Az egészségügyi ellátórendszerrel, valamint a megyei utakkal kapcsolatos beruházásokra büszke többek között Hargita Megye Tanácsának 16 év után leköszönő elnöke. Borboly Csaba beszélgetésünkben kiemelte: olyan csapatot sikerült összeállítani az általa vezetett intézményben, amely „egy kisebb országot is el tudna igazgatni”. A politikus a jövőben is szeretné kivenni a részét a megyei tanács munkájából, függetlenül attól, milyen tisztséget tölt majd be.

– Milyennek látta Hargita megyét 2008-ban, elnöksége kezdetének idején és milyennek látja napjainkban, amikor leköszön a megye vezetéséről?

– Azt láttam akkor is és most is, hogy az embereket, ha megkérdezzük, van véleményük. Annak idején is úgy kezdtem és a mai napig is úgy dolgozom, hogy ha kell, ajtóról ajtóra járok és megkérdezem az embereket. Az elmúlt 16 évben, szinte azt is mondhatnám, a települések többségének utcáiban is tudom, mivel küzdenek az emberek, mint egy jó polgármester.

Azt látom most, hogy az emberekben sikerült olyan szintű bizalmat kialakítani Hargita Megye Tanácsa felé, hogy most már bármivel meg mernek keresni. Nincs mindenben hatáskörünk, de tudjuk segíteni az embereket. Szolgáltató intézménnyé váltunk, ahol nemcsak a jelenben, hanem a jövőkép kialakításában is számítanak ránk. Végső soron erről szól az önkormányzatiság.

– Mely eredményekre a legbüszkébb a megyében lezajlott fejlesztések terén?

– Az egészségügyi ellátórendszert emelném ki elsősorban. Nem kevés munka és áldozat eredménye látszik most már. Hargita megye kis megye, de II-es kategóriájú megyei kórházunk van, helikopter-leszállóval és olyan orvosszakemberekkel, akikből a nagy kórházakban is hiány van. A román egészségügy egyik legnagyobb reformja az egészségügy decentralizációja volt, Cseke Attila egykori RMDSZ-es egészségügyi miniszter kezdeményezésére. És ez meghozta az eredményt ott, ahol volt erre szándék és akarat. Mind a fejlesztések bővítése, mind a szakemberek idevonzása még mindig növekvő tendenciát mutat, jó a csapat.

A megyei utak biztonságosabbak lettek. Elszigetelt településeket csatlakoztattunk be a körforgásba, és a fiatalok most már kezdik látni a perspektívát abban, hogy a vidéki szülői házakat, földeket talán érdemes megtartani, mert javult az infrastruktúra. Kiemelném a Székelyudvarhelyt Székelykeresztúrral összekötő utat, amely a legforgalmasabb megyei jelzésű út, és példaértékű, ahogyan a kivitelező dolgozik. Ennek támogatását is az RMDSZ által kezdeményezett Anghel Saligny-program biztosítja.

Ennek ellenére a legfontosabb, hogy ezeket a beruházásokat, amióta elnöki koordináció alá kerültek, sikerült rendbe tennünk. Nagyon sok beruházás elindult, de ami fontos, hogy minden megyei útra elkészítettük a szükséges dokumentációkat, csak a forrásokat kell hozzárendelni a jövőben, ahol még nem készültek el.

De mindezek mellett ott vannak a történelmi egyházakkal való együttműködéseink. Ma Hargita megye települései a legszebb faluképpel rendelkeznek. Jó együttműködéseink vannak a civil szervezetekkel, rengeteg esemény teszi élhetővé megyénket, amihez igyekszünk, ha kevéssel is, de hozzájárulni. Sokat segítenek a kulturális intézményeink is.

Van egy olyan Székely termék védjegyünk, ami sok ezer munkahelyet és megélhetést teremtett, és ma már Európában is ismerik. A székelyudvarhelyi Harghita Business Center mint vállalkozói inkubátorház a legelső perctől bizonyított. Ennek mintájára pedig elkezdtük más városokban is létrehozni ezt az intézményt.

De még sok ezer dolgot sorolhatnék a teljesség igénye nélkül. Egy biztos, ma Hargita Megye Tanácsa kötelékében és fenntartott intézményeiben olyan csapat dolgozik, amely egy kisebb országot is el tudna igazgatni. Erre bizonyíték a kezdeményezéseink és a több száz jogszabálymódosító javaslat, amit az évek során megfogalmaztunk. Mindezt (azért tehettük meg), mert nem határoltuk be magunkat a hatáskörök mögé.

– Mi az, amit egyértelműen kudarcnak élt meg a 16 évnyi elnöksége ideje alatt?

– Nehéz kérdés. Az ember sosem lehet elégedett. Az előbbiekben felsorolt eredmények is hoznak magunkkal befejezetlen dolgokat. Gyakorlatilag egyetlenegy elkezdett munkát sem lehet befejezni, mert mindig van tovább, nem lehet pontot tenni egy beruházás, fejlesztés végére sem.

