a javakról rendelkezik az örökhagyó. Abban az esetben, ha részben változott a végrendelet tartalma, akkor csak az újdonságokat veszik figyelembe, a korábbi dokumentum régi hagyatkozásai továbbra is érvényesek.

Az eltartási szerződés előnyösebb

A végrendeletekbe záradékot is bele lehet foglalni, ezek közül a leggyakoribbak a hagyatkozó személy még életében történő feltételek megszabása az örökös számára: például a hátramaradó személy csak akkor jogosult az örökségre, ha a végrendelkező személyről gondoskodik életében, majd tisztességesen eltemetteti.

„Mivel a végrendelet már nem annyira erős dokumentum, mint régen, azt szoktam tanácsolni az ügyfeleimnek, hogy kössenek külön eltartási szerződést, mert az biztosabb. A törvényes örökösöket (első- és másodfokú rokonok) nem lehet egyértelműen kizárni a végrendelet által az öröklésből, még akkor sem, ha benne van az eltartási záradék. Nem egy olyan esetünk volt, hogy a végrendeletben foglalt záradékot betartották, vagyis gondoskodtak az örökhagyóról, el is temették, majd a temetés után megjelentek a rokonok, és kiharcolták a törvény által fenntartott örökségüket” – mutatott rá az ügyvéd.

A konkrét eltartási szerződés kötése tehát előnyösebb, ha nem csak a törvényes örököseinkre hagynánk a vagyonunkat. Ettől még lehet végrendeletünk is, a két dokumentum nem zárja ki egymást – hívta fel a figyelmünket Dóczy Rössler Éva. Fontos: az eltartási szerződést mindig két személy – az eltartó és az eltartott – köti meg, miközben a végrendelet egyszemélyes dokumentum. Az eltartó a szerződésben vállalja, hogy a szerződést képező értékekért cserébe gondozza az eltartottat és eltemeti. A leggyakoribb eset, hogy az eltartott a lakását adja cserébe az eltartónak, ilyenkor már az eltartási szerződésben az örökhagyó csak haszonélvezeti jogot kap az ingatlanban, míg az ingatlan az eltartó nevére száll. Ezt a szerződést csak a szerződő felek tudják érvényteleníteni, viszont, ha az eltartott elégedetlen az eltartóval, úgy véli, hogy az nem teljesíti a szerződésben foglaltakat, akkor bíróságon kérheti a dokumentum semmissé tételét.

Az eltartási szerződés feltételei közül kiemelte az egyik legfontosabbat az ügyvéd: ha a majdani eltartott személy a szerződéskötéskor már 65 évesnél idősebb, akkor a gyámhatóságtól is kirendelnek egy személyt, akinek jelen kell lennie az aláíráskor, az ő feladata lesz az eltartott asszisztálása. Hozzátette, hogy „az alaposabban dolgozó közjegyzők még a végrendelet, illetve az eltartási szerződés aláírása előtt is orvosi igazolást kérnek a hagyatkozótól annak bizonyítására, hogy az illető teljes ítélőképességgel, és semmilyen pszichés problémával nem rendelkezik”. Éppen azért, mert ez az első dolog, amit az ügyvédek aztán „támadnak”. A törvény egyébként nem kötelezi erre a jegyzőket. „Most éppen van néhány olyan ügyem, hogy az elhunytról köztudomású volt, hogy alkoholista, többször is alkoholkómában vitték kórházba, tehát esetében nem biztos, hogy a végrendelet megírásakor teljes tudatában volt, és akár befolyásolhatták is” – fogalmazott az ügyvéd.

Érdeklődésünkre elmondta, a végrendelet elkészítése valamivel kevesebbe kerül, mint az eltartási szerződésé. Nagyjából 500 lejes költséggel kell számolni.

Kik a jogos örökösök, ha nincs végrendelet?

A polgári törvénykönyv kimondja, hogy az elhunyt személy özvegye a házastársa vagyonrésze negyedének megöröklésére jogosult. Fontos megjegyezni, hogy a házasság alatt szerzett vagyonnak csak a fele fogja az elhunyt hagyatékának tárgyát képezni, hiszen a másik fél a túlélő házastárs saját tulajdona. Tehát az elhunyt házastárs vagyonának (a közös vagyon 50 százalékának) negyedét örököli az özvegy, a maradék háromnegyed rész pedig a leszármazottak között oszlik el egyenlő módon, függetlenül attól, hogy hányan vannak.

Ha az elhunytnak olyan vagyona is van, amit amit örökölt vagy a házassága előtt szerzett, akkor azoknak a javaknak egynegyed része szintén az özvegyre marad, a fennmaradó háromnegyed rész pedig a leszármazottak között oszlik meg.

Abban az esetben, ha az elhunytnak nincs házastársa és elsőfokú leszármazottja, akkor amennyiben van végrendelet, a benne megnevezett személyeket veszik figyelembe. Ha az elhunyt szülei élnek, akkor nekik jár részarány az örökségből, annak egynegyed része fejenként. Ha nincs végrendelet, akkor mindent a szülők örökölnek. Ha az elhunytnak van testvére, akkor ők örökölnek, és a vagyon annyi felé oszlik, ahány testvér van. Ha a testvér is elhunyt, akkor annak a leszármazottai következnek, de csak azt a részarányt oszthatják fel egymás között, amit a felmenőjük örökölt volna. Ha az elhunytnak élnek a szülei és a testvérei is, akkor a szülők a vagyon felét örökölik (az anya egyenegyed részt, az apa egynegyed részt), míg a testvérek a fennmaradó részvagyon másik felén osztoznak egyenlő arányban.

Amennyiben nincs végrendelet vagy más örökös, az elhunyt vagyona a helyi önkormányzat tulajdonába kerülhet.