Homlokegyenest ellentmondanak a szerdán megszavazott Országos Gyermekfigyelő létrehozásáról szóló törvény cikkelyei annak, amivel a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) riogatja a közvéleményt. A jogszabály éppen azt a célt szolgálja, hogy a veszélyeztetett gyerekeket ne kelljen elszakítani a családtól, meghatározza az állami segítségnyújtás lehetőségeit, mondta el a Maszol megkeresésére Csép Éva Andrea, az RMDSZ szociális ügyekkel foglalkozó szakpolitikusa.

Szerda délelőtt a parlament közelében zajló, botrányba fulladt tüntetésen az AUR hívei azt skandálták, hogy „nem adják el a gyerekeiket”, George Simion a szélsőséges párt elnöke pedig Facebook- bejelentkezésben követelte, hogy vegyék le a képviselőház szerdai ülésének napirendjéről az Országos Gyermekmegfigyelő létrehozásáról szóló, végszavazásra váró törvénytervezetet, mert az „nemzetellenes”, és azzal vádolta Gabriela Firea családügyi minisztert, hogy „el akarja adni Románia gyermekeit”.

Egy jobbító szándékú törvényt félremagyarázva próbálták félrevezetni a közvéleményt, rendkívül sajnálom, hogy vannak, akik elhiszik a valótlan állításokat, mondta Csép Éva Andrea.

A gyerekek egyharmada a család anyagi helyzete miatt kerül állami gondozásba

A jogszabályt végül szerdán elsöprő többséggel, 222 szavazattal fogadta el a parlament. A törvény éppen abban a szellemben született, hogy megelőzze, hogy a gyerekeket elszakítsák a családjuktól, ha valamilyen oknál fogva fennáll ennek a veszélye, pontosított az RMDSZ szakpolitikusa. A jogszabály olyan intézkedéseket, szolgáltatásokat vezet be, mely révén segíthetik a családokat, hogy a gyerek ne kerüljön állami gondozásba, hivatásos nevelőszülőkhöz, elhelyezésbe a rokonokhoz. Mindezt azért tartja kiemelten fontosnak, mert a tavalyi adatok szerint a különleges védelmi rendszerben levő gyerekek mintegy 30 százaléka a családja bizonytalan anyagi helyzete miatt került állami gondozásba, nem azért mert elhanyagolt, vagy nem kívánt gyerek lett volna, mondta a szakpolitikus

Személyre szabják a segítséget

A jogszabály első lépésben rendelkezik az Országos Gyermekmegfigyelő létrehozásáról. A digitális adatbázisba a kiszolgáltatott, veszélyeztetett helyzetben levő gyerekek kerülnek be. Csép Éva Andrea emlékeztetett, ez egy kipróbált rendszer 2014 és 2019 között az UNICEF javaslatára kísérleti jelleggel már működött.

A rendszerben levő gyerekeknek egy adatlapot hoznak létre, ebbe bevezetik a terepező szociális munkások észrevételeit, a javasolt intézkedéscsomagot, hogy a gyerek milyen rehabilitációs tevékenységeken vesz részt, ha kapott segítséget pszichológustól, iskolai mediátortól, a családja milyen támogatásba részesül, sorolta Csép Éva Andrea. A beavatkozási tervet így lépésről-lépésre, hónapról-hónapra lehet követni, hogy mérni tudják a hatékonyságát, annak függvényében alakítsák. Az is kiderül majd, hogy az ország mely régióiban van szükség a legtöbb beavatkozásra, mert az nem eredményes, ha ráhúznak a rendszerre egy országos képletet, részletezte a szakpolitikus. A szolgáltatások finanszírozását is szabályozza a jogszabály, a helyi önkormányzatok a központi költségvetésből kapnak pénzt erre a célra.

Eddig leginkább a különböző civil szervezetek működtetnek szolgáltatásokat a sérülékeny helyzetben léevő gyerekeknek, de ezen a téren nem áll valami jól az ország. A megyei jogú városok 78 százalékában van ugyan nappali foglalkoztató központ a rászoruló gyerekeknek, de a városok esetében már fordított az arány, a 70 százalékukban nincs ilyen létesítmény, míg a községek 98 százalékában nem adott ez a lehetőség a gyerekeknek.

