A XIII. században épült erődítményt 2 millió lejből restaurálták, majd kulcsra zárták.

Befejeződött a sebesvári (Bologa) középkori vár restaurálása. A Sebes-Körös völgyében, Bánffyhunyadtól kb. 15 km-re található műemlék felújítása 2019-ben kezdődött, kivitelezője ugyanaz a cég volt, amely korábban dolgozott a dévai váron is. A Kolozs megyei önkormányzaton keresztül lebonyolított beruházást uniós forrásból finanszírozták.

A munkálatok során megtisztították vár területét a burjánzó növényzettől, kijavították a falakat, tereprendezési munkálatokat végeztek, a falkoronát gyeptéglával szigetelték, feljárókat építettek, s belülről is látogathatóvá tették a öregtornyot. A felújítást végző cég a hiányzó falrészeket részben visszaépítette, olyannyira, hogy ha néhány száz évet hirtelen visszamennénk az időben, s ellenséges sereg közeledne, jelenlegi állapotában a vár készen állna egy ostrom visszaverésére.

Megosztja az építész- és történésztársadalmat az, hogy megengedhető-e egy megrongálódott műemlék hiányzó részeinek az újbóli felépítése , azonban jelen esetben a kivitelezés mértéktartó, véli Emődi Tamás műemlékes építész. „Én valamivel kevesebbet építettem volna vissza, épp csak annyit, hogy a turista ne essen le a falról, vagy ne guruljon le a hegyoldalról. Ugyanakkor a kiegészítések nem durvák, összhangban vannak a helyreállítási tervvel” – nyilatkozta a szakember a Maszolnak.

Elmondása szerint a nagyrészt elpusztult műemlékek, elsősorban várak erősen eltúlzott újjáépítése Magyarországra különösen jellemző, egyik példája a hollókői vár. Ugyanakkor idehaza is van rá precedens, ráadásul nem is messze a sebesvári vártól. A Zilah közelében fekvő Mojgrád határában álló egykori római kasztrum, Porolissum falait lényegében a semmiből húzták fel néhány évvel ezelőtt, ráadásul ókori romokra építve rá.

Felismerhető, de nem didaktikus

A műemlék charták megfogalmaznak egy olyan elvárást, hogy a visszaépítést oly módon végezzék el, hogy felismerhető legyen, meddig tart az eredeti épületrész, s hol kezdődik az, amivel a restaurálás során kipótolták. A jelenlegi ajánlások szerint az a jó, ha a jelzés nem túl didaktikus, inkább a szakember, mintsem a turista számára legyen leolvasható. „A sebesvári várnál teljesül ez az elvárás, a textúrából és a kő színe alapján felismerhető, melyek az újjáépített falrészek” - mondja Emődi Tamás, hozzátéve, hogy az országban sajnos nagyon kevés az ehhez hasonló beruházás.

A sebesvári vár példaértékű restaurálásának az egyetlen szépséghibája, hogy a műemlék jelenleg nem látogatható. Pontosabban látogatható, de csak nem szabálytisztelő, viszonylag vékony testalkatú és elszánt emberek által. A felújítás során rácsos kapuval zárták el a vár egyetlen bejáratát, s ottjártunkkor zárva volt, ami teljesen értelmetlen és fölösleges, mivel a kapu és a fal között jókora rés tátong, amin különösebb erőfeszítés nélkül át lehet bújni.

Arról, hogyan lehet szabályosan bejutni a várba, sem a helyszínen, sem pedig a interneten nincs információ. Érthetetlen az is, hogy a néhány száz méterre húzódó, roppant forgalmas E60-as műút leágazásánál nincs elhelyezve egy tájékoztató tábla arról, műemlék található a közelben. Ennyi reklámot igazán megérdemelne a sebesvári vár, főleg, ha már ráköltöttek 2 millió lejt.

Túlélte a labancokat is

A varak.hu portált működtető Magyar Várarchívum Alapítvány adatai szerint a sebesvári várat valószínűleg IV. Béla építtette a tatárjárás után. Első, fennmaradt írásos említése 1319-ből származik. Ebben az időben Hunyadvár volt a neve. Luxemburgi Zsigmond 1399-ben Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának adományozta, majd a XV. században a Bánffy-család birtoka lett. 1598-ban országgyűlést tartottak a falai között, 1660-ban pedig ide menekítették a törökökkel vívott szászfenesi csata után a halálosan megsebesült II. Rákóczi György fejedelmet.

Ismeretlen okból kifolyólag, eltérően a Kárpát-medence sok más várától, a Habsburgok nem rombolták le. 1910-ben Kós Károly felmérte, és elkészítette a helyreállítási tervét, de végül csak az öregtornyot fedték be.