A napokban ünnepelte fennállásának 26. évfordulóját a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti fiókszervezete. Ennek kapcsán készítettünk interjút Hegedüs Gergővel, a helyi szervezet fiókvezetőjével és a Romániai Máltai Szeretetszolgálat alelnökével.

- Összefoglalná röviden a szatmári Máltai által felvállalt feladatköröket?

- Egy mondatban összefoglalva szervezünk feladatköre az alapítás óta a Szatmárnémetiben élő rászorulók támogatása és segítése. Kedvezményezettjeink közé tartoznak az alacsony jövedelmű, egyedül élő idősek, hátrányos helyzetű családok és azok gyermekei, valamint a hajléktalan személyek is. A módszerek és szolgáltatások változhatnak a konkrét helyzettől és igényektől függően, de vannak akkreditált, állandó szociális szolgáltatásaink, úgy, mint a Nappali Központunk, vagy a Jelenlét Pontunk, amelyek széles körben elégítik ki a fent említett célcsoportok igényeit.

- Bár valószínűleg nem volt ott az alapításnál, az ős-máltaisokkal beszélgetve milyen nehézségekről beszélnek, és ezek mennyire vannak jelen napjainkban?

- Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az alapító tagok közül még vannak velünk néhányan és együtt dolgozhatunk, kiemelném itt Kristóf bácsit, Palai Kristófot, aki ott volt a helyi és országos szervezet minden fontosabb mérföldkövénél. Sokmindent tanultam és tanulok tőle mai napig, kezdve az intézmény ügyes-bajos dolgainak rendezésén át egészen a személyes nehézségekig. Ismereteim szerint kezdetben az anyagi források hiánya jelentett problémát, a finanszírozás biztosítása, és a támogatók megtalálása és az önellátás elérése is komoly kihívásokat jelentett. Minden kezdet nehéz, szoktuk is mondani. Akkor rengeteg adminisztrációs feladat volt, a dokumentumok iktatása, jogi procedúrák és úgy általánosan megismertetni, népszerűsíteni a Szeretetszolgálatot. Megtalálni a megfelelő célcsoportot és azoknak az igényeire megfelelő szakértelemmel “válaszolni”. Úgy gondolom, hogy nem volt egyszerű feladat mindezt kialakítani és hosszú távon működőképessé tenni, de Kristóf bácsiéknak sikerült.

- A máltai most, vagy amióta te vezeted, milyen nehézségekbe ütközik?

- Az idők változásával új kihívások és feladatok merültek fel, amelyekre a szervezetünknek reagálnia kellett. Talán ott kezdeném, hogy ma már teljesen új igényei vannak a rászoruló csoportoknak, ami működött húsz éve, ma már nem válik be. Igen, vannak programok, amiket már a kezdetek óta viszünk, de folyamatos újításra van szükség.

Kiemelném a világjárvány és a szomszédos országban dúló háború adta feladatokat. Bár ezek olyan témák, amikről nem szívesen beszélünk, én büszkén tudok visszatekinteni erre az időszakra. Most már sokan legyintenek ezek hallatán, de mindkét esetben a kezdetekkor, amikor például nem tudtuk, hogy milyen veszélyei vannak a járványnak a csapat kész volt segíteni. Igen, betartva a szükséges intézkedéseket, de folyamatosan dolgoztunk, ugyanúgy a háború kitörésekor és most is.

Ami ma állandó nehézségünk az a programok folytonosságának a biztosítása. Mint a legtöbb civil szervezet, mi is projektekben dolgozunk, amelyeknek a támogatását különböző alapokból hívunk le. Vannak rövidebb és hosszabb időtartamú projektek, amelyeket mindig úgy kell megszervezni, hogy egymást kiegészítsék. Egyre nagyobb igény van a segítségünkre, egyre többen fordulnak hozzánk segítségért és az embereknek nem mondhatjuk azt, hogy eddig volt rá keretünk, most már nincs, nem tudunk segíteni. Konkrét példa erre a Helpline programunk, egy évig volt rá finanszírozás, azt követően pedig saját forrásból kell biztosítsuk az anyagi keretet. Nem mondhatjuk azt egy idősnek sem szeptember elsején, hogy többet nem jövünk, mert augusztus végén lejárt a projekt…

- Minden szervezet esetében fontos az utánpótlás, a Máltainál hogyan zajlik az utánpótlás-nevelés?

