Hiányzik a teljesítményalapú bérezés a közegészségügyben, a kórházmenedzserek lehetőségei pedig korlátozottak. A nagyváradi megyei kórház menedzser-igazgatója szerint a jó orvosok „tartják el” a rosszakat, miközben megválni sem lehet tőlük. A szakember szerint a jelenlegi viszonyok között az orvosok húsz százalékának a hiányát meg sem érezné a kórház, mert olyan orvosokról van szó, akik nincsenek betegeik, mivel nem jól végzik a dolgukat.

Nagyon jók az orvosok fizetései a romániai kórházakban, de hiányzik a teljesítményalapú bérezés, a menedzserek lehetőségei pedig korlátozottak – erről Gheorghe Carp, a nagyváradi sürgősségi kórház menedzsere beszélt a Digi24 tévécsatorna egyik műsorában. Mint azt a korábbi szenátor részletezte: egy szakorvos ügyeletekkel együtt havi nettó 4 ezer eurót keres. Mivel nagy összegről van szó, a váradi kórházban Carp bevezetett egy havi teljesítményfelmérést az orvosaik körében. Ez világított rá arra, hogy vannak orvosok, akik az elvégzett munkájukhoz mérten kevés fizetést kapnak, ugyanakkor vannak, akik még „a béreiket se hozzák be”.

„Rosszul dolgozták ki a törvényt, amikor a béremelésről döntötték, mert abban nem szerepel teljesítményre vonatkozó kritérium” – szögezte le. Emlékeztett arra, hogy a fő jövedelemforrásuk az állami egészségbiztosítótól származik. Az orvosi szolgáltatásból származó bevételnek ugyanakkor legalább tíz személy bérét kell biztosítania, hiszen ötszáz orvos mellett van legalább ötezer alkalmazott, akik bár nincsenek közvetlen szerződésben az egészségbiztosítóval, munkájuk elengedhetetlenek a betegellátás biztosításához. „Optimális esetben egy kórház a költségvetésének legfeljebb 60 százalékát költi az alkalmazottakra. Orvosságokra 12–15 százalékot fordít, tehát nagyjából 15 százalék marad egyéb befektetésekre. (…) Nemrég láttam egy kimutatást, amely alapján a megyei kórházban egy gyermeksebész 50 ezer lejes veszteséget okozott öt hónap alatt. Ennyi volt a különbség a teljesítménye és a fizetése között. Megjelent a munkahelyén, de nem voltak betegei” – magyarázta Carp. Hozzátette, azért nem voltak betegei, mert nem jó orvos. Ezzel együtt menedzserként a lehetőségei korlátozottak. „Szóbeli megrovásban részesítettem, de a kár attól még megmaradt. Jogilag nem is rúghatom ki” – mondta. Emiatt gyakorlatilag az, aki jól dolgozik, kénytelen eltartani a gyenge orvosokat is. „Ötszáz orvos közül van vagy húsz, akitől megválnák. Panaszkodunk arra, hogy orvoshiány van, de számításaim szerint a kórházakban jelenleg dolgozó orvosok legalább tíz százalékának nem éreznénk meg a hiányát. Csak plusz költséget jelentenek” – vélekedett a váradi orvosmenedzser.

Gheorghe Carp meglátásait helytállónak tartja László Attila is. Az RMDSZ-es szenátor, a felsőház egészségügyi bizottságának tagja szerint 2016 óta „toporognak egy helyben” ezen a téren. Akkor, amikor a béremelések kapcsán a törvényen dolgoztak, javasolták, hogy oldják meg a problémákat, egyebek mellett a teljesítményorientált bérezést. „Az volt a javaslat, hogy adják át a bérezésre szánt pénzkeret egy részét a kórházmenedzsereknek, hiszen ők tudják helyben felmérni, hogy mely szakembereket illetne meg plusz bérezés” – mondta. Ugyanakkor azt is javasolták, hogy legyen differenciált a finanszírozás azon szempontok alapján is, hogy ki oldotta meg a beteg egészségügyi ellátását, hiszen több kisebb kórház több esetben átirányítja betegeit a nagyobb központokba.

„Slobozián egy orvosnak ugyanannyi jár, mint például Fundeniben” – mutatott rá László Attila az anomáliára. A megkülönböztetett finanszírozás szükségességének alátámasztásaként készült egy 175 állami kórházra kiterjesztett tanulmány is, amely alapján kiderült, hogy több egyetemi központban is megkozmetikázott adatokkal dolgoztak.

László Attila szerint azt is figyelembe kellene venni, hogy ki és hány saját kompetenciájába tartozó esetett adott át. Előrelépést jelent ugyanakkor, hogy az országos egészségügyi programok esetében törvényben kötelezték, hogy a program kidolgozói minőségi és mennyiségi elvárásokat is feltüntessenek, mert ez alapján a viszonylag szoros keretből a pénz oda kerülhet, ahol jól működik az ellátás, nem pedig kapcsolatrendszer alapján kerül elosztásra.

László Attila megjegyezte, hogy teljesen helytálló Carp állítása, a korházmenedzsment lehetőségei valóban kötöttek. Úgy érzi, hogy a kórházvezetők esetében a menedzser megnevezés inkább csak egy titulus, mert a gyakorlatban jobbára csak adminisztratív feladatokat tudnak ellátni. Jelezte, voltak próbálkozások arra, hogy egyes területeken bevezessék a teljesítményalapú bérezést, de az az orvostársadalom felbolydulásához vezetett. Ezzel együtt reméli, hogy előbb utóbb folytatódik a decentralizáció az egészségügyben és normalizálódik a helyzet.