Lassan nem telik el úgy egy nap, hogy a híradóban ne számolnának be legalább egy olyan esetről, ami arról szól, hogy a rendőrök közúti ellenőrzés során látványos autós üldözést követően tudnak csak megállítani egyes sofőröket, akikről aztán az esetek többségében kiderül, hogy pszichoaktív szerek fogyasztása után ültek volánhoz és a lebukás elkerülésének reményében tapostak a gázra. Ezekből a híradásokból kiderül továbbá, hogy az elkövetők majdnem kivétel nélkül fiatalok, a legtöbb esetben életkoruk nem haladja meg a 30 évet.

Portálunkon átfogó anyag jelent meg, amely a Bonus Pastor Alapítvány tevékenységével foglalkozik, és amelyből kiderül, hogy Romániában évről évre növekszik a valamilyen fajta függőségben szenvedők száma, amely jelenség visszaszorítására – ahogyan a cikkben megkérdezett szakemberek is rámutatnak – jelen pillanatban nem létezik egy országos szintű stratégia. A román állam csupán a gyógyszeres kezelést és a tanácsadást biztosítja mindazok számára, akik már bekerülnek a rendszerbe, de azt követően a szenvedélybetegek tulajdonképpen magukra vannak utalva, szerencsés esetben pedig az olyan szervezetek, mint a Bonus Pastor nyújtanak segítséget a gyógyulás hosszadalmas és körülményes útján.  

A probléma tehát rendszerszintű és megannyi kérdést vet fel, amelyekre ha választ keresünk, első látásra egy meglehetősen furcsa kép rajzolódik ki. Le kell szögezni, hogy jelen írás csak és kizárólag a romániai drogfogyasztás és az ezzel összefüggő állami stratégiák vizsgálatát tűzi ki célul. Ennek érdekében első lépésként logikusnak tűnt megtekinteni az Országos Kábítószerellenes Ügynökség honlapját. A belügyminisztériumnak alárendelt ügynökség a honlapon található leírásnak megfelelően felelős mindazon szakpolitikák kidolgozásáért és gyakorlatba ültetéséért, amelyek országos szinten elősegítik a kábítószerfogyasztás és kereskedelem megelőzését és visszaszorítását, ugyanakkor más állami szervekkel szoros együttműködésben biztosít a fogyasztók számára egyfajta integrált segítségnyújtást. Hogy ez utóbbi pontosan mit is fed, a leírásból nem derül ki pontosan, de a működési alapelvek között megtalálható, hogy ezen szakpolitikák kidolgozása rigorózus tudományos kritériumokon alapul, továbbá az ügynökség a Közösség-Haza-Hit-Család-Barátság univerzális értékek mentén fejti ki tevékenységét.

A szervezeti leírást követően kíváncsi voltam arra, hogy jelen pillanatban milyen stratégia keretében képzelik el az illetékesek az egyre aggasztóbb méreteket öltő kábítószerfogyasztás megelőzését és visszaszorítását. Az Országos Kábítószerellenes Ügynökség vonatkozó dokumentuma az Országos stratégia a kábítószerek területén 2022-2026 lényegre törő címet viseli és mintegy 70 oldalban taglalja a cselekvési irányelveket. Elolvasva a teljes stratégiát, elsőre az tűnik fel, hogy a probléma komplexitását figyelembe véve amúgy túl rövid anyag meglehetősen kevés konkrétumot tartalmaz a jövőre nézve. Annyi bizonyos, hogy a szóban forgó stratégia három cselekvési irányelvet határoz meg: a drogok iránti kereslet visszaszorítása, a kínálat visszaszorítása és a tárgyalt témakörből fakadó problémákra adott intézményes válaszreakciók kereteinek megszilárdítása. A második fejezet értelmezhető a legegyszerűbben, hisz itt gyakorlatilag a kábítószerkereskedelem elleni intézkedésekről van szó, de ami az első és a harmadik részt illeti, azokban elenyésző mértékben találunk konkrét cselekvésre utaló részeket. Pedig nagyon fontos lenne ezeken a területeken egy koherens stratégia kidolgozása, olyan körülmények között, hogy – amint az egy friss felmérésből is kiderül – Romániában folyamatosan növekedik a kábítószerfogyasztók száma. Az ügynökség rendelésére elkészített felmérésből az derül ki, hogy a drogfogyasztók túlnyomó része a 15-34 éves korosztályból kerül ki. Ez azt jelenti, hogy ebből a szegmensből tízből legalább két fiatal válaszolta azt, hogy fogyasztott már valamilyen tiltott szert. Megtudhatunk még további statisztikai adatokat is a stratégiából, de ezek is inkább a múltbeli tapasztalatokon és felméréseken alapulnak, viszont ami a jelent és a jövőt illeti, sokkal inkább elméleti eszmefuttatásokkal van teletűzdelve a dokumentum, mintsem konkrét megoldási javaslatokkal.

