Két alelnöki mandátuma során már megismerte a megyét és Hargita Megye Tanácsának működését Bíró Barna Botond, a megyei önkormányzat új elnöke, akivel első munkanapjának vége felé beszélgettünk. Kifejtette, legfontosabb célja, hogy a Hargita megyei emberek előtt tett vállalásokat véghez vigye, hiszen erre kapott felhatalmazást a helyhatósági választások során. Véleménye szerint a Hargita megyei településvezetők jó gazdák, és minden lehetőséget meg kell adni a közösségeknek arra, hogy a gazdasági élet fellendülése, a közlekedés javítása és az oktatás, valamint az egészségügy fejlesztése által minőségibb életet éljenek.

– Milyen volt az első munkanapja a megyei tanács elnökeként?

– Nagyon zsúfolt volt. Reggel nyolcra mentem a rádióba, ahol egy rövid műsorban bemutatkoztam, most már úgy, hogy át is vettem a megyei tanács elnöki tisztségét. Aztán kilenc órakor vezetőségi értekezletet tartottam az igazgatókkal, illetve a helyettes vezetőikkel. Az volt a célom, hogy nagyon pontosan felvázoljam, mi az, amit én fontosnak tartok, hogyan képzelem el a következő négy évben a közös munkát, mik az elvárásaim, mi az, amit én nyújtok, és melyek a következő időszak közös kihívásai, teendői. Ezt követően beültem az irodámba, és minden igazgatóval külön megbeszéltem azt, hogy melyek a legsürgetőbb ügyek, hogyan indulunk el, hogyan tesszük rendbe azokat a kisiklott dolgokat, amelyek remélem, nem szándékosan siklottak ki az elmúlt hónapokban. Mondhatnám, hogy nem pont így képzeltem el az első napomat, de munkára vállalkoztunk.

– Hogyan viszonyultak az új helyzethez az igazgatóságok vezetői?

– Úgy láttam, értékelik, amit mondtam, vállaltam, és pozitívan álltak hozzá. Nyilván én mondhatok bármit, hogy mennyire örültek nekem, de ezt tőlük kellene megkérdezni.

– Milyennek látta a megyei tanácsot és Hargita megyét, amikor 2016-ban alelnökként kezdett dolgozni, és milyennek látja az intézményt, illetve a megyét napjainkban?

– Óriási fejlesztések mentek végbe a megyében az elmúlt időszakban. Éppen akkorjában, 2016–2017-ben indultak el a nagy infrastrukturális kormányzati támogatások, amelyeket a Helyi Fejlesztések Országos Programján (PNDL) keresztül, illetve később az Anghel Saligny Programban – amelyet az RMDSZ leutóbbi kormánykoalíciós tagsága alatt indítottak el – nyertünk meg. Olyan mértékű fejlesztésekre volt lehetőség Hargita megyében, amire nem volt példa az azt megelőző 30 évben. És ez látszik is, hogyha a megyében járunk. Az is látszik, hogy a Hargita megyei polgármesterek jó gazdák, terveznek, jól fejlesztenek, odafigyelnek a közösségeikre, és erre méltán lehetünk büszkék.

A megyei önkormányzat esetében is azt látom, hogy az elmúlt három évben annyi pályázati forrást sikerült becsatornáznunk, amennyi összesen nem volt addig elérhető az azt megelőző tíz-húsz évben. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a PNDL-ből negyvenmillió lejt lehetett útfelújításra lehívni, míg az Anghel Saligny Programból 140-et.

A legnagyobb szívfájdalmam az, hogy a Regionális Operatív Programban (POR) elindított nagy úthálózatfejlesztés elakadt. Egy majdnem 50 kilométeres szakasz felújításáról van szó, amit még úgy nyertünk meg, hogy majd összekötjük Hargita megyét Oklándtól a szomszédos Kovászna megye határával. Ők hamarosan be is fejezik a részüket, egy-két csúszás volt csak náluk, mi pedig még sehol sem vagyunk, mert a közbeszerzést elnyerő olasz cég nem dolgoztatott, cserben hagytak bennünket, és még ő perelt minket. Mi pedig a legjobb szándékaink ellenére is most kerülünk majd oda, hogy újra győztest hirdessünk és elindítsuk a jövőben a munkálatot. (Interjúnk készítése után, de megjelenése előtt nyertest is hirdetett a megyei tanács, és az új cégtársulás 2025 elején elkezdheti a munkát a Kovászna megye határától Oklándon keresztül Homoródszentpálig (131-es út); a 133-as megyei út Homoródszentpál és Kányád közötti szakaszán; és a 137A út Brassó megye határa és Ócfalva közötti szakaszán – szerk. megj.)

