Egyre fiatalabbak kerülnek kórházba olyan betegségekkel, amelyek korábban jellemzően az idősebb korosztályt érintették. A statisztikák szerint már a húszas éveikben járó fiataloknál is gyakoriak a szív- és érrendszeri megbetegedések. Melyek ennek az okai, hogyan előzhető meg a baj? Ennek jártunk utána dr. Kovács István marosvásárhelyi intervencionális kardiológus, aritmológus főorvossal.

– Valóban igaz, hogy egyre több fiatal érintett szív- és érrendszeri betegségekben?

– Határozottan igen. A mindennapi klinikai gyakorlatban egyre nyilvánvalóbb, hogy a sürgősségire beutalt betegek átlagéletkora csökken. Nemcsak érezzük ezt, hanem látjuk is: a helyi mérések alapján ez már kimutatható. A nagy nemzetközi tanulmányokban ez még nem tükröződik teljesen, de a saját régiónkban, illetve Magyarországon és más európai országokban is nap mint nap tapasztaljuk.Dr. Kovács István marosvásárhelyi intervencionális kardiológus, aritmológus főorvos | Fotó: Dr. Kovács István saját archívuma

– Hogyan lehetséges ez, miközben a medicína technológiailag folyamatosan fejlődik?

– Pontosan ez az ellentmondás. Több, korszerűbb kivizsgáló eszköz áll rendelkezésre, gyorsabb és pontosabb diagnózisokat tudunk felállítani. Mégis: a statisztikák nem javulnak. A betegek száma nő, és közben egyre több fiatalnál figyelünk meg olyan kórképet, amelyet régebben idősebb korosztálynál láttunk. Egyre több fiatal kerül be a rendszerbe.

– Mi lehet ennek az oka?

– A probléma összetett, de két fő tényezőt emelnék ki. Az egyik az életminőség változása, a másik (talán nem elválaszthatóan) a gyulladásos folyamatok felfokozódása. Az életünk hihetetlenül felgyorsult. Genetikailag nem különbözünk jelentősen a szüleinktől, viszont nap mint nap tízszeres-százszoros terhelésnek vagyunk kitéve. Ez a „kopási folyamat” a szervezet szintjén gyorsul, adott pillanatban akut kardiovaszkuláris eseményhez vezet. Egy másik fontos tényező a táplálkozás. Nem táplálkozunk minőségien – ez tény. És ennek hosszú távú következménye a szív működési zavara, ami sokszor tragédiákhoz is vezethet. Ugyanakkor jelentős szerepet játszik ebben a genetika is. A szív- és érrendszeri betegségeknek gyakran van örökletes háttere – legyen szó ritmuszavarról, koszorúér-meszesedésről, billentyűhibáról vagy szívizombetegségekről. Ezeket a genetikai tényezőket pedig aktiválhatják gyulladásos folyamatok.

Ilyen például a szívizomgyulladás (myocarditis), amit ma egyre gyakrabban tapasztalunk. Ennek egyik oka lehet például a poszt-COVID állapot, ami hosszú távon számos immunfolyamatot indít el  a szervetzetben, örökölt megbetegedési hajlamot „kapcsol be”. Bár erről még kevés átfogó adat áll rendelkezésre, a klinikai tapasztalat egyértelmű.

– Milyen tünetek esetén kell orvoshoz fordulni?

– Négy tünetre különösen érdemes figyelni:

• terhelésre jelentkező fáradékonyság,
• mellkasi fájdalom,
• gyors, szabálytalan szívverés,
• szédülés vagy eszméletvesztés.

Ha ezek bármelyike előfordul, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Már tünetmentes állapotban is fontos megnézni, hogy milyen betegségek halmozódnak a családban – például magas vérnyomás, cukorbetegség, szívproblémák. Ezek alapján célzott szűrések végezhetők: vérvizsgálat, koleszterinszint-, vérnyomásmérés, EKG, 24 órás EKG, szívultrahang vagy akár szív-CT. A modern szív-CT képes előre jelezni, hogy a páciens mekkora kockázattal számíthat kardiológiai eseményre a következő 15-20 évben. Ez nagy előrelépés a személyre szabott megelőzésben.

– Egyre több szó esik a mozgáshiányról és a „divatsportok” veszélyeiről. Hogyan érdemes sportolni?

– A mozgás mindig hasznos, de okosan kell csinálni. Kardiológiai szempontból is különbséget teszünk teljesítmény- és rekreációs sport között. Az előbbinek másfajta kockázatai vannak, például hirtelen szívhalál, amit részletesen ki kellene vizsgálni.

A rekreációs sport kifejezetten egészséges, de az a baj vele, hogy sokan hirtelen, előzetes korrekt önelemzés vagy kivizsgálás nélkül vágnak bele. Egy 50 éves, edzetlen ember, aki örökölt valamilyen szívbetegségre való hajlamot, ha hirtelen focizni kezd a barátaival, akár tragédiához is vezethet.

Jó lenne, ha már az iskolában kialakulna a sportkultúra. Fontos lenne, hogy a gyerekek megismerjék, milyen mozgásforma illik hozzájuk, mi az, amit szeretnek, és amit hosszú távon fenntarthatónak éreznek.

– Van-e ma Romániában megfelelő egészségügyi nevelés?

– A legnagyobb kérdés számomra éppen ez: van-e egységes, technológiai és szakmai alapokon nyugvó egészségügyi stratégia, ami rövid-, közép- és hosszú távon irányt mutat? Mert nemcsak az egészségügy felelőssége ez, hanem oktatási, társadalmi és politikai kérdés is.

Léteznek pozitív példák – például az elsősegély órák, a zöld hetek vagy más szabadprogramok részeként, újraélesztés-oktatás –, de ezek még nem eléggé szervezettek. A legjobb lenne, ha ezek egységes rendszerbe lennének beágyazva. Ma már középiskolások is szerveznek egészségügyi fórumokat, ami nagyszerű kezdeményezés, de akkor lenne igazán hatékony, ha ezek egy országos egészségnevelési stratégia részét képeznék.

– Mit üzenne az olvasóknak?

– Az első lépés az önazonosítás. Elemezzük magunkat egészségügyi vonatkozásban (is), a családunk egészségi előzményeit, az életminőségünket, és beszéljünk szakemberrel. A szűrés, a megelőzés, az irányított életmód rendkívül fontos. Az orvosok feladata pedig az, hogy a szakmai irányelveket régióra és egyénre szabják. Így tudunk valódi változást elérni.