Kulcsfontosságú egészségügyi szolgáltatásokat – mint a hemodialízis, a sugárterápia vagy a PET-CT (pozitronemissziós tomográfia) vizsgálatok – szinte kizárólag magánklinikák nyújtanak. A hemodialízis 89 százalékban, a sugárterápia 80 százalékban és a PET-CT vizsgálatok 90 százalékban privatizáltak.

A kemoterápia esetében is már 33%-os a privatizáció, derül ki a Közgazdaságtudományi Akadémia friss tanulmányából, melyet a HotNews elemzett. A tanulmány más adatokkal is szolgál, amelyek ellentmondanak az Országos Statisztikai Intézet (INS) hivatalos számainak.

Románia lakosságának csak egyharmada – kevesebb mint 7 millió ember – fizet egészségbiztosítást. Tízmillió biztosított nem fizet járulékot, mivel 19 társadalmi kategória mentesül a hozzájárulás alól.
Minden 100 egészségügyre elköltött lejből 30-at közvetlenül a betegek fizetnek ki zsebből, noha eddig az INS azt állította, hogy ez az arány csupán 20,5%.
„Az INS durván becsülte meg az adatokat” – magyarázza Dragoș Garofil orvos, a tanulmány egyik szerzője.

Ugyanakkor az egészségügyre fordított kiadások továbbra is alacsonyak, de gyorsabban nőttek, mint az EU-átlag, derül ki a tanulmányból. 2023-ban Románia teljes egészségügyi kiadása a GDP körülbelül 6,18%-át tette ki – ez nagyjából 20 milliárd eurót, vagy 99 milliárd lejt jelentett.
„E téren messze az utolsók vagyunk Európában” – mondja Dragoș Garofil, a „Dr. Carol Davila” Nefrológiai Klinika sebésze.

Bár a romániai egészségügyi kiadások mindig is alacsonyabbak voltak az uniós átlagnál, „az elmúlt nyolc évben több mint egy GDP-százalékponttal nőttek, ami a különbségek csökkenésének folyamatát jelzi” – állítják a tanulmány szerzői.

Bizonyos területek erősebben privatizáltak, mint mások, a magánszektor ilyen arányban kapja az állami támogatásokat:

• a szakrendelésekre fordított összegek négyötödét
• a paraklinikai vizsgálatok több mint 80%-át
• a hemodialízis-szolgáltatások 89%-át
• a PET-CT vizsgálatok 90%-át
• a sugárterápia finanszírozásának több mint 80%-át
• a kórházakban nyújtott kemoterápiás szolgáltatások 33%-át.
  
  
  

Garofil szerint meglepőek ezek a számok, különösen a sugárterápia esetében, „ahol jelentős beruházásokat hajtottak végre az állami rendszerben, de úgy tűnik, a pénz mégis a magánszektorba áramlik”.

Ennek egyik oka az, hogy egyes szakemberek – például a sugárterápiás szakemberek – sokkal magasabb fizetést kapnak a magánszférában. „A magánszektor háromszor annyit fizet nekik. Így az állami intézmények nem tudnak szakembereket alkalmazni, és ezek a központok csak csökkentett üzemmódban működnek” – magyarázza, miért tolódik a mérleg egyre inkább a magánintézmények felé.

A HotNews elemzése szerint a kórházi szolgáltatásokra fordított kiadásoknak csupán 5%-a irányult a magánkórházak felé, míg a fennmaradó 95% az állami kórházakhoz került. Ez tükrözi az ágyak számát is: országos szinten a magánkórházak mindössze minden 20. folyamatos ellátást biztosító kórházi ágyat nyújtanak (nagyjából 6.000 ágy).
A különbség az is, hogy a magánszektorban az állam csak a konkrét orvosi szolgáltatásokat finanszírozza, míg az állami kórházak esetében fedeznie kell a béreket, az összes működési költséget, valamint az orvosi berendezésekbe történő beruházásokat is.

Ideális esetben, egy olyan társadalombiztosítási rendszerben, mint amilyen Romániában működik, „a biztosított betegeknek teljes körűen finanszírozott orvosi ellátáshoz kellene hozzáférniük – függetlenül attól, hogy az ellátás köz- vagy magánkórházban történik” – írják a tanulmány szerzői.