Csak ennek az a hozadéka, hogy elveszítettük a pénzt az előző költségvetési ciklusból. És ennek az értékét a mostani költségvetési ciklusból használjuk fel, holott ezt már más út építésére szerettük volna fordítani. Nyilván ebből tanultunk, nekem is nagy lecke volt, és ez lesz az egyik módosítás, amit az intézmény belső procedúráiban változtatok. Nevezetesen azt, hogy a közbeszerzési eljárások során nem a legkisebb ár lesz a döntő, hanem új ár-érték arányt vezetünk be. Mindig nagyapám mondása jutott eszembe, amikor ennek az útnak a kálváriáját jártuk, hogy „nem vagyok olyan gazdag, hogy megengedhessem magamnak a spórolást”. Ezt arra értette, hogy az olcsó dolgok mindig gyenge minőségűek. És amikor a legolcsóbbat akarjuk elvégeztetni, akkor a végén sokkal többet fizetünk. Nekünk az a célunk, hogy minél jobb minőséget, minél tartósabban érjünk el. Úgyhogy ma (október 29-én – szerk. megj.) az egyik gyűlésünkön ezt kértem a közbeszerzési részleg vezetőjétől: kezdjenek el azon dolgozni, hogy miként vezetünk egy ilyen pontozási rendszert a közbeszerzési eljárásokban, főleg a nagyobb munkálatok odaítélésében. Aki közberuházásra jelentkezik, nem azért teszi ezt, mert ebből akar meggazdagodni, hanem azért, mert már bizonyított a piaci környezetben és megtiszteltetés számára, hogy közberuházást végezhet.

– Vannak Hargita megyében fejlettebb és elmaradottabb régiók. Milyen tervei vannak az utóbbiak felzárkóztatására?

– Nem feltétlenül az számít, hogy milyen adottságokkal rendelkeznek, hanem sokkal többet nyom a latban, hogy milyen vezetője van a településeknek. Ha Udvarhelyszékről beszélek – mert mást nem akarok sem megsérteni, sem dicsérni –, van olyan önkormányzat, ahol nagyon szerények a lehetőségek mind a költségvetést, mind a népességszámot tekintve. És ebből adódóan a lehetőségeik is korlátozottabbak, és mégis sokkal nagyobb ívű fejlesztéseket tudnak megvalósítani és sokkal erősebb közösséget építenek, mint egy akár ötször-nyolcszor nagyobb település. Galambfalva községre gondolok például. Ott most napi 2300 meleg ebédet szállítanak ki a térségben az önkormányzati menzának köszönhetően, amelynek létrehozására ők pályáztak. Merthogy az önkormányzat működtethet gazdasági alapon ilyent. Galambfalván rájöttek arra – mert rákényszerültek –, hogy ha nagyobb lépésekben akarnak fejleszteni, akkor mellé kell tenniük az anyagi részét, mert nincs amiért várniuk a kormánytól vagy a pénzügyi hivataltól vagy akár a megyei önkormányzattól, hogy erején felül segítsen. És szépen elindultak azon az úton, ami minden önkormányzat számára a jövőt fogja jelenteni: gazdasági alapon működő tevékenységekre is hangsúlyt kell fektetniük, olyanokra, amelyek bevételi forrást jelentenek. A Harvíz egyesület működése is ehhez hasonló példa, közösségi tulajdonban lévő vízszolgáltató vállalat, több pozitív jellemvonása is van ennek, amit követendő példának tartok.

– Székfoglaló beszédében megfogalmazta azokat célokat, területeket, amelyekre összpontosít a jövőben. Ezek között kiemelte az egészségügyet, az oktatást és a közlekedés javítását. Milyen konkrétumokat tud ezekről már most megosztani olvasóinkkal?

– Nekünk elsősorban azokra a dolgokra kell hangsúlyt fektetnünk, amire van ráhatásunk, jogkörünk mint megyei önkormányzat, és befolyásolni tudjuk azt, hogy hogyan változik a jövőben. Az egészségügy fontos még akkor is, hogyha csak a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház tartozik a megyei tanácshoz. De vannak közös pályázási lehetőségeink. Most például a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi kórház partnerségben pályázik informatikai rendszerek beszerzésére. Vannak már megnyert pályázataink, és annak köszönhetően, hogy az RMDSZ kormányon volt, az Országos Beruházási Társaság támogatásával a kórház sürgősségi részét átépítik a jövőben. Nekünk is van még egy külön fejlesztésünk a kórháznál. Vannak olyan elképzelések, amelyekkel nagyot lépünk majd előre, amennyiben meg is tudjuk valósítani. Most létkérdés, hogy a Hargita megyei magyarság jól szerepeljen november 24-én és december 1-jén a választásokon.

