Szabó Dávid, a Bethlen Gábor Kollégium matematika-informatika szakos tanulója lett Fehér megye legsikeresebb magyar érettségizője, 9,33-as általánossal. A hagyományok iránt elkötelezett ifjú matematika és informatika szakos tanár szeretne lenni.

Szabó Dávidot komoly, kiegyensúlyozott, jószívű fiatalemberként jellemezték ismerősei, aki kiváló focista és nagyon jó néptáncos. Fölöttébb ragaszkodik családjához és a közösségéhez, szereti a gyerekeket, szorgalmas, kitartó és a fizikai munkától sem hátrál meg.

Nem véletlenül, épp a magyarlapádi néptánctáborban találkoztunk és beszélgettünk vele. Arra voltunk először kíváncsiak, hogyan lehet összeegyeztetni a sokféle érdeklődést és tevékenységet a tanulással, hiszen a tizenkettedik és a tizenegyedik osztályt is tízes általánossal végezte.

„Kilencedik osztályban kerültem a Bethlen Gábor Kollégiumba, a gimnáziumot szülőfalumban végeztem, ahol szintén nagyon jó az iskola. De mivel Magyarlapád szinte színmagyar falu, kilencedikben és tizedikben nehezebben ment a román, de aztán behoztam a hátrányt. A legtöbb lapádi gyerekkel ellentétben, én már szerencsére kiskoromtól megtanultam valamennyire románul, mert román közösségbe jutottam a foci miatt. Aztán a licis éveim alatt Székelykocsárdon játszottam, ahol nagyon szép eredményeket értünk el, U19-es bajnok lett a Fortuna nevet viselő csapatunk. Heti két edzést és egy meccset kellett beiktatnom a programba, de összejött, még tizenkettedikben is. Minden a jó időbeosztáson múlik, ez a siker titka” – hangsúlyozta Szabó Dávid, hozzátéve, hogy ezentúl egy nagyenyedi futballcsapatnál fog játszani.

A kiváló teljesítményt nyújtó tanuló elmondta: olvasni is nagyon szeret, főleg önfejlesztő könyveket szokott lapozni. Emellett pedig nagyon szeret néptáncolni, erre lehetősége nyílt a Bethlen kollégiumban, ahol négy évig az iskola Fügevirág nevű néptánccsoportjának a tagja volt és párhuzamosan a magyarlapádi néptánccsoportban is folytatta tevékenységét.

„A néptánc nagyon sokat nyújtott számomra. Kicsi korom óta csapom a lábaimat, a nagyok között főleg. Édesanyám azt mesélte, hogy két-három évesen alig tudtam járni, mégis beálltam a nagyok közé és csaptam ritmusra. Vannak képeim is, videóim is, tényleg nagyon kicsi korom óta mostanáig táncolok, mindig amikor hívnak, nagyon szívesen elmegyek” – mondta.

A heti három focizás és egy néptáncpróba mellett Szabó Dávid úgy érzi, mindenre jutott ideje, elsősorban annak köszönhetően, hogy a kollégium internátusában lakott, ami eléggé szokatlan eset, hiszen a Nagyenyedtől tíz kilométerre fekvő Magyarlapádról általában ingázni szoktak a diákok.

„Édesanyám és édesapám is intris volt. Édesapám magyarlapádi, édesanyám pedig Gyimesközéplokról jött. Ő mondta kilencedikben, hogy próbáljuk meg az intrit, és egy pár hét után megtetszett. Egy nagyon szép közösségre találtam ott és örülök, hogy részese lehettem ennek. Nagyon jó döntés volt, hogy kipróbáltam a szüleim tanácsát. Ők sem kellett annyit ingázzanak miattam, edzések vagy próbák előtt és után hordozzanak engem” – tudtuk meg Dávidtól, aki annak ellenére vállalta az internátust, hogy nagyon szívesen tartózkodik otthon és ezer szállal kötődik szülőfalujához.

