Az iskolarendszer egyik örök dilemmája, hogy a szigor vagy az engedékenység vezet-e jobb eredményekhez. A pedagógusok, szülők és diákok egyaránt keresik az ideális egyensúlyt a fegyelem és a szabadság között. Vajon a szigorúbb elvárások és következetes szabályok hatékonyabb tanulási környezetet teremtenek, vagy inkább a rugalmas, megértő hozzáállás segíti a diákokat abban, hogy kibontakoztassák képességeiket?

Biztonságérzetet adhat a jól meghatározott keretrendszer

A fegyelem és következetesség számos előnnyel járhat az oktatásban. A világos szabályok és elvárások segítenek abban, hogy a diákok felelősségteljes hozzáállást alakítsanak ki, és megtanulják, hogy tetteiknek következményei vannak. Egy jól meghatározott keretrendszer biztonságérzetet adhat, hiszen a tanulók tudják, mire számíthatnak, milyen normákhoz kell alkalmazkodniuk.

Ugyanakkor a rugalmasabb, egyéni igényeket figyelembe vevő pedagógiai módszerek is rendkívül hatékonyak lehetnek. Egy olyan oktatási környezet, ahol a diákok mernek kérdezni, hibázni és tanulni a saját tapasztalataikból, hosszú távon mélyebb tudást eredményezhet. A tanulás nem csupán a szabályok betartásáról szól, hanem az aktív gondolkodásról, a problémák megoldásáról és az együttműködés fejlesztéséről is.

A gyerek is részt vesz a szabályalkotásban

Éppen ezért a saját osztályomban igyekszem megtalálni az egyensúlyt a következetesség és a rugalmasság között. Minden tanév elején a diákokat bevonva alakítjuk ki azokat a szabályokat, amelyeket az év során követünk. Tapasztalataim szerint ha a tanulók maguk vesznek részt a szabályalkotásban, sokkal nagyobb elkötelezettséget éreznek azok betartása iránt. Az osztályomban, ahol harmadikos diákok tanulnak, a társas kapcsolatok egyre nagyobb szerepet kapnak. A rivalizálás, a baráti közösségek formálódása és az önállósodás mind jelen vannak a mindennapokban. Ezért a legtöbb közös szabályunk a tiszteletteljes kommunikációra, az empátiára és az együttműködésre összpontosít. A konfliktusok elkerülhetetlenek, hiszen az osztályban több vezető egyéniség is van, ami versengést szül. A lányok klikkekbe szerveződnek, a domináns személyiségek irányítása alatt, míg mások keresik a helyüket ezek között. Az ilyen helyzetek gyakran feszültséget eredményeznek, ezért a közösen hozott szabályok célja az, hogy mindenki megtanulja a tiszteletteljes és empatikus viselkedés alapjait.

A szabályok betartásának fontosságáról folyamatosan beszélgetünk. Mesék, történetek és videók segítségével dolgozzuk fel a problémamegoldó kommunikáció, az erőszakmentes konfliktuskezelés és a kölcsönös tisztelet témakörét. Ha egy szabály megszegése komolyabb problémát okoz, akkor az osztályszintű vagy személyes beszélgetések során segítem a gyerekeket abban, hogy felismerjék a hibáikat, és közösen találjunk jobb megoldásokat. Hiszem, hogy a büntetés helyett a helyzetek megbeszélése, az önreflexió és a közös gondolkodás hatékonyabb nevelési eszköz.

Bár a szabályok betartása elengedhetetlen, hiszen az életünk is tele van normákkal és elvárásokkal, fontosnak tartom, hogy a diákok megértsék: a hibázás az élet természetes része. Én magam sem vagyok tévedhetetlen – ha a táblánál elszámolok valamit, elfelejtek valamit, vagy egy dolgozat javításakor hibázom, azt nem titkolom el. Sőt igyekszem tudatosítani bennük, hogy a hibázás lehetőség a fejlődésre.

Fontos a megértő hozzáállás

Személyesen is nagy kihívás számomra, hogy a maximalizmusomból kilépve megértéssel forduljak nemcsak önmagam, hanem a diákjaim felé is, amikor hibáznak. Sok gyerek törekszik arra, hogy mindig a legjobbat nyújtsa, így számukra különösen nehéz elfogadni, ha valami nem sikerül tökéletesen. Ezekben a helyzetekben tudatosan próbálok rugalmasabb lenni, akár a szabályok alkalmazásának terén is. Úgy gondolom, hogy ez segíti a diákokat abban, hogy fokozatosan önállóbbá váljanak, megtanuljanak felelősséget vállalni a döntéseikért, és fejlesszék problémamegoldó, együttműködési és empatikus készségeiket.