Azt tapasztaljuk, hogy akkor mennek a dolgok, hogy ha olyan emberek vannak a kormányzatban, akik szavak nélkül is értik és érzik, hogy mi az igazán fontos a magyar közösség számára. Amikor nem vagyunk ott, akkor mindig valahogy itt, Hargita megyénél fogy el a pénz, valahogy mindig az itteni ügyek kerülnek a stósz aljára és mi pedig várunk. Hogy még egy példát említsek: a magyar önkormányzatok címereinek elfogadásáról az elmúlt tíz évben nem lehetett hallani. Amikor Cseke Attilának hívták a fejlesztési minisztert, azt is mondhatnám, hogy futószalagon fogadták el a magyar közösségek szimbólumait. Fontos dolgok ezek.

Az egészségügy fontos ebben a tekintetben. Fontos a megelőzés és fontos az egészségtudatos élet is. Azt tapasztalom, hogy egyrészt a mai világban a legtöbb információ áll a rendelkezésünkre, hogyha az egészségünkkel szeretnénk foglalkozni, másrészt pedig azt tapasztalom, hogy kezd megjelenni az igény is az emberek részéről arra, hogy foglalkozzanak a mentális és fizikai egészségükkel. Ez jó dolog. Yuval Noah Harari könyvében, a Homo Deusban azt vetíti előre, hogy egy idő után már szinte halhatatlanok leszünk, természetesen idézőjelben. De az orvostudomány annyit fejlődött, hogy egyre inkább kitolódik az ember várható élettartama. Ez érdekes kutatási terület.

A közlekedés esetében azt szeretném, hogyha minden befektetett lej minél nagyobb haszonnal térülne meg a Hargita megyei emberek számára. De véges a költségvetésünk, és számításba kell vennünk azt, hogy hogyan segítünk a legjobban az embereknek. Egy lej ráfordítással hogyan tudjuk a legtöbb eredményt elérni. És a legnagyobb eredményt az én olvasatomban úgy tudjuk elérni, ha azokat az utakat tesszük járhatóvá, építjük meg, amelyeken az áruszállítás gyorsabb lesz. Mert azzal segítjük a gazdaságot. A gazdaság pedig egyrészt munkahelyet, jövedelmet jelent az embereknek, másrészt az önkormányzatoknak a jövedelemadóból fejlesztési lehetőséget. Segítjük az embereket az otthonuktól a munkába való eljutásban, főleg a városok vonzáskörzetében. Illetve a turisztikai desztinációkhoz való eljutást is segítjük, és lehetővé tesszük a látogatók számára, hogy a pénzüket itt hagyják. Természetesen fontos az is, hogy a kistelepüléseket be tudjuk kötni először a községközpontba, majd a városokba. Minden másnak valahol ezek mögött kell kezdődnie. Amikor ezek kész vannak, akkor természetesen az a cél, hogy minden utat leaszfaltozzunk.

Az oktatás területén a körülmények megteremtése lehet a mi feladatunk, az iskolaépületek, az óvodák az önkormányzatok tulajdonában vannak, azok felújítása közös erőfeszítés, akarat lehet. Az, hogy pályázunk iskolabuszokra, iskolabútorzatra, nyilván prioritás, ebben is nagy segítségünkre volt az elmúlt időszakban, amikor kormányon volt az RMDSZ. Akkor indították el nagyon sok bölcsőde, napköziotthon építését, emellett meleg ebéd programot is. Ebben az ágazatban, amit mi meg tudunk tenni, azt a részét ezután is fontosnak tartjuk. Ugyanígy, ha motiválásról beszélünk: akik részt vettek és kiváló eredményeket értek el a tanfelügyelőség által megszervezett olimpiászokon, azokat támogatjuk ezután is. Most dolgozunk egy román érettségire való felkészítési rendszer kialakításán egy egyesülettel és a tanfelügyelőséggel közösen.

– A román nyelv oktatása és a magyar diákok vizsgákon nyújtott teljesítménye folyamatosan forró téma Hargita megyében. Mi erről a véleménye?

