Visszaélések forrása, ami a betegeknek pénzbe kerül, hogy az orvosok egyidejűleg az állami ellátórendszerben és a magánszektorban is dolgozhatnak.

Barátom, A., fiatal éveiben két súlyos, csonttöréses balesetet szenvedett, melyek szövődményei miatt az évtizedek során több alkalommal feküdt kórházban, megfordult számos orvosi rendelőben. „De hát mindegyik ezt csinálja” – vágta rá, amikor arra kértem, elevenítsen fel néhány esetet, amikor egy orvos az állami ellátórendszerből átirányította a magánrendelőjébe pusztán azért, hogy pénzt vasalhasson ki belőle.

Az, hogy minden orvos ilyen etikátlan módon járna el erős túlzás, azonban tény, hogy széles körben elterjedt gyakorlatról van szó. A. háziorvosi beutalóval keresett fel egy magán rendelőintézetet, ahol választás elé állították: jöjjön vissza három hét múlva, ha ingyenes szolgáltatást szeretne, ha azonban hajlandó kifizetni 150 lejt, azonnal bemehet ugyanazon szakember rendelőjébe. Az utóbbi mellett döntött, s amikor belépett a rendelőbe, a szakorvost fontos foglalatosságban zavarta meg: épp a körmét reszelte.

Azt, hogy a kórházi kezelést vagy az állami rendelői kivizsgálást követően az orvos a magánrendelőjébe invitálja a pácienst ellenőrzésre, szokás az állami ellátórendszer túlzsúfoltságával indokolni, azonban A. másik esete azt példázza, hogy általában nem erről van szó. Amikor magánrendelőben keresett fel egy bőrgyógyászt, az, a vizsgálatot követően az állami rendelőjébe irányította, arra hivatkozva, hogy térítéses receptet csak ott állíthat ki. Gond nélkül talált közeli időpontot A. számára.

Etikai vétség

A betegnek az állami rendszerből a magánrendelőbe való indokolatlan átirányítása etikai vétség, mondja András Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi kórház igazgatója. „Nem értek egyet vele és elítélem ezt a gyakorlatot. Erre vannak példák, bár a sepsiszentgyörgyi kórházban nem tudok hasonló esetről” – nyilatkozta a Maszolnak az igazgató. Véleménye szerint törvénymódosítással lehetne megoldani a problémát, akkor ugyanis az orvosoknak választaniuk kellene, hogy állami intézményben vagy a magánszektorban akarnak-e tevékenykedni. „Törvénymódosítással talán vissza lehetne szorítani a visszaéléseket. Emellett a teljesítménybér is hozzájárulna az átláthatósághoz, illetve a szakma megbecsüléséhez” – összegezte András Nagy Róbert.

Hasonló véleményen van Nagy Gyula, a székelyudvarhelyi kórház igazgatója is. „Mindig kérdőjelek merülnek fel, ha egy orvos átviszi a magánklinikára a betegét. Bármennyire becsületesen végzi a munkáját, megkérdőjelezhető, hogy tényleg indokolt volt-e ez a lépés. Többféleképpen értelmezhető és nem átlátható a helyzet” – fejtette ki. Hozzátette: nagyon nehéz bebizonyítani, hogy a betegnek valóban szüksége van-e a magánklinikán történő ellátásra, bár egyes magánkórházakban olyan felszerelések és berendezések vannak, amelyek nem találhatók meg az államiakban. „Valószínűleg minden ilyen esethez egy ötfős szakbizottságra lenne szükség, amely megállapítaná, hogy a beteg áthelyezése jogos-e” – jegyezte meg.

A megoldást Nagy Gyula szerint is az jelentené, ha az állami rendszerben dolgozó orvosok nem folytathatnának magánpraxist, és fordítva.  

Amit lehet Jupiternek…

Jelenleg az állami rendszer is úgy működik, hogy hozzásegítse az etikai skrupulusoktól mentes orvosokat a betegek megkopasztásához, amint azt jól példázza B. esete. B. súlyos ficammal került az egyik erdélyi kórház sürgősségi osztályára, ahol begipszelték a lábát. A háziorvosától a maximális számú betegnapot kapta, négyet. Mivel négy nap múlva nem volt munkaképes állapotban, szakorvoshoz akart fordulni további betegszabadságért. Az állami rendelőintézetben csak hosszú hetek múlva kapott volna időpontot, ezért kénytelen volt magánrendelőbe menni, ahol meg is kapta az indokolt betegszabadságot. 210 lejbe került, de legalább kapott róla nyugtát. B. édesanyja ellenben már évek óta járja a magánrendelőket, sok pénzt otthagyott, nyugtát azonban sosem látott.

Kapcsolódó

Az orvosi bérek az egekbe emelkedtek, a hálapénz maradt

Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint az év első kilenc hónapjában 4200 állami kórházban kezelt betegtől követeltek pénzt az orvosok vagy az ápolók. Az esetek valós száma vélhetően jóval nagyobb.

boríték egészségügy hálapénz korrupció orvosok

A korrupció határát súroló etikátlan eljárásoknak széles skálájuk van az egészségügyben. Ingyenes komputertomográfos vagy mágneses rezonanciás vizsgálatra általában hosszú heteket kell várni, fizetősre, kis szerencsével azonnal bejut az ember. Előfordul azonban, hogy a recepciós válasza, miszerint az elkövetkező három hétre már nincs ingyenes időpont, úgy értelmezendő, egyesek számára nincs időpont, ketteseknek ellenben van. A kettesek, természetesen mindig a kevésbé rászorulók, a több összeköttetéssel, pénzzel rendelkezők, azonban ez teljesen hidegen hagyja az érintett egészségügyi személyzetet.

S.-nek CT-vizsgálatra volt beutalója, azonban mindenhol azt a választ kapta, hogy az ingyenes helyek már hetekre előre beteltek. Meghallván ezt, S. egyik kollégája telefonált a feleségének, aki kórházi ápolónőként dolgozott. Néhány percen belül S. jó hírt kapott: az egyik helyi kórházban, de nem a feleség munkahelyén, másnap várják a vizsgálatra. Korábban S. is felhívta ugyanazon intézményt, de kikosarazták. A hazai egészségügyben, úgy látszik, még érvényes a Jupiterről és az ökörről szóló mondás.

Jelképes összegű jövedelmek

Egyes orvosok valószínűleg nem csak a pácienseket nézik palimadárnak, hanem az adóhatóságot is, legalábbis erre utalnak az összegek, melyeket az egyik erdélyi megyeszékhely kórházának osztályvezető főorvosai mellékkeresetként feltüntettek a vagyonnyilatkozataikban. A magánpraxist is folytató szakorvosok közül egyetlen egy tüntetett fel abból befolyó hihető összeget a tavalyi évre, 45 ezer lejt két forrásból.

A többség nyilatkozataiban 10 és 20 ezer lej közti értékek szerepelnek, vagyis havi szinten 1000-1800 lej. Ezt nem lehet a koronavírus-járvány számlájára írni, ugyanis a korábbi évek nyilatkozataiban is hasonlóan nevetséges összegek szerepelnek. Olyanok is vannak, akiknek csak pár ezer lejt hozott éves szinten a magánpraxis, havi néhány száz lejt. Elég hihetetlenül hangzik, hogy egy megyei kórház teljes szakorvosi gárdájában ne lenne senki, aki a magánpraxisából ne hozna össze egy orvosi léptékkel tisztességesnek számító jövedelmet, miközben egy magánrendelés ára általában 200 lejnél kezdődik.

Nem is érti az ember, hogy miért csinálják, meglehet, hogy pusztán empátiából.