- Az utánpótlás-nevelés ma az egyik legfontosabb feladatunk. Meggyőződésem, hogy önkéntesek nélkül nagyon nehéz, ezért mi elkezdtük az önkéntességet népszerűsíteni már gyermekkorban. Azt tapasztalom, hogy ha valakit „elkap a Máltai szellemiség”, akkor azután szívvel-lélekkel fog tudni segíteni és dolgozni másokért. Ezt a Máltai magocskát ha már kicsi korban elültetjük a gyermekekben, akkor később felelősségteljes fiatal és ugyanakkor jó Máltai önkéntes válik belőlük. Jelenleg több, mint 100 önkéntes van a gyermekcsoportjainkban, életkor szerint, heti rendszerességgel találkozunk, csapatot formálunk és együtt segítünk. A csoportvezetők közül sokan saját maguk is gyermekcsoportban kezdték, majd felcseperedtek és most ők tanítják a náluk fiatalabbakat.

Az önkénteseinknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy különböző programokon és projekteken keresztül tapasztalatokat gyűjthessenek, barátokat szerezhessenek, megtalálják önmagukat és egy „biztonságos” környezetben lehessenek. Így a fiatalok megismerhetik a szervezet értékeit és tevékenységeit, és hosszú távon is részt vállalnak az Máltai munkában. Működik ez a rendszer, nyilván rengeteg időt, energiát és pénzt is igényel, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ez elengedhetetlen „befektetés”.

- Mit gondol, a mostani szervezetnek mik az erős és mik a gyenge pontjai?

- A szervezetünk erős pontjai közé tartozik egyértelműen az önkéntesek és szakemberek hálózata, akik elkötelezettek a segítségnyújtás iránt. Egy nagyon erős önkéntes közösségünk van, akikkel lehet tervezni és megvalósítani ötleteket, új projekteket. Emellett fontos kiemelnem erőforrásként a hosszú múltra visszatekintő tapasztalatot és szakértelmet, mindazt a tudást, amit elődeinktől kaptunk. A keresztény elveket, hogy egymással jól viselkedünk, segítünk másoknak és minden emberben alapvetően a jót látjuk.

Gyenge pontként az anyagi források hiánya, valamint a folyamatos növekvő igények kezelését határoznám meg, hiszen szükségük van állandó pénzügyi támogatásra és erőforrásokra ahhoz, hogy hatékonyan működhessünk és a széles körű segítséget biztosíthassunk a rászorulók számára.

- Van-e nyitás az önkéntesség irányába a szatmáriak részéről?

- Én egyértelműen nyitást tapasztalok az önkéntesség irányába. Bátran kijelenthetem, hogy megkapjuk a szükséges támogatást a városi lakosság részéről. Ha például közleményt adunk ki, hogy szükség van takarókra, a hajléktalanokat segítő programunkhoz reggel, délutánra tele van a székházunk takarókkal, nagyon sokan készek segíteni ilyen szempontból. Ami számomra külön öröm, hogy sokan csatlakoznak hozzánk önkéntesként is, saját szabadidejüket feláldozva.

- A szervezet alapításának 26. évfordulója alkalmából beszélgetünk. Hogyan ünnepelték az évfordulót?

- Idén kétnapos rendezvénnyel ünnepeltünk. Az első, nyílt napon a résztvevők betekintést nyerhettek a Máltai Szeretetszolgálat széleskörű tevékenységeibe, mint például a hátrányos helyzetű gyermekek, az idősek és hajléktalanok segítése, az egészségügyi és szociális programok szervezése, valamint a rászorulók élelmiszerrel és ruhával való ellátása.

Az évforduló második napján kizárólag a szervezet önkénteseire fókuszáltunk. Ezen a napon hálaadó szentmise is volt, amelyen az elmúlt 26 év eredményeit ünnepeltük és megköszöntük az önkéntesek hűséges és odaadó munkáját.

Az eseményt egy közös tortázás zárta, amely az összetartozás és a közösségi szellem erős jelképévé vált. A szervezet egyik önkéntese által készített tortát ugyanis a Szeretetszolgálat legidősebb tagja, Gönczy Ágáth és legfiatalabb önkéntese, Őri Nimród valamint Palai Kristóf alapítótag, korábbi fiókvezető és én, mint jelenlegi fiókvezető vágtuk fel.