Nemrég jelent meg a hír a román sajtóban, miszerint Kolozsváron már 10 éves gyermekeket is kezelnek a sürgősségi osztályon drogfogyasztás miatt. Aggasztó, hogy az illegális szerekkel élő fiatalok átlagéletkora egyre inkább csökken, ahogy az is, hogy manapság olcsók és könnyen beszerezhetővé váltak a népszerű dizájnerdrogok. A Maszol megkeresésére két olyan fiatal is nyilatkozott, akik középiskolai éveik alatt fogyasztottak tudatmódosító szereket, a nevüket nem vállaló személyek őszintén vallottak tapasztalataikról. Továbbá megkerestük Kalóz János György pszichológust és addiktológust, akitől azt kérdeztük, mit tehet a szülő, ha rájön, hogy gyermeke kábítószert fogyaszt.

Kalóz János György kifejtette, a fiatalokat elsősorban a kíváncsiság vezérli a kábítószerek kipróbálásakor. A kíváncsiság kialakulásában pedig szerepet játszik a társaság, a barátok által megosztott történetek, olvasnak a szerekről az interneten, videókat néznek a témában.

„Tegyük fel, egy fiatal elmegy egy szórakozóhelyre és aznap este ismerkedni szeretne. Ezekben a helyzetekben arra gondol, hogy mi történik, ha a másik fél elutasít, mi történik, ha kikacagnak emiatt a barátaim, mi történik, ha… A háttérben valójában a szégyentől való félelem áll, ez az érzés pedig minden ember számára kellemetlen. Ugyanakkor gyakran megtörténik, hogy a barátok megkínálják az illetőt egy marihuánás cigarettával, és a használata után rájön a gyerek, hogy a hatás elnyomott benne valamit: például a szorongást. Ilyenkor gyakran megtörténik, hogy úgy gondolja a fiatal: a szer jót tesz számára, ezért hasonló helyzetekben is használni fogja” – magyarázta a szakember.

Ezek a pszichoaktív szerek ugyanis úgy működnek, hogy különböző blokádokat állítanak fel különböző receptorok áthaladásában, és elnyomnak kellemetlen érzéseket. Úgy kell elképzelni, mint az algocalmint: a fájdalmat elnyomja, de az okot nem szűnteti meg.

Kalóz János György szerint általában nem tudatosodik a fiatalokban, hogy miért is használnak egy adott kábítószert. Ha az adott személy szorong, az elején nem jön rá, hogy azért fogyaszt egy bizonyos drogot, mert az segíti a szorongás legyőzését.

Elmondta, a tizenévesek körében az úgynevezett dizájnerdrogok terjednek a leginkább, ezek folyton változnak, újak kerülnek a piacra. Olyan szerekre kell gondolni, amelyeket kevés kémiatudással a konyhában is össze lehet állítani, ha van rá recept. Az amfetamin és metamfetamin alapú keverékek a népszerűek. A keményebb „klasszikusok” a háttérbe szorulnak, mert nem olcsó mulatság a beszerzésük. A dizájnerdrogokhoz viszont könnyen és olcsón hozzá lehet jutni.

Ha a szülő rájön

A szakértő kiemelte: a legösszetettebb kérdés az, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a szülők rájönnek, hogy a gyermekük drogozik. Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, ami minden esetben használható. Az addiktológus szerint azonban az a legfontosabb, hogy gyanakvás esetén a szülők ne kérdezzenek rá egyenesen a lényegre, mivel ez tagadáshoz vezethet, a gyermek pedig úgy érzi, hogy folyamatosan megfigyelik, közben megtalálja a kiskapukat és továbbra is használni fogja a kábítószereket.

„Ha felmerül a gyanú, érdemes utánanézni, hogy találunk-e a kiskorú szobájában erre utaló bizonyítékokat. Ez nem szép dolog, de ilyen esetekben léphetünk, hiszen egy súlyos problémáról van szó” – részletezte.

Hozzátette, a legfontosabb, hogy szakember segítségével építsenek ki egy személyre szabott stratégiát, ami a gyermek érdekeit szolgálja. Ez mindenkinél más, hiszen minden gyermek más, más a személyiségük és a szerek használati formája is. Az ordibálás, a kiabálás, a veszekedés és a gyermek hibáztatása soha nem vezet jóra.

Kapcsolódó

Szakemberek: nem a diákok iskolai drogtesztje a megoldás megelőzésre

Csaknem négyszáz büntetőeljárás indult 2019-től napjainkig kábítószer-kereskedelem és fogyasztás miatt Maros megyében. A szakemberek szerint egyre égetőbb a fiatalok, gyermekek mihamarabbi felvilágosításának megkezdése a kábítószer-fogyasztás veszélyeiről.

kábítószer-fogyasztás megelőzés tájékoztatás fiatalok

A megelőzésen lenne a hangsúly

Romániában nem működik a prevenció, de a kezelések minősége sem megfelelő. Az országban nincsen olyan rehabilitációs központ, ami megfelelően működik. Természetesen léteznek ilyen intézetek, de általában gondok vannak a kapacitással. Egy másik probléma az, hogy több rehabilitációs központban együtt kezelik az alkoholfüggőket, a drogfüggőket, a játékfüggőket – ez pedig nem hatásos módja a gyógyulásnak – vélte Kalóz János György.

