Tehetségnap Kolozsváron: 20 éves a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület
Szombaton tartják a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület Tehetségnapját Kolozsváron. Az egyesületet 2003-ban alapította É. Kiss Katalin és Péntek János nyelvészprofesszor, az elmúlt 20 évben pedig 1500 ösztöndíjast segített a szervezet.
A Tehetségnap kiváló alkalom hátrányos helyzetű tehetségek ünneplésére. A rendezvény célja, hogy találkozhassanak egymással a támogatók és az ösztöndíjasok, az egykor ösztöndíjasok és az együttműködő szervezetek, továbbá lehetőséget teremt, hogy megbeszéljék a program jelenlegi helyzetét, a szervezési gondokat és a javítási lehetőségeket.
Ghevald Júlia, a tehetségnapnak helyet adó Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatóhelyettese köszöntő beszédében kiemelte: örvendetes, hogy 20 évvel ezelőtt voltak olyan emberek, akik fel merték vállalni, hogy a tehetséget ápolni kell. Egy tanárnak fel kell ismernie a tehetséges gyermeket és harcolnia kell, hogy az kibontakozhasson.
É. Kiss Katalin Széchenyi-díjas professzor kiemelte, a Magyar Tudományos Akadémia mindig kiemelkedő szerepet vállalt az ösztöndíjasok támogatásában, ha szükség volt a segítségre, akkor először az MTA-hoz fordultak, hiszen ők tudják legjobban, hogy mit jelent a tehetség a tudományban.
Péntek János Széchenyi-díjas alapítóelnök szerint a tehetségnap lényege a nyílt beszélgetés. Rávilágított néhány szomorú adatra: „Egyre csökkennek az esélyek a magyar oktatáson belül. Minden fontos mutatót tekintve, legyen szó az iskolaelhagyásról, nemzetközi felmérésekről, Románia utolsó helyen szerepel. Kiemelte, hamarosan elfogadják a „csodálatos” új oktatási törvénytervezetet, közben mégis sztrájkolnak a pedagógusok és gyengék az eredmények az oktatás terén. Hozzáfűzte, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ösztöndíjasainak egyharmada egyetemen tanul, a legfontosabb pedig az, hogy segítsék azokat a diákokat, akikben él az ambíció és a tehetség.
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának részéről Marinka Viktor konzul is köszöntötte az egybegyűlteket. Úgy véli, igazán „nagy dolog”, hogy a támogatók úgy adnak pénzt a programhoz, hogy az is lehet, csak évtizedek múlva látják az eredményét. Ez pedig nem mindennapi a mai világban.
Mint írtuk, a Maszolon interjúsorozatot indítottunk a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület 20. évfordulója kapcsán. Megvizsgáljuk, hogy milyen elvek mentén működik töretlenül, immár két évtizede az egyesület; mit jelent ez egy támogatott diák életében, illetve milyen érzés támogatóként a háttérből figyelni, hogyan bontakozik ki a tálentum. Az egyesület történetéről az egyik alapítóval, Péntek János Széchenyi-díjas nyelvésszel, néprajzkutatóval, egyetemi tanárral, akadémikussal beszélgettünk.
A professzor kiemelte, már a kilencvenes évek közepétől felfigyelt rá, hogy egyre inkább érzékelhető egyfajta negatív szelekció az intézmény falain belül, olyan értelemben, hogy elsősorban azok jutottak be az egyetemre, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeztek. A pénz határozta meg – és sajnos napjainkban is elsősorban az határozza meg – a tanulók esélyeit, azt, hogy ki tanulhat tovább. „A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület húsz éve működik, ennyi év távlatából merem kijelenteni, hogy ma is a nyolcadik osztályt befejezők életében van a legnagyobb törés: kérdéses, hogy továbbtanulnak vagy sem, ahogyan az is, hogy a tehetségüket ki tudják-e bontakoztatni a választott iskolákban, tudnak-e érvényesülni. Még mindig jellemző, hogy azoknak, akik vágynak a kiemelkedő tehetségápolásra, elitiskolát kell választaniuk, különben nem részesülnek megfelelő oktatási körülményekben” – magyarázta.
A Tehetségnapon Dénes Ida programszervező ismertette az ösztöndíj-program jelenlegi helyzetét.
CSAK SAJÁT