Szobrot állítottak Ligeti Antal festőművésznek Nagykárolyban
Civil kezdeményezésre születésének 200. évfordulóján szobrot állítottak kedden a tájképfestő szülővárosában, Nagykárolyban.
A helyi, híres-neves Károlyi-kastély parkjának egyik bejáratánál tartott ünnepi rendezvényen leplezték le kedd délután Nagykároly szülöttének, Ligeti Antal festőművésznek a mellszobrát. A szoborállítás egy helyi vállalkozó, Mold Marius ötlete volt, az ő felkérésére Deák Árpád nagyváradi szobrászművész munkájának nyomán született meg a köztéri szobor. Nem ez az első eset, hogy a vállalkozó szoborállítást finanszíroz: az ő nevéhez fűződik a városközpontban található Szent Flórián szobor (mint a város védőszentje), illetve az Ady Endrét és Ottilia Marchișt ábrázoló szoborcsoport létrehozása is.
A rendezvényen Ligeti életének fontosabb mozzanatait Stefan Gnandt képzőművész részletezte. Kovács Jenő polgármester pedig hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy Nagykárolyban a városhoz valóban kötődő személyiségek kerüljenek a közterekre, olyanok, akik munkásságukkal hozzájárultak a település hírnevének az öregbítéséhez.
Ligeti Antal pedig pontosan ilyen személyiség volt. 1823. január 10-én született Nagykárolyban. Muhi Sándor képzőművész és helytörténész, a szoboravatás kapcsán közzétett írásából kiderül: már egészen fiatalon vonzotta a festői pálya, 1845-ben részt vett egy itáliai tanulmányúton Nápolyban, de Firenzébenis járt, ahol nagy hatással volt rá id. Markó Károly festészete. Ligeti elsősorban tájképfestő volt, a festői tájak szerelmese, olyan témák keltették fel az érdeklődését, amelyek romantikus hangulatot árasztottak és ugyanakkor kultúrtörténeti vonatkozásik is voltak. (…) Ligeti 1848 tért haza itáliai útjáról. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, majd bujdosásra kényszerült. Sopronban Hekler Antal néven festett arcképeket, egészen addig, amíg Károlyi István gróf befogadta a fóti kastélyába és támogatta művészi kiteljesedését. Neki köszönheti, hogy bejárta Keletet (Egyiptom, Palesztina, Ciprus, Libanon), járt Máltán, Szicíliában, és rengeteg vázlattal tért vissza a fóti kastélyba, ahol ezek alapján egymás után készülnek a kiváló festmények.
Neve ezután vált ismertté, anyagiakban sem szenvedett hiányt. 1861-ben Pestre költözött, ahol 1968-ban kinevezték a Nemzeti Múzeum képtára őrének. Ebben a minőségében hozzájárul a magyar képzőművészeti élet kiteljesedéséhez, olyan pályakezdő, induló művészeket támogat, mint Munkácsy Mihály vagy Mészöly Géza. 1890-ben halt meg, még ugyanabban az évben rendeztek a Műcsarnokban gyűjteményes kiállítást a munkáiból.