Talán kudarc, hogy az első mandátumban rosszul menedzseltem az időt, ami a magánéletet illeti. Azt tudom ajánlani a fiatal politikusoknak, hogy be kell osztani az időt. Most már sokkal jobban be tudom osztani az időmet, ugyanúgy el tudom végezni a munkám, mint előtte, de sokkal racionálisabb időbeosztással.

Ugyanakkor én is beleestem abba a hibába, hogy a korábbi mandátumokat úgy kezdtem, mint sokan mások is, hogy a világot akartam megváltani. Most már sok mindent tudok, amit akkor nem. Mára sok szakjelentést elkészítettünk annak okairól, hogy mit szerettünk volna elérni még, amit megyei tanácsként nem tudunk véghez vinni. Egyszerű példa a Szent Anna-tó ügye: nyolc éve dolgozunk vele, veszélyben van. Be kellett látnunk és leírtuk, hogy ez a környezetvédelmi minisztérium dolga, a megyei tanács fejre is állhat, nem tudunk beleszólni. De ehhez el kellett telnie nyolc évnek, több száz gyűlésnek, kutatásnak.

Ajánlom a megyei tanács honlapját, ha valakinek álmai lennének, egyszer nézze meg, nekünk mennyire sikerült előre jutni. Ezeket az anyagokat azért is tettük közzé, hogy hátha valakinek, aki döntéshozatali pozícióba kerül, sikerül megoldania a jelzett problémákat. Romániában a bürokrácia becsontosodott, ezt kellene valahogy átütni. Rengeteg dolgot legyártottunk, sok munkát belefektettünk és büszke vagyok a munkacsoportjainkra, sok külsős szakemberrel dolgoztunk együtt. Jelenleg van egy nagy tárházunk, hogy Romániában mit lehet és mit nem, de hogyan lehetne ezen változtatni, ha valamikor ezt a bürokráciát sikerülne áttörni.

– Nevével összeforrt a székelyföldi medvekérdés. Megnyugtató megoldás lassan körvonalazódik, ugyanakkor sikerült eredményeket is elérni. Mik lehetnek a következő lépések?

– A kulcsszó a „lassan”. Emberi tragédiák történtek, jelentős anyagi károk keletkeztek és több gazda is feladta a tevékenységét. Sajnos azt látjuk, hogy döntésképtelenséggel küzdünk. Korábban azt mondták, Brüsszel nem engedi, de csapatunk Régiók Bizottságában végzett munkájával kiderült, hogy engedte. Most azt mondjuk, az állam nem engedi, de engedi, közben a rossz törvények miatt öncélú „civilek“ bíróságon elvitatják a végrehajtást, akadályozzák. Másfelől pedig a helyi bizottságokra van bízva a döntés sürgősség esetén, de azt látom, hogy sok esetben nem merik meghozni a döntést, így marad a kár és a félelem éjszakáról éjszakára.

Persze a kérdés nem a sürgősségi beavatkozás kellene legyen, hanem a felelős vadgazdálkodás és országos stratégia kidolgozása az egész probléma megoldására. Mostanig sajnos azt láttuk, hogy csak sürgősségi esetekre dolgoznak ki ellentmondó jogszabályokat és protokollokat, holott a kérdést hosszú távon nem az oldja meg, hogy adott esetben ki hozza meg a döntést, hogy az egyed kilőhető vagy sem. Megoldás kell arra, hogy a vadállat ne merészkedjen be lakott területre. Nem normális az, hogy idén Hargita megyében a négy municípiumba és több városba is bemerészkedik a medve.

Azt látom, hogy hosszú távon még legalább egy évtized, amíg megszűnik ez a jelenség, ha nem lesz érdemi csapatmunka, hiszen sok jó javaslatunk elkészült kutatókkal, igazi természetvédő egyesületekkel, vadgazdákkal, de ezek nagy része a fiókban maradt az illetékes minisztériumnál. De örülök, hogy az elmúlt években sikerült ennek a problémának gyakorlatilag minden vetületét kibeszélni, a zöldekkel és a vadászokkal is. A kettő között helyezkednek el azok az emberek, akik ténylegesen a probléma elszenvedői, a települések lakói és a mezőgazdászok.

Nagyon sok tévhitet is sikerült tisztázni, ami a mai napig a diskurzust képezi. Hogy csak néhányat említsek: az erdős területek kérdése, amelyek folyamatosan növekednek megyénkben és nem csökkenek, ahogy sokan ezt érvként felhozzák, a másik dolog pedig, hogy a medve nem a sűrű erdőben lakozik. Szintén gyakran hallott dolog, hogy túl sok a zaj az erdőkben és azért jön le a medve a településre. Kérdezem én, két láncfűrészes vagy egy csapat motorkerékpáros miatt jár le a vadállat a településre, ahol még több zavaró tényezővel találkozik?

