November 11-én, szombaton Nagybányán gyűlnek össze a szórványmegyék képviselői a magyar szórvány napja alkalmából. Közzétették a részletes programot is.

Az RMDSZ közleménye alapján tudható, hogy a programok helyszíne a Millenium (M1) terem. Az esemény a 2024-es évre összpontosít, a panelbeszélgetéseken szó lesz a szórványcselekvési tervekről a jövő évi választási évben, valamint a szórványban tevékenykedő közösségi vezetők már működő jó gyakorlatokat mutatnak be.

Közzétették az ünnepség hivatalos, részletekre bontott programját is. E szerint a 10 órakor kezdődő program elején köszöntőbeszédet mond Pintér Zsolt, a máramarosi RMDSZ-szervezet elnöke, Kelemen Hunor szövetségi elnök, Brendus Réka, a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság vezetője és Winker Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.

A nagybányai Talpalat és Kistalpalat néptánccsoportok előadását követően a 2024-es választási évben esedékes szórványcselekvési prioritások kerülnek górcső alá. Felszólal Winkler Gyula, Faragó Péter parlamenti képviselő, az Arad megyei RMDSZ elnöke, Benedek Zakariás parlamenti képviselő, az RMDSZ Szeben megyei szervezetének elnöke, valamint Lőrincz Helga és Pap Zsolt István, Nagyenyed és Nagybánya alpolgármestere. A beszélgetést Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke vezeti.

A következő panelben a szórványközösségekben jól működő kezdeményezésekről beszél majdF ekete Emőke, az Argumentum Nostrum egyesület elnöke, Balázs Attila, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, Bodoczi Annamária, a Jövőnk a szórványban Egyesület elnöke, Orosz Krisztofer, az RMDSZ Máramaros megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Magyar Árpád, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének ügyvezető alelnöke és Antal Attila, az RMDSZ Beszterce megyei szervezetének ügyvezető alelnöke. A beszélgetést Jakab Adorján, az RMDSZ területekért felelős ügyvezető alelnöke moderálja.

A magyar szórvány napja alkalmából tartandó ünnepségen adják majd át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Máramaros megyei szervezetének díjait, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmeket, végül ezt követi Győri Sánta Kinga nagybányai festőművész A pitypang meséje című performansza.

Az RMDSZ legutóbbi nagyváradi kongresszusa már 2011. február 27-én határozatban nyilvánította november 15-ét a magyar szórvány napjává. A döntést azzal indokolták, hogy az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, és közülük leginkább a szórványban élők veszélyeztetettek, ezért különös odafigyelést és a helyi igényekre szabott programokra és kezdeményezésekre van szükség.

A kezdeményezést felkarolva a Magyar Országgyűlés 2015. november 3-án „a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve” november 15-ét, Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította, ekkortól az egész Kárpát-medencében programokkal, ünnepségekkel, konferenciákkal hívják fel a figyelmet a szórványban élő magyarságra.

A több mint egymillió fős romániai magyarság jelentős része szórványban él, a székelyföldi és a partiumi tömbmagyar vidékeket leszámítva szerte Erdélyben.

A magyar szórvány napján az elszórványosodott közösségek kultúrája, mindennapjainak bemutatása áll a középpontban. A szórvány meghatározása ugyan nagyon képlékeny, abban azonban konszenzus van, hogy a szórvány alatt a kisebbséggé vált, összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, amely idegen nyelvi környezetben él a Kárpát-medencében, és az asszimiláció következtében fokozatosan veszít tömbszerűségéből. A szórvány ugyanakkor függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől is.

Az RMDSZ 2019-ben a magyar szórvány napja alkalmából véglegesítette a 2020-2024 közötti időszakra vonatkozó szórványcselekvési tervét, amely többi között ifjúsági csereprogramokkal erősítené meg a székely-szórvány együttműködést, a korábbinál hangsúlyosabban épít a 21. századi kommunikációs társadalom valóságára: a hálózatépítésre, az együttműködésre, foglalkozik az egyházak identitásmegőrző, közösségépítő, anyanyelvápoló szerepével.