Kapcsolódó

Droghasználat az iskolai évek alatt – mit tegyünk, ha gyermekünk kábítószert fogyaszt?

Aggasztó, hogy az illegális szerekhez nyúló fiatalok átlagéletkora csökken, ahogy az is, hogy manapság olcsók és könnyen beszerezhetők a népszerű dizájnerdrogok.

bódulat kábítószer-fogyasztás kábítószer-függőség drogfogyasztás marihuána amfetamin Kalóz János György

A valóság mindeközben az, hogy Romániában a mai napig nem létezik egy olyan, integrált állami központ, ahol a szenvedélybetegek szakszerű ellátásban részesüljenek és ahol jól képzett szakemberek nyújtsanak segítséget a gyógyulás folyamata során. A létező kisebb létesítmények pedig alulfinanszírozottak, egy koherens stratégia hiányában pedig távolról sem tudnak felnőni a feladathoz. Erre hívják fel a figyelmet a Bonus Pastor Alapítvány tevékenységével foglalkozó cikkben is a megkérdezett szakemberek, de számtalan más civil szervezet képviselői is, akik évek óta kongatják a vészharangot ez ügyben. Ez pedig még mindig a jéghegy csúcsa, mert az ügynökség honlapján tovább kutakodva világosan látszik, hogy a prevenció terén is enyhén szólva kétségbeejtő a helyzet.

Néhány kattintást követően további elgondolkodtató információkhoz juthatunk. Az intézmény idei költségvetésében a megelőzési és felvilágosítási kampányokra elkülönített összeg 4.590.000 lej. Maga az ügynökség mintegy 300 alkalmazottal működik, ami, ha figyelembe vesszük, hogy egy országos struktúráról van szó, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető hatékonynak. Ami pedig a megelőzésre rendelkezésre álló összeget illeti, azt valahogy úgy kell elképzelni, mint a tankok elleni fakardos hadviselést. A keresés közben egy televíziós felvétel is előkerült, amelyben tavaly ősszel az Országos Kábítószerellenes Ügynökség akkori igazgatója nyilatkozik, tegyük azt hozzá, hogy elég zavarosan, viszont mindeközben újságírói kérdésre kendőzetlenül rávilágít néhány hiányosságra, ami a prevenciót illeti. Kiderül többek között, hogy a felvilágosítási és megelőzési kampányok kimerülnek a fesztiválokon való szórólapok osztogatásában.

Georgel Cristian Ivan igazgatót egyébként az interjú megjelenését követően menesztették az ügynökség éléről.

Mindezek fényében számtalan további kérdés merül fel az üggyel kapcsolatosan, mint például az, hogy a szóban forgó kábítószerellenes stratégia csupán egyike azon hasonló dokumentumoknak, amik alapból azért készülnek, hogy fel tudjuk mutatni, hogy van ilyenünk is? Az Országos Kábítószerellenes Ügynökség miért a belügy alárendeltségében működik, olyan körülmények között, hogy az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a hasonló feladatot ellátó intézmények vagy függetlenek, vagy az illető ország Egészségügyi Minisztériumának vannak alárendelve? Ha pedig már itt tartunk, mi a helyzet a már említett rigorózus tudományossággal és miként segíti a romániai jogalkotás a kábítószerfogyasztás visszaszorítását?

