Marosvásárhelyen az 1746-ban épült, egykoron vármegyeházaként működő műemlék épület helyiségeit éveken át úgy adta bérbe a helyi önkormányzat, hogy az nem volt a városé. Bár a jogi helyzetet, a tulajdonjogot a városvezetés sem vitatja, a Maros Közbirtokosság ingatlanja ügyében törvényes kötelezettségből indíthat pert a polgármesteri hivatal.

Ismét fellángolt a vita Marosvásárhelyen az egykori vármegyeháza, a Bolyai utca 5. szám alatti épület körül. Közel három évvel ezelőtt felmerült, hogy a városi önkormányzat adja át a Bolyai Farkas Elméleti Líceum szomszédságában levő épületet a református egyháznak egy másik ingatlanért cserébe. A határozattervezetet végül elutasították a helyi képviselők. Most a Szabad Emberek Pártja (POL) nyílt levele borzolta fel a kedélyeket, miután a formáció egy friss telekkönyvi kivonatra hivatkozva állítja: a szóban forgó épület már nincs a város tulajdonában, az átkerült a Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök által vezetett Maros Közbirtokossághoz. A POL érvelése a jelek szerint ott sántít, hogy bár a több mint félmillió euróra felértékelt ingatlan szerepel a marosvásárhelyi városháza leltárában, az úgynevezett Fehér könyvben, az valójában soha nem volt a helyhatóság tulajdona. Ennek ellenére azonban a városi önkormányzat éveken át bérbe adta az ingatlanban lévő helyiségeket.

Péter Ferenc, a Maros Közbirtokosság elnöke a Népújságnak azt mondta, az épület esetében nem történt semmilyen változás azon kívül, hogy helyesbítettek a telekkönyvben. „Az ingatlan száz éve a közbirtokosság tulajdona, s a telekkönyvben a tulajdonos Marosszéki Közbirtokosság elnevezését Maros Közbirtokosságra javították ki. Ez utóbbi bírósági végzés alapján jogutódja a Marosszéki Közbirtokosságnak. Ennyi történt. Az, amiről beszélnek, hogy valakitől elvették, félrevezetés! Ugyanaz a jogi állapot, ugyanarról az ingatlanról van szó, csak a telekkönyvi bejegyzésnél a jogutód neve jelenik meg” – érvelt a tanácselnök, aki szerint a „valóságot eltorzítók” egy kormányhatározat alapján összeállított, úgynevezett Fehér könyvet összetévesztik a tulajdonjogot igazoló dokumentummal. Hozzátette: korábban a város önkormányzata megpróbálta a nevére íratni az ingatlant, de nem tudta, mert a telekkönyvben a bejegyzett tulajdonos a Marosszéki Közbirtokosság volt.

A jogi helyzetet a Maszol megkéresésére Soós Zoltán polgármester is megerősítette. „A szóban forgó épület tulajdonjoga a Marosi Közbirtokosságé, amely 1915 óta birtokolja az épületet. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal soha nem volt tulajdonosa a Bolyai utca 5. szám alatti ingatlannak. Ezt az épületet, ahogy sok más ingatlant is, a kommunizmus idején a román állam használta. Az 1989-es forradalom után nem rendezték az ingatlan tulajdonjogát, ahogyan azt városunk más épületeivel tették. 2001-ben felvették a marosvásárhelyi ingatlanok Fehér könyvébe, amely számbavette a román állam által használt városi épületek tulajdonjogi helyzetét. E döntés alapján az akkori vezetés bejegyezhette az épületet a város örökségi listájára, melynek határideje 2010 év vége volt. A Dorin Florea egykori polgármester és személyes tanácsadója, Claudiu Maior által fémjelzett városvezetőság azonban nem tett lépéseket az épület bejegyzése érdekében. Így 2010 után, amikor a határidő lejárt, elveszett a lehetőség, hogy az épület a város ingatlanvagyonának részévé váljon. Az épületre vonatkozó egyetlen dokumentumban sem szerepel a román állam, sem a marosvásárhelyi önkormányzat,  mint ami a szóban forgó ingatlan felett tulajdonjoggal rendelkezne. 2022-ben a városháza megpróbálta nyilvántartásba venni az épületet, de ez nem sikerült. Meg fogjuk támadni a Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartó Hivatal (OCPI) döntését, hogy az épület a város tulajdonába kerülhessen” – áll a városvezető állásfoglalásában.

Azon kérdésünkre, hogy nem lehet-e per nélkül megegyezni a ház jelenlegi tulajdonosával, illetve mikorra várható a helyzet tisztázása, figyelembe véve a romániai bírósági eljárás kiszamíthatatlanságát, a polgármester hivataltól azt a választ kaptuk, hogy „a helyzet időbeli vetületű megoldása nem a városvezetéstől függ”, és egyelőre nem látnak más megoldást a pereskedésen kívül a helyzet megoldására. „Ez természetesen változhat” – zárult a válasz.

Megkérdeztük Péter Ferencet, hogy várható-e valamilyen megegyezés az ügyben a polgármesteri hivatallal, elkerülendő a pereskedést. „A közbirtokosság részéről már egyértelműsítettük, hogy a hivatallal közösen kívánjuk megtalálni ennek az épületnek a hosszú távú rendeltetését és teljesen egyértelmű számunkra az is, hogy ennek az épületnek a marosvásárhelyi közösség céljait kell szolgálni. Ez tehát részünkről evidencia. Tekintettel vagyunk arra is, hogy itt évtizedek óta művészek dolgoznak és civil szervezetek működnek. A mi szempontunk szerint az ingatlan jogi helyzete tisztázódott, tulajdonosváltás nem történt, a telekkönyvben több mint 100 éve a Marosszéki Közbirtokosság szerepel, most ezt a megnevezést javították Maros Közbirtokosság névre, hiszen szervezetünk törvényszéki végzés alapján jogutódja az előbbinek” – mondta Maszolnak a tanácselnök.   

Hozzátette ugyanakkor: „hogy Marosvásárhely városa mit lép, az ennél sokkal árnyaltabb kérdés, ott nem csak a polgármesternek, hanem a városi tanácsnak is szerepe lehet”. Péter Ferenc kiemelte, hogy nemcsak jogtechnikai kérdésről vagy politikai tárgyalásokról van szó, hanem törvényes kötelezettségekről is.