Ötödik éve Szilágy megye legjobb magyar érettségizője ugyanarról a kis településről, Szilágyballáról indul. Mintha valami különleges titka lenne ennek a falunak, hiszen az elmúlt években egymást követték azok a fiatalok, akik a magyar érettségizők közül a megye legjobb teljesítményét nyújtották. Idén ezt a kivételes teljesítményt Mátis Márta Lídia érte el: a Zilahi Silvania Főgimnázium természettudományi szakának végzőse 9,70-es átlaggal lett Szilágy megye legeredményesebb magyar diákja.

Szerény és visszafogott. Már az első percekben feltűnik, hogy számára az eredmény nem önmagáért fontos, hiszen ami igazán számít, az a családja, barátai, a tanárok, a hite és azok az emberek, akik mindvégig mellette álltak.

„Nem számítottam erre az eredményre” – meséli, hiszen mint mondja: az idén is nagyon sok tehetséges és szorgalmas diák érettségizett Szilágy megyében. „Az osztályunkban is nagyon sok kiváló tanuló volt, ezért valóban meglepett, hogy végül én lettem az első. Természetesen nagyon örültem neki, ugyanakkor rendkívül hálás is vagyok érte” – fogalmazott.

Egy kis település, amely évről évre bizonyít

Feltettük a kérdést, vajon mi lehet Szilágyballa titka? Márta szerint nincs varázsrecept. „Azt hiszem, a legfontosabb, hogy nagyon jó alapokat kapunk már az általános iskolában. Én rengeteget köszönhetek a ballai pedagógusoknak. Nagyon szerettem oda járni, és úgy érzem, valóban felkészítettek arra, hogy helytálljak a középiskolában” – vallja.

A sikerhez természetesen a család is hozzájárult. Négygyermekes család legkisebb gyermekeként nőtt fel, édesanyja tanítónő, édesapja már nyugdíjas. A testvérek között ugyan jelentős a korkülönbség, mégis szoros kapcsolat köti őket össze. „Mindig számíthattam rájuk. Az unokatestvéreim például a korábbi kiváló érettségizők, és ha bármilyen kérdésem volt, mindenben segítettek. Ez óriási támogatást jelentett” – mondja.

A középiskolás évek nem voltak könnyűek. Márta nap mint nap ingázott Szilágyballa és Zilah között, busszal és vonattal. „A korai kelés és a késői hazaérkezés néha nagyon fárasztó volt, de szerencsére mindig akadt egy jó barát vagy osztálytárs, akivel gyorsabban telt az út” – teszi hozzá.

Otthon nem ült le azonnal tanulni. „Először mindig pihentem, hiszen az iskola és az utazás után kicsit elfáradtam. Többnyire este kezdtem el tanulni, és sokszor éjszakába nyúlt a készülés. Tudom, hogy ez nem mindenkinek működik, de nekem bevált” – mesélte, hozzátéve: inkább éjszakai tanulónak tartja magát, ezért a kávé sem hiányzott a hosszú estékből.

A matematika jelentette a legnagyobb kihívást

Bár reál beállítottságúnak vallja magát, mégis a matematika okozta számára a legtöbb izgalmat. „Ettől féltem a legjobban, mert egyetlen figyelmetlenség miatt könnyű pontokat veszíteni, ezért ennek az eredménynek örültem a leginkább” – mondja.

Az érettségire egész évben készült, de a legintenzívebb tanulás a vizsgák előtti három hétben zajlott. „Szerencsénk van, mert a ballagás és az érettségi között három teljes hét áll rendelkezésünkre. Ezt igyekeztem maximálisan kihasználni. Nem volt külön tanulási tervem, de minden nap tanultam” – mondja.

A pihenés is része volt a sikernek

Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen eredményhez minden szabad percet könyvek fölött kell tölteni. Márta szerint ez tévedés. „A pihenés legalább olyan fontos, mint a tanulás. Ha valaki állandóan csak tanul, előbb-utóbb elfárad. Megfelelő időbeosztással mindenre lehet időt találni” – meséli.

Hétvégéit többnyire családjával és barátaival töltötte. Szabadidejében olvas, kirándul, sétál Szilágyballa dombjain, fuvolázik gyülekezete zenekarában, és gyermekfoglalkozások szervezésében vesz részt. „Nagyon szeretem a szülőfalumat. Gyönyörű a táj, sokat sétálok itt, és ezek a pillanatok mindig feltöltöttek” – teszi hozzá.

Amikor arról kérdezem, kinek köszönheti leginkább a sikert, nem említ nevet, hiszen úgy véli, valamennyi tanárának hálás. Elsősorban édesanyjának, aki egyben tanítója volt, de hálával gondol minden általános és középiskolai pedagógusára is. „Mindenekelőtt Istennek vagyok hálás. Úgy érzem, végig mellettem volt, erőt adott, amikor elfáradtam, és a vizsgákon is segített visszaidézni a tanultakat” – meséli.

A Silvania Főgimnázium nem csak tudást adott

Barátokat szerzett, tagja volt az iskola L’Adyk verséneklő együttesének, valamint az Áhítat nevű közösségnek, ahol különböző évfolyamok magyar diákjai találkoztak, beszélgettek. „Ezek olyan élmények voltak, amelyek egész életemben elkísérnek” – mondja.

Kolozsvár felé vezet az útja

A továbbtanulás helyszíne már körvonalazódott. Mindenképpen Kolozsváron szeretne továbbtanulni. Még gondolkodik, hogy milyen szakon, mert nagy a választék, nyitott, sok minden érdekli. A város közel van szülőfalujához, hétvégén hazautazhat, és sok ismerőse, barátja, unokatestvére is ott tanul. A jövőre nézve még nem szeretne végleges döntéseket hozni.

„Szeretem Szilágy megyét és a szülőfalumat, de hogy később hová vezet az utam, azt még nem tudom” – teszi hozzá.

Márta számára természetes volt, hogy magyar nyelven tanuljon. „Sokkal könnyebb volt megérteni a tananyagot, könnyebben tudtam kommunikálni a tanáraimmal és az osztálytársaimmal, emellett rengeteget tanultunk a magyar kultúráról és irodalomról. Ez nagyon fontos számomra” – teszi hozzá.

A megye legjobb magyar érettségizője a fiatalabb diákoknak azt üzeni, hogy ne hagyjanak mindent az utolsó pillanatra. Tanuljanak folyamatosan, legyenek kitartóak és következetesek. A rendszeres munka mindig meghozza a gyümölcsét. És ami talán a legfontosabb: „ne stresszeljenek feleslegesen”.

Beszélgetésünk végén visszatérünk az első kérdéshez: mit jelent számára, hogy ő lett Szilágy megye legjobb magyar érettségizője? Elgondolkodik egy pillanatra, majd szerényen ennyit mond: „Örülök ennek az eredménynek, de nem ezért tanultam. Egyszerűen mindig igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Talán ez a legfontosabb” – vallja.