A hadseregek előtt álló egyik legnagyobb kihívás ma már nem csupán a fegyverzet modernizálása, hanem az emberi utánpótlás biztosítása. Franciaország tíz hónapos, Románia négy hónapos önkéntes katonai szolgálattal próbálja megszólítani a fiatalokat.

A kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítása nélkül próbálja erősíteni a hadsereg társadalmi bázisát Franciaország és Románia is. Emmanuel Macron francia elnök döntése nyomán Párizs tíz hónapos önkéntes nemzeti katonai szolgálatot vezet be, amely iránt a jelek szerint már az indulás előtt komoly az érdeklődés. Romániában szintén hasonló programot készítenek elő, ám Bukarestben egyelőre még nem kezdődhettek meg a jelentkezések, mivel hiányoznak a szükséges végrehajtási szabályok.

A francia kezdeményezést nem érdemes pusztán szimbolikus reformként kezelni. Sokkal inkább egy olyan mélyebb társadalmi problémára adott válaszról van szó, amely évek óta jelen van Nyugat-Európában: lazul a kapcsolat az állampolgárok és a honvédelem között. Franciaország nem tér vissza a kötelező sorozáshoz, ezt a hatóságok külön is hangsúlyozzák, ugyanakkor egyértelmű, hogy a politikai vezetés szerint új eszközökre van szükség a fiatal generációk megszólításához.

A haza védelmére való készség csökkenése nem mellékes kérdés. Különösen egy olyan ország esetében nem, amely önmagát az európai védelem egyik tartóoszlopaként határozza meg, nukleáris elrettentő képességgel rendelkezik, és jelentős szerepet kíván játszani az Európai Unió biztonságpolitikájában. A modern haditechnika, a fegyverzeti fejlesztések és a stratégiai elrettentés azonban önmagukban nem pótolják a védelem emberi dimenzióját. A hadsereg működéséhez nemcsak eszközökre, hanem motivált, kiképzett és mozgósítható emberekre is szükség van.

Kapcsolódó

Húsz év után a szakadék szélén: Románia katonai dilemmái a NATO bizonytalan jövőjében

Románia abban a hitben ringatja magát, hogy a Nagysinken állomásozó ezer fős NATO-csoport vagy a Kogălniceanu bázison lévő ezer amerikai katona elég lesz a védelemhez.

védelem román hadsereg román katonák NATO

A francia Nemzeti Katonai Szolgálat éppen ezt a rést próbálja betölteni. A program nem tömeges mozgósításra épül, hanem szelektív, önkéntes alapon működő rendszerként indul. A jelentkezők először katonai alapkiképzésen vesznek részt, ezt követően pedig valódi katonai egységekhez kerülnek Franciaország területén. Ez közvetlen kapcsolatot teremt a fiatalok és a hadsereg között: a résztvevők megtapasztalhatják a katonai hierarchiát, a fegyelmet, a közösségi felelősséget és az állami szolgálat mindennapi kereteit.

Az első adatok arra utalnak, hogy a francia fiatalok egy része nyitott erre a lehetőségre. A sajtó szerint a francia hadsereg már több mint 2300 jelentkezést kapott az első szakaszban meghirdetett mintegy 1800 helyre. Ez azt jelenti, hogy a program indulásakor több a jelentkező, mint a rendelkezésre álló hely, vagyis bizonyos egységeknél akár  túljelentkezésről is lehet beszélni. Ezt ugyanakkor óvatosan kell értelmezni. Egy új program indulásakor természetes, hogy a médiafigyelem, az újdonság ereje és a társadalmi kíváncsiság megnöveli az érdeklődést.

A valódi kérdés az lesz, hogy a lendület hosszabb távon is fennmarad-e. A francia államnak nemcsak jelentkezőket kell találnia, hanem olyan rendszert kell működtetnie, amely a fiatalok számára vonzó, a hadsereg számára pedig ténylegesen hasznos. A francia önkéntesek juttatása körülbelül havi 800 euró lesz, amelyhez szállás, étkezés és felszerelés is jár. Ez nem klasszikus katonai fizetés, sokkal inkább ösztönző jellegű támogatás, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok anyagi szempontból is vállalni tudják a tíz hónapos szolgálatot.