Mikor szólal meg a vészcsengő

Meg kellett határozni a törvényben, hogy melyek azok a helyzetek, amikor a gyerek veszélyeztetett, és segítségre szorul, de ez nem azt jelenti, hogy ezekben a helyzetekben elszakítják a családjától, éppen ellenkezőleg, segítik, hogy együtt maradhassanak. Nem kiemelik a gyereket a családból, hanem kidolgozzák a segítségnyújtásra a beavatkozási tervet, hogy maradhasson, szögezte le Csép Éva Andrea. Kifejtette, a szempontok között voltak vitatottak, módosultak is a parlamenti egyeztetések során.

Ha család mélyszegénységben él, az egy főre eső jövedelem nem éri el a szociális referenciaértéket, a szülők munkanélküliek, valamelyik szülőt szabadságvesztésre ítélték, ha nincs elég lakható tér, a lakás nem elég biztonságos, higiéniai problémák merülnek fel, ez mind veszélyeztető tényező. Ha a szülők külföldön dolgoznak, kiskorú anya, vagy fogyatékkal élő gyermek van a családban, ha nincsenek anyakönyvi iratok, ezek mind olyan helyzetek, amikor oda kell figyelni a kiskorúra. De akkor is felmérik, van-e állami beavatkozásra, segítségre szükség, ha a gyerek sokat van kórházba, vagy éppen „ottfelejtik” a szülei.

Módosultak a vitatott szempontok

A törvény első változatában szerepelt, hogy figyelnek a gyerekre, ha a szülők írástudatlanok, ez a szempont a parlamenti vita során kikerült. Mint ahogy az is kikerült, ha a gyerek rosszul teljesít, vagy nem jár rendszeresen iskolába Annyi maradt a végleges változatban, hogy akkor szólal meg a vészcsengő, ha egyáltalán nem íratják be oktatási intézménybe a gyereket, mert ez esetben az oktatástól való jogától fosztják meg a szülei. Ilyenkor is csak annyi történik, hogy beszélnek a szülőkkel, a gyerekkel, és elmagyarázzák, hogy járnia kell tanintézetbe. Mivel az egészségügyi szempontokra is figyelnek, a rosszindulatú értelmezéses során azzal riogattak, hogy „elveszik a gyereket a szüleitől, ha nincs beoltatva”. Az első változatban valóban szerepelt annyi benne, hogy ha nem oltatják be a gyereket, felhívják a szülők figyelmét a vakcina fontosságára, akkor sem volt semmilyen kényszerítő elem, de végül ezt is kivették. Félremagyarázva kerültek ki ezek a cikkelyek a közbeszédbe, azzal riogattak, hogy elveszik a gyereket, ha a szülők külföldön dolgoznak, vagy ha nem oltatják be, holott ez soha nem szerepelt a tervezetben.

Ha a jogszabályban szereplő szempontok alapján a gyerek veszélyeztetettnek minősül, a helyi önkormányzat szociális munkásai végeznek felmérést az otthonában, és legalább 12 hónapra szóló beavatkozási tervet készítenek, amivel éppen arra törekednek, hogy ne kelljen elszakítani a szüleitől.

Több tízezer gyerek szorul állami gondozásra

A tavaly szeptemberi adatok szerint közel 60 ezer gyerek részesült a szülőtől való elválasztás megelőzősét célzó szolgáltatásokba. Közülük 27 700 kiskorú járt nappali foglalkoztató központba, de egy sor más megelőző szolgáltatásba is részesültek.

A családi típusú házakban 31 000 gyerek nevelkedett, a nevelőszülőknél pedig 16 500. Rokonoknál 10 000 gyerek volt elhelyezve, más családoknál további 4 000, a gyerekotthonokban 12 ezren élnek. „Miért kellene nevelőszülőre, más családokra, rokonokra, bízni a gyereket, ha az állam segíthet, hogy a család együtt maradjon?” – tette fel a kérdést Csép Éva Andrea. Hangsúlyozta, extrém helyzetekben szükség van az állami elhelyezésre, de a szerdán elfogadott jogszabály lehetőséget nyújt arra, hogy a megelőzésre fektessék a hangsúlyt.

A legfontosabb, hogy a gyerekeket, családokat támogassuk, hogy ne legyenek kitéve a veszélynek, hogy a kiskorú állami gondozásba kerül, kapják meg a segítséget, hogy felzárkózzanak, túllépjenek a nehézségeken, szögezte le Csép Éva Andrea.