Összetett a probléma, de van megoldás rá: a felelős gazdálkodás. Nincs még egy megyei tanács, amely ennyit foglalkozott volna a problémával. Ezért is dolgozunk évek óta a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel, és korábban jogelődjével, a Szent István Egyetemmel, kellenek a szakemberek.

Tizenhét törvénymódosító javaslatot és átiratot intéztünk a vadkár és mezőgazdasági témában az illetékes minisztériumoknak; 34 gazdát segítettünk tanácsadással és dokumentumok összeállításában villanypásztor pályázathoz, 38 medvetámadás áldozatával vettük fel a kapcsolatot és 21 áldozatnak kártérítési pert indítottunk ügyvéd segítségével, 16 pontos javaslatcsomagot állítottunk össze az ember-medve együttélés témájában a tájgazdálkodási munkacsoport és a Hargita megyei nagyragadozó platform együttműködésével. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához (PETI) a megnövekedett medvepopulációval kapcsolatban benyújtott petíció révén a témát az európai fórumokon is napirenden tartottuk, továbbra sincs lezárva. A hatszázalékos adóvisszaosztásból a településeknek összesen 282,2 ezer lejt osztottunk vissza.

– Szintén meghatározók voltak élő bejelentkezései, videós megosztásai. Számíthatunk ezekre a jövőben is?

– Azt hiszem, a medve után ez a következő dolog, ami eszébe jut az embernek rólam. Ennek örülök és továbbra is folytatni fogom, a politikai egyezségemnek ez is része volt, hogy Borboly Csaba továbbra is Borboly Csaba maradhat a kommunikáció terén is. Azt gondolom, a politikus legfontosabb névjegye a hitelesség, és ennek mentén kaphat őszinte bizalmat. Meg kell figyelni azokat a kritikusaimat, akik korábban a kommunikációm miatt bíráltak, ma hogyan kommunikálnak, főként kampányban sajnos, és nem a mindennapokban.

Az, hogy valami sok vagy kevés, mindig a nézők ítélik meg. Közszereplőként, politikusként, aki nem ismeri fel a közösségi média szerepét, az hagyjon fel a képviseleti politikával, annak ajánlom a kinevezett politikusi karriert. Nem lehet az emberek érdekeit képviselni, ha nem ismeri a képviselő a választók érdekeit, problémáit. Ezt pedig nem lehet megismerni ma már az irodából heti egy fogadóórán keresztül, és a médiafogyasztási szokások is megváltoztak, online érkeznek a személyre szabott kérdések, kihívások.

Egy másik fontos dolog, hogy sokan arra panaszkodnak, nehéz a fiatalokkal szót érteni és megtalálni őket. Én úgy érzem, nekem sikerült, részben a közösségi felületeknek köszönhetően, mert az eseményeken is odajönnek a fiatalok és beszélgetünk az őket is érintő problémákról.

– Gyergyói származásúként otthonra talált Csíkszeredában?

– Minden értelemben. Itt élek a családommal. Gyergyóba hazajárok, Csíkban élek és Udvarhelyszéken meg Keresztúr térségében mindig barátsággal fogadnak az emberek, anyai ágon udvarhelyszéki származású vagyok.

Ma már nem az „útlevél” a kérdés, hanem a képesség. Addig volt a származásnak értéke és ereje a politikai döntéshozatalban, amíg a politikusok túl távol voltak az emberektől, nem lehetett őket megismerni, hozzájuk férni. Ma már nem a személyi igazolvány számít a választóknak, hanem a hitelesség, a bizalom és a teljesítmény. Azok ragaszkodnak ehhez a vetülethez, akik a valós életben nem képesek az önálló teljesítményre.

– Hogyan tekint a jövő kihívásai elé, milyen célokat tűzött ki önmagának a következő évekre?

– Szeretném folytatni a munkát. Bízom benne, Bíró Barna Botond megválasztott elnökkel jól tudunk dolgozni, ahogy az elmúlt négy évben is jó volt az együttműködés. Talán soha nem mondtam nemet Bíró Barna Botondnak. Ha nehéz is volt a kérése, de közös erőfeszítéssel megkerestük a megoldásokat minden esetben. A járványidőszakot követően nagyon szoros volt az együttműködés.

Függetlenül attól, hogy a jövőben milyen tisztséget töltök be, szeretnék bizonyos témákkal foglalkozni. Ilyenek a megyei sürgősségi kórház fejlesztése, beruházásai, programjai és felügyelete, nemzetközi kapcsolatok területe, civil pályázatok erősítése, EU-s projektek megvalósítása. A digitalizációs megoldások gyakorlatba ültetetésén és a bürokrácia csökkentésén is szeretnék többek között tovább dolgozni.

De fontos számomra az oktatás, kultúra, ifjúság és sport, vagyis a társadalomszervezés különböző területei. A térségi napokat szeretném továbbra is tartani, sok jó dologban egyeztünk meg, amit csapatban tudunk megvalósítani és persze, amit még rám bíz a megválasztott elnök.