„Romániában nem veszik komolyan ezt a problémát, még csak addiktológusokat sem képeznek az országban. A megelőzésre és prevencióra nem fektetnek hangsúlyt, és egy beszélgetés a gyerekekkel az iskolában nem oldja meg a problémát” – magyarázta.

A borzalmas szivar esete

A Maszol megkeresésére két olyan fiatal is nyilatkozott a témában, akik középiskolás éveikben kipróbálták, esetleg többször is fogyasztottak kábítószert. A nevüket nem vállaló személyek őszintén vallottak az akkor tapasztaltakról.

Az egyik névtelenül nyilatkozó fiatal eddig egyetlen alkalommal próbálta ki a marihuánát. Bár elmondása szerint ő soha nem vásárolt a növényből, ismerősei kínálták meg vele még a középiskolás éveinek első felében, azóta már több év eltelt. „A kíváncsiság vezetett odáig, hogy kipróbáljam, milyen hatással lesz rám, ha beleszívok a cigibe. Egyébként a környezetemben nehezen találni olyan fiatalokat, középiskolásokat, akik már ne próbáltak volna ki legalább egy fajta kábítószert” – magyarázta. Sokan bulizáshoz használják a drogokat, hogy „felpörgessék magukat”, mások pedig hallucinogénekkel kísérleteznek.

Megszólalónk szörnyű emlékként idézte fel azt az éjszakát, amikor kipróbálta a marihuánát. Fizikai rosszullét keveredett pánikrohammal, olyannyira, hogy már-már azt gondolta, orvosi ellátásra szorul. Utána hetekig kísértették az akkor megélt érzések. Bár idővel csillapodott az érzés, olyan mély nyomot hagyott benne az élmény, hogy úgy döntött, soha többé nem nyúl hasonló szerekhez. Kiemelte azt is, nem igazán érti meg, de nem is tudja és akarja elfogadni, hogy mások mit szeretnek a marihuánában. Elképzelni sem tudja, hogy milyen az a nyugodt és vicces hangulat, amelybe ilyenkor kerül az ember, és amiről olyan sokat mesélnek más fiatalok.

Bevallotta, az is zavarja, ha valaki a környezetében rágyújt egy füves cigire. „A szagát sem bírom, és valójában nem tudom megérteni azt sem, hogy miért van szükség erre a szórakozáshoz. Valójában nem lep meg, hogy a fiatalok hasonló szerekkel élnek, ugyanis lassan mindenhol hozzá lehet jutni a dizájnerdrogokhoz, sőt a bulikban is gyakran kínálgatnak vele, ígérve, hogy egy szórakoztató este elé nézek” – fejtette ki.

A borzalmas szivar esete után megszólalónk mégis pozitív konklúziót vont le: „Legalább már nem vagyok kíváncsi a hasonló szerek hatására. Azóta sem próbáltam ki semmilyen illegális anyagot, és nem is tervezek” – és ezt tanácsolja másoknak is, hisz „anélkül is lehet bulizni”.

Fiatal vagyok, mi bajom lehet?

Egy másik névtelenül megszólaló személy elmesélte: fiatalabb korában érezte a vágyat, hogy minél többet tapasztaljon, új embereket és új érzéseket szeretett volna megismerni. „Eleinte tartózkodtam a kábítószerektől, aztán a fiatal vagyok, mi bajom lehet? mentalitásom vezetett oda, hogy kipróbáljak néhány tudatmódosító szert, hallucinogéneket és gyorsítókat is. A baráti körömben nem csak én voltam ezzel így, azt mondanám, hogy inkább én vettem át tőlük ezt a gondolkodásmódot” – vallotta be.

Kezdetben minden újnak és érdekesnek tűnt, alanyunk különlegesnek érezte magát, hogy olyan dolgot tesz, amit nem minden fiatal, és úgy gondolta, hogy már ő is a „vagány” réteghez tartozik középiskolás éveiben. „Ahogy telt az idő, egyre többször beszéltünk a kábítószerekről a baráti összeüléseken, ez pedig nagyon zavart engem. Aggasztott a gondolat, hogy néhányan mennyire lelkesen számolnak be a kába tapasztalatokról, és az is megijesztett, hogy milyen izgalomba hozza őket a droghasználat témája” – emlékezett vissza.

Elmondása szerint mindig is tudatosan használta ezeket a szereket, tisztában volt azzal, hogy ha „nem rak pontot a történet végére”, akkor könnyen áteshet a ló túlsó oldalára, mint sokan mások azok közül, akiket ismer. „Visszagondolva, nem bánom, hogy nyitott voltam, és láttam ezt a felét is az életnek. Ugyanakkor, ha akkor nem tettem volna, idősebb koromban végképp nem került volna rá sor” – összegezte a tapasztaltakat.

(Címlapképi illusztráció forrása: Unsplash)