– Induljunk ki abból, hogy a székely világunk zárt közösség. Léptünk előre azért. Engem megköveznek, ha azt mondom, hogy a román után matematikából vágják el a legtöbb diákot a vizsgán, és arra pedig már nincs olyan nagy mentségünk. De megpróbálunk olyan felkészítőket támogatni, amelyek segítik az érettségi előtt állókat román nyelv és irodalomból. Nem hiszek a perekben, abban, hogy harccal lehet megoldást találni. Tudjuk, hogy igazságtalan az érettségi vizsgán az elvárás, hogy úgy teljesítsenek a diákok, mintha anyanyelvünk lenne a román. De azt is tudjuk, hogy ebben a környezetben nekünk mindig többet kell teljesítenünk. Nem árt meg nekünk, hogyha ezt a színvonalat tudjuk teljesíteni. Az elmúlt években léptünk előre, és a tankönyveket is módosították, de még nem értük el a kívánt eredményeket. De én abban hiszek, hogy az oktatásban és az érettségire való felkészüléssel kell mennünk párhuzamosan, nem a harcokban hiszek, hanem a tárgyalásokban.

– Az alelnökök hatásköreit hogyan osztaná le a jövőben?

– Az RMDSZ-ben döntés született még tavasszal, hogy Barti Tihamér Gyergyószék képviseletében és Borboly Csaba Csíkszék képviseletében foglalja el az alelnöki tisztséget. Csabával volt egy külön egyezségünk, ő kért bizonyos témaköröket még tavasszal, amikor a megyei tanács elnöki tisztségéért folytak a tárgyalások. Én nem zárkóztam el attól, amit kért. Viszont azután átszervezés történt, és eléggé elnehezedett az intézmény működése. Én próbáltam diplomatikusan a tudtára adni, hogy ezt az átszervezést nem ilyen formán kellene megejteni. Az idő sajnos vagy szerencsére engem igazolt. Most azt kértem az igazgatóktól, hogy kezdjük el a tárgyalásokat az intézményben, mert januárban szeretném a belső rendszerünket és a procedúráinkat módosítani. Az elmúlt időszakhoz képest hatékonyságát magasabb szinten bizonyító intézményt képzelek el. Ehhez nyilván arra lesz szükség, hogy mindenhez egy kicsit hozzányúljunk, operativizáljuk a dolgainkat és majd, miután az intézményi átalakítás megtörtént, és természetesen azon struktúrák – ha még meglesznek – alapján nem lesz semmi akadálya a kért hatáskörök odaítélésének.

Nekem elsősorban az az érdekem, és arra vállaltam felelősséget a Hargita megyei emberek előtt, hogy hatékonyabbá tegyük az intézmény működését, ezt az jelenti, hogy hatékonyabban tudjuk a Hargita megyei emberek érdekét szolgálni, és ezt vállalta fel az RMDSZ csapata is, és erre kaptunk rekordszámú szavazatot, jómagam is. A Hargita megyei embereknek is van jogos elvárásuk, és ez az, ami engem kötelez. És ezután jön mindenféle olyan politikai alku, amit megkötöttünk.

– Milyennek látja Hargita megyét négy év múlva?

– Négy év nagyon rövid idő, legalább egy évtizedre kell tervezni. Abba a hibába nem eshetünk, hogy csak négy évre tervezünk és a választási mandátumok határozzák meg számunkra azt, hogy mit teszünk. Akkor dolgozunk jól, hogy ha minimum a következő évtizedet vesszük számításba, tűzzük ki célul, és akkor dolgozunk helyesen, ha a Hargita megyei emberek előtt nyílt lapokkal játszunk, és kiszámíthatóan dolgozunk. Főleg a fiatal családosoknak, vagy akik éppen fészekrakás előtt állnak a legfontosabb, hogy legyenek olyan fogódzóik, amik segítenek nekik a tervezésben. Véges a költségvetésünk, ezért nem ígérhetünk meg mindenhol mindent, viszont kiszámítható tervet közölhetünk az emberekkel, amiben elmondjuk, hogy idén ezt valósítjuk meg, jövőben meg ennek fogunk neki, és így tovább.

A tízéves terv megfelelő, hogy ha kormányon leszünk, az megvalósulhat hat év alatt. De ez lehet tizennégy éves is. Vannak körülmények, amik nem rajtunk múlnak. Nekünk az a feladatunk, hogy ezekről nyíltan, őszintén, és még akkor is beszéljünk indirekt módon az emberekkel, ha az nem éppen kedvező. Azt tapasztaltam, hogy a nemleges válasznak is inkább örül az ember, mint annak, hogy számít valamire és nem történik meg. És szeretném elkerülni, hogy infláljuk az adott szót.