Románia más helyzetből indul, de hasonló problémával szembesül

A román hadsereg tartalékosállománya súlyos hiányokkal küzd, ezért Bukarest is önkéntes katonai szolgálati program bevezetésére készül. A román modell azonban rövidebb lenne: a fiatalok nem tíz, hanem négy hónapos kiképzésen vennének részt. A programba 18 és 35 év közötti fiatalok jelentkezhetnének. A kiképzést több romániai katonai helyszínen tartanák, többek között Beszterce-Naszódon, Botosányban, Bukarestben, Konstancán, Craiován, Deveseluban, Foksányban, Galacon, Mangálián, Pitești-en, Rozsnyón, Sepsiszentgyörgyön, Târgu Cărbunești-en és a Brassó megyei Vledényben. A helységek földrajzi szórása is azt jelzi, hogy a román védelmi minisztérium országos programként tekint a kezdeményezésre.

A román terv szerint a négy hónapos szolgálat után a résztvevők három országos átlagbérnek megfelelő összeget kapnának, mintegy 27 ezer lejt. Ez havi bontásban nagyjából ezer eurónak felel meg, vagyis az anyagi ösztönző hasonló nagyságrendű, mint a francia modellben. A különbség inkább a szolgálat hosszában és a program későbbi pályaútjaiban rejlik. Radu Miruță védelmi miniszter korábbi nyilatkozata szerint a négy hónapos kiképzés után a fiatalok több lehetőség közül választhatnának. Maradhatnának a rendszerben hivatásos katonaként, folytathatnák tanulmányaikat valamelyik katonai képzőintézményben, vagy bekerülhetnének a román hadsereg önkéntes tartalékosállományába. Utóbbi esetben szükség esetén mozgósíthatók lennének.

A program romániai indulása azonban egyelőre késik. Bár a jogszabályi keret már létezik, a védelmi minisztériumnak további kormányhatározatra és belső rendeletekre van szüksége ahhoz, hogy ténylegesen elindíthassa a toborzást. A román védelmi minisztériumhoz közel álló források szerint logisztikai szempontból a hadsereg készen áll: a szálláshelyeket előkészítették, és a katonai infrastruktúra alkalmas lenne az első önkéntesek fogadására. A tervek szerint kezdetben ezer helyet hirdetnének meg. Ez óvatos indulásnak tekinthető, különösen ahhoz képest, hogy Románia hosszabb távon komoly tartalékosállományt szeretne kiépíteni. 

A legnagyobb kérdés azonban nem az, hogy a laktanyák készen állnak-e, hanem az, hogy a román fiatalok mennyire lesznek nyitottak a szolgálatra. Franciaország példája azt mutatja, hogy megfelelő politikai kommunikációval és anyagi ösztönzőkkel lehet érdeklődést kelteni az önkéntes katonai szolgálat iránt. Románia esetében azonban még nem tudni, hogy a társadalmi fogadtatás hasonlóan kedvező lesz-e. A négy hónapos időtartam rövidebb és talán könnyebben vállalható, de a hadsereg társadalmi presztízse, a fiatalok elvándorlása, valamint a munkaerőpiaci lehetőségek mind befolyásolhatják a jelentkezési kedvet.

A két program közös üzenete mégis világos: Európában újra napirendre került a társadalom és a honvédelem kapcsolata. Nem a régi típusú sorkatonaság tér vissza, hanem egy rugalmasabb, önkéntességen és ösztönzésen alapuló modell keresése zajlik. A biztonságpolitikai környezet romlása, az orosz–ukrán háború tapasztalatai és a tartalékos rendszerek gyengeségei arra kényszerítik az európai államokat, hogy újragondolják, kikre és hogyan számíthatnak válsághelyzetben. Franciaország már elindult ezen az úton, és az első jelek szerint van érdeklődés a fiatalok részéről. Románia még a startvonalnál áll. A siker ott már nemcsak a pénzen múlik majd, hanem azon is, hogy a hadsereg képes lesz-e hiteles jövőképet kínálni azoknak a fiataloknak, akik négy hónapra belépnek a katonai világba.