Ezekre a kérdésekre, akárcsak a tárgyalt jelenségre vonatkozóan, lehetne több száz oldalt írni, és lehet, hogy egyértelműen helyes választ akkor sem kapnánk, viszont mégis meg kell kísérelni reflektálni a dolog néhány vetületére. A stratégiát illetően nem jelenteném ki, hogy teljességgel értelmetlen, de jelenlegi formáját és a gyakorlatba ültetéséhez szükséges eszközök hiányát figyelembe véve, inkább egyfajta ajánlásként és nem konkrét cselekvési tervként tekinthetünk rá.

A többi kérdésre keresve a választ, a teljesség igénye nélkül elmondható, hogy a szálak egy bizonyos pontban összefutnak. Ugyanis az, hogy az ügynökség a belügynek van alárendelve, implicite a tudományos alapokon nyugvó irányelvek kidolgozására is rányomja a bélyegét. Hogy miért is van ez így? A PressOne portál elemzése rávilágít, hogy az intézmény honlapján is feltüntetett Tudományos Bizottság – a leírás szerint ez a grémium felel az ügynökség által gyakorlatba ültetendő szakpolitikai irányelvek tudományos megalapozásáért – összetétele nincs igazán összhangban azzal a tevékenységgel, amelyet az ügynökségnek kellene alapvetően végeznie. A 26 tagú testületben alig található pszichiáter, van viszont néhány toxikológus és járványügyi szakember, de ezeken a szakterületeken szerzett tapasztalatnak igen csekély köze van a drogprevenciós stratégiákhoz. A tavaly decemberben a testület élére választott elnök Victor Voicu nyugalmazott vezérőrnagy, aki civilben akadémikus és farmakológus. A cikk írója rámutat, hogy a múltban Voicu tevékenységével kapcsolatosan több ízben is aggályok merültek fel, a Védelmi Minisztérium pedig kivizsgálást is folytatott abban az ügyben, amikor a tárca Tudományos Kutatóközpontjának igazgatójaként saját feleségét részesítette előnyben egyes szerződések megkötésekor. Egy másik nyugalmazott egyenruhás káder nem más, mint a 2018-2022 között az elnöki tisztséget betöltő, tavaly decembertől pedig a testület Etikai Bizottságába beválasztott Pavel Abraham ezredes, aki a múltban országos rendőrfőkapitány is volt, de 2003-tól nyugdíjazásáig az ügynökség igazgatójaként tevékenykedett. A betöltött hangzatos funkciókon túl Pavel Abraham több ellentmondásos nyilatkozatával is magára irányította a figyelmet: 2017-ben például azt találta mondani, hogy a karhatalomnak demokratikus joga éles lőszert használni a hírhedt 13-as sürgősségi rendelet miatt tüntetők ellen, mert szerinte ezek épp államcsínyt készülnek elkövetni és a demokratikus jogrend megdöntése a céljuk.

Ilyen körülmények között elmondható, hogy a kábítószerfogyasztás megelőzése és a szenvedélybetegségek hatékony gyógyítása terén Romániában a közeljövőben hatékony előrelépés nem várható. Mindaddig, amíg válllapos akadémikusok ülnek a tudományos testületekben, addig azon sem kell csodálkozni, hogy az állam különböző felelős struktúráiban továbbra is a militarista szemlélet fog uralkodni, amely a már letűntnek vélt idők hangulatát idézi. Sokatmondó az is, hogy maga a belügyminiszter is a közelmúltban kemény hangot ütött meg a kábítószerfogyasztókkal szemben, ugyanakkor a parlamentben egy olyan törvénytervezeten folyik a vita, amely a problémára adott válaszként tovább szigorítaná a jelenleg hatályos jogszabályokat és az alkalmi fogyasztókat is börtönnel büntetné. Mindez azt mutatja, hogy a kábítószerfüggőséggel küszködő betegek nemhogy hatékony segítségben nem reménykedhetnek, de ezen túlmenően stigmatizálásuk hangsúlyosabb méreteket ölt, az állam struktúráinak hatékony közreműködésének köszönhetően. Ez a helyzet pedig addig nem fog változni, amíg szakemberek széleskörű bevonásával nem kerül sor a jelenséget érintő valós párbeszédre a különböző intézmények között, amelyek nyomán – talán – beszélhetünk valós cselekvési tervekről és irányvonalakról. Addig viszont maradnak a kartonügynökségek papírstratégiái, az óra viszont vészesen ketyeg.