Elmondása szerint hétvégente, amíg otthon volt, mindig próbált segíteni szüleinek, nagyszüleinek. A foci és a néptánc mellett van egy harmadik nagy hobbija is, a szőlő megmunkálása, aminek nagy hagyománya van Magyarlapádon.

„Például most is kéne menjek a szőlőbe nagyapámmal, de ellógtam egy kicsit a néptánctáborba, a délelőtt pedig gyakoroltam az egyetemi felvételire. Próbálom ezt a hagyományt is fenntartani, mert kihalóban van a környéken a szőlőtermesztés és a bor készítése. Ezért érdekel, hogy tanuljam meg, és vigyem tovább, mert szerintem tényleg szép szokás, és megéri vele foglalkozni. Ha nem is magas szinten, csak a családban, hogy készítsük el magunknak a bort, legyen konfirmálásra, keresztelőre, kicsengetésre, szülinapra. Legyen meg a mi saját jó borunk, ne kelljen megvenni máshonnan” – részletezte.

Szándékosan, csak miután betekintést nyertünk Dávid mindennapjaiba, kértük meg, magyarázza el, szerinte mi a sikeres érettségi titka?

„Átlagban voltak napok, amikor négy órát matekeztem, és voltak napok, amikor egy felet vagy egyet, amennyire jutott idő, de szerintem a sikeres érettségi titka a nagyon szigorú időbeosztás. Próbáltam naplót vezetni, lehet nem sikerült annyira, de az intris program engem nagyon segített: az, hogy öttől hétig az asztalomnál ülök és tanulok. Ha nem is tanulok, olvasok, de nem ülök az ágyban, nem telefonozok, hanem tényleg próbálok valamit a magam fejlesztésére fordítani” – mondta.

A diák hozzátette: a sikerhez hozzájárult a szüleivel és nagyszüleivel való jó kapcsolat, a tőlük kapott támogatás és szeretet.

„Kicsit izgultam a román érettségi előtt, de a jegyem alapján az jól sikerült, 9,20-at írtam. Matematikából és informatikából szerintem közepes szintű tételek voltak, és magyarból is közepes szintűnek vélem. Sajnos magyarból lett a legkisebb jegyem, csak 8,60-at kaptam, nem igazán tudom magyarázni a műveket, nincs ehhez jó érzékem. Matekből jó nagy jegyet írtam, 9,60-at, infóból pedig szinte tökéletes lett, 9,95-tel. Én elégedett vagyok az eredménnyel és nagyon jó érzés a megye magyar elsőjeként állni az érettségi dobogóján” – fogalmazott.

A jövőbeli terveit illetően Dávid elmondta: a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika-informatika szakára készül. „Ez egy négyéves egyetem, dupla képzés, vagyis mind a két tantárgyból kell államvizsgáznom. Szeretném folytatni a mateket és az infót, amiről tényleg azt érzem, hogy szeretem és tudom. Sokat gondolkoztam e téren, hogy mitévő legyek, mert egyszer csak az infóban gondolkoztam, de tizenegyedikben megszerettem a mateket is. A dupla képzéssel több esélyem lesz elhelyezkedni tanárként itt, a szórványban. Itt tanárnak lenni több, mint másutt, itt ez a szakma igazi küldetés. Én itt akarok maradni Lapádon, a barátaim közül is szinte mindenki itthon marad vagy hazatér tanulmányai végeztével. Számomra valahogy szürreálisnak tűnik máshol élni” – hangsúlyozta.

Szívet melengető érzés volt a Szabó Dáviddal való beszélgetés. Megtapasztalni azt, hogy – bár képességei lehetővé tennék – nem „karriervadász”, nem a nagyvárosi élet után vágyik, hanem otthon, a szülőfalujában véli kiteljesedni életét. És mindezt olyan hitelesen mondta, hogy meggyőzött arról: van és lesz jövője a magyar vidéki közösségeknek Erdélyben.