Összességében úgy hiszem, hogy a szigor és az engedékenység nem egymást kizáró tényezők, hanem egyensúlyban kell őket alkalmazni. Az egyértelmű, következetes szabályok biztonságot nyújtanak, míg a rugalmasság és az empátia lehetőséget ad arra, hogy minden diák a saját tempójában fejlődhessen. A cél nem pusztán az iskolai teljesítmény növelése, hanem az, hogy a gyerekek olyan készségekkel és szemlélettel lépjenek ki a világba, amelyek hosszú távon segítik őket az élet minden területén.

Az iskolai mindennapokat meghatározza az osztályon belüli légkör és alaphangulat, amely jelentős mértékben a pedagógus személyiségétől és tanítási stílusától függ. Ha a pedagógus engedékeny, az osztály légköre kezdetben barátságos és felszabadult lehet, mivel a diákok szabadon kifejezhetik magukat, nincsenek állandó szabályok vagy szigorú elvárások. Azonban ennek hiányában könnyen kialakulhatnak klikkek, konfliktusok, és a fegyelmezetlenség miatt a tanulási környezet kaotikussá válhat, ami hosszú távon feszültséget szülhet.

Ha a pedagógus tekintélyelvű, az osztályban rend és fegyelem uralkodik, de a túlzott szigor miatt a diákok gyakran feszültek és visszahúzódóak lehetnek. A barátságos, nyugodt légkör háttérbe szorulhat, mert a tanulók inkább a szabályoknak való megfelelésre koncentrálnak, és kevésbé mernek nyíltan kommunikálni vagy együttműködni.

Kiegyensúlyozott pedagógusi stílus

Az ideális osztálylégkör kiegyensúlyozott pedagógiai stílussal érhető el, amelyben van fegyelem, de a tanulók biztonságban érzik magukat, mernek kérdezni és önállóan fejlődni. Szívesen mondanám, hogy ez az én osztályomban tökéletesen működik, de úgy gondolom, hogy sehol sem lehet minden hibátlan. Ahogyan a gyerekeknek is vannak nehezebb, ingerlékenyebb napjaik, úgy a pedagógusnak is akadnak kevésbé kiegyensúlyozott pillanatai. Ami igazán számít, az az összkép: hogyan telnek a mindennapok, milyen légkör jellemzi az osztályt hosszú távon.

A pedagógus is ember

Úgy érzem, fiatalságomnak köszönhetem, hogy könnyedén kapcsolódom a gyerekekhez – sokat viccelődünk, és sok helyzetben inkább egy támogató barátként viselkedem velük. Többször elmondtam már nekik, hogy én is ember vagyok: én is hibázom, hozok rossz döntéseket, és nekem is vannak nehezebb napjaim, nemcsak nekik. A lényeg, hogy empátiával forduljunk egymás felé. Másrészről nem az a célom, hogy pusztán tudást sulykoljak beléjük. Sokkal inkább szeretném végigkísérni őket azon az úton, amely a tanuláshoz és az önálló fejlődéshez vezet.

Szeretném, ha számíthatnának rám nemcsak tanárként, hanem egy olyan emberként is, akihez bátran fordulhatnak, ha szükségük van egy ölelésre vagy ha megosztanák valakivel az örömüket, fájdalmukat. Ha kell, leülök közéjük, együtt színezek velük, vagy akár beállok egy játékba is, mert hiszem, hogy az igazi tanítás nemcsak a tudás átadásáról, hanem az emberi kapcsolatok kialakításáról is szól.

Ha így viselkedem a gyerekekkel – barátságosan, támogatóan és megértően –, akkor valószínűleg ők is nyitottabbá, bátrabbá és magabiztosabbá válnak az osztályban. Mivel érzik, hogy számíthatnak rám, könnyebben mernek kérdezni, segítséget kérni és vállalni a hibáikat anélkül, hogy szégyellnék azokat. A tanulás számukra nem egy kényszer lesz, hanem egy felfedező út, amelyen én nem irányítóként, hanem kísérőként vagyok jelen.

A hibázás is hozzátartozik a fejlődéshez

A kölcsönös tisztelet és bizalom miatt jobban együttműködnek egymással, empatikusabbá válnak, és könnyebben kezelik a konfliktusokat. Megtanulják, hogy a hibák a fejlődés természetes részei, és hogy nem a tökéletesség a cél, hanem a folyamatos tanulás és fejlődés. Az ilyen légkörben a gyerekek felszabadultabbak, nyugodtabbak és motiváltabbak lesznek, mert tudják, hogy elfogadó közeg veszi őket körül, ahol önmaguk lehetnek, és ahol nem a teljesítményük, hanem a fejlődésük és az érzéseik is számítanak.

Végső soron a szigor és az engedékenység közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a diákok egészséges, támogató légkörben fejlődhessenek. A pedagógus személyisége és tanítási stílusa meghatározza az osztály hangulatát, de a szülők aktív együttműködése is elengedhetetlen a sikeres neveléshez. Ha mindkét fél egymás támogatására épít, akkor a diákok képesek lesznek a tanulás során fejlődni, miközben bizalommal, empátiával és önállósággal lépnek a jövőbe.