A Felsővárosi Református Egyházközség nőszövetsége 1848 darab Kossuth-kiflivel vendégelte meg a résztvevőket.  

Az 1848-49-es szabadságharc idején a magyar ember számára a világ a feje tetejére állt, megváltoztak a hatalmi viszonyok, több szinten is mentalitásváltás történt. 1848 tavasza reménnyel köszöntött azokra, akik hitték és remélték, hogy a hosszú elnyomás időszaka után jönnie kell egy igazabb és szabadabb világnak- tolmácsolta az ünnepség nyitógondolatait Kányádi Orsolya műsorvezető, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa.

A Postaréten megemlékező tömeget Péter Arthur marosvásárhelyi római katolikus főesperes köszöntötte elsőként. Mint fogalmazott, a magyar nemzet a Pilvax kávéháztól egészen a világosi fegyverletételig átélte a magyar remény egekbe repítő magasságát, de átélte a magyar remény kivégzése miatti gyászt is, megélte a magasságokat és a mélységeket is. Hangsúlyozta, a nemzet fiai mind tették akkor is ott a dolgukat, az akkori magyarok nem maradtak távol és onnan figyelték az eseményeket, hanem mindenki tette a dolgát.

„A 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor egyáltalán nem túlzott amikor azt írta, feltámadt a népek tengere. Azóta már rég elcsitultak a szabadságharc hullámai és mostanság az állóvíz mintha mindent körülvenne. Az álló víz megromlófélben van, lassan nincs benne élet. Deák Ferenc a haza bölcse mondja, amit az önkény elvesz, az visszaszerezhető, amiről viszont valaki önként mond le, az örökre elveszett. Ha önként mondunk le a születendő életekről, akkor örökre elveszünk. Csak élettel szerezhetünk valamit is vissza abból, ami már rég elveszett”- szögezte le Péter Arthur.

A beleszólás szabadsága

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke beszédében úgy fogalmazott, ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet. „Értjük és érezzük gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar üzenetét. Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn. Ennek szellemében állunk itt most a Székely Vértanúk emlékművénél mi is, és gyűlünk össze minden évben: lerójuk tiszteletünket a szabadságharc hősei előtt, megőrizzük emléküket, nem feledjük bátorságukat, önfeláldozásukat, amellyel szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Az 1848-as szabadságharc ismert és névtelen hősei egyaránt mutatták az irányt Kárpát-medence magyarságának. Hajlamosak vagyunk elégedetlenkedni a vélt vagy éppen valós balsors miatt, és oly ritkán emlékeztetjük magunkat, hogy sorsunkat viszont mi magunk alakítjuk. Amikor a nemzet egy emberként lázadt fel és rázta le magáról az elnyomó hatalom fojtogató láncait, akkor éppen a sorsát alakította. Ha fejét lehajtva, elfojtott félszavakkal méltatlankodott volna, az is a sorsának alakítása lett volna. A történelemkönyvek tán vékonyabbak lennének. De nekünk, mai magyaroknak, hála Istennek vaskos történelemkönyvek jutottak. Az akkoriak kiállását, cselekedeteit ezek a könyvek a mi jövőnk építéséhez kellő részletességgel, követendő példaként állítják elénk”-mondta Péter Ferenc.

 Olyan korban élünk, amikor józannak, megfontoltnak, és előrelátónak kell maradnunk- tette hozzá. Kormányon lenni a beleszólás szabadságát jelenti a romániai magyarokat érintő döntésekbe. Azt jelenti, hogy van lehetőségünk minden eddiginél több anyagi erőforrásból, lankadatlan lendülettel tovább fejleszteni Erdélyt. Egyik kezünkkel tüzet oltunk, másikkal építünk. Adja Isten, hogy – Széchenyi István szavaival szólva – minél több erdélyi magyar honfitársunk megérthesse a jelent, hogy szabadságban és biztonságban dönthessen a jövőről - hangsúlyozta a megyeelnök.

Az ünnepségen Tollas Gábor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versét adta elő. A szavalást követően Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa tolmácsolta Nicolae Ciucă, Románia miniszterelnökének üzenetét, majd Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Percze László konzul olvasta fel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét. A megemlékezésen ünnepi műsort adott elő a Marosvásárhelyi Válogatott Vegyeskar.

A magyar szabadság, mint márkanév

A beszédek sorát Kovács Mihály Levente, a Marosvásárhelyi RMDSZ elnöke folytatta, aki kifejtette, a mai ünnepség egyszerre történelmi megemlékezés és közösségi esemény is. „Mi marosvásárhelyi és Maros megyei magyarok évről évre itt gyülekezünk össze március 15-én a Postaréten. Nem találomra választottuk ezt a helyet, az ünnepek általában megtalálják a maguk helyszíneit. Mi itt a szabadság iránti vágy, a bátorság, a vértanú halál emlékére állított emlékmű körül érezzük igazán a mai nap üzenetét, melyet legrövidebben Kölcsey szavaival tudunk kifejezni, a haza minden előtt. A hőseink nemcsak magukért harcoltak, hanem az őket követő generációkért, értünk is. A szabadság utáni vágy és a nemzethez való hozzátartozás ma is ugyanolyan fonto,s mint akkor volt. Mai megfogalmazásban úgy is mondhatnánk, hogy a magyar szabadság történelmi márkanév. Ma nem fegyverrel, hanem közösségi összefogással és munkával tudunk még erősebbek és sikeresebbek lenni”- mondta Kovács Mihály Levente.

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere beszédében kijelentette, a 175 évvel ezelőtti események a mai napig meghatározzák, hogy kik vagyunk. „Nemcsak nemzeti identitásunkat, de a szabadság sokkal általánosabb dimenzióját is befolyásolták az akkori események. 1848. március 15-ike az egyik legszentebb ünnepünk, meghatároz minket magyarként és szabad emberként is. Ezt tudták a marosvásárhelyiek 1848 márciusában is. A szabadságharc híre hamar megérkezett városunkba is, a forradalmi hangulat átjárta a marosvásárhelyi ifjúságot. Budapest után Marosvásárhelyen vált indulójává a forradalomnak Kölcsey himnusza. Van tehát okunk lelkesedni. Azt egyenesen szimbolikusnak vélem, hogy innen indult Petőfi Sándor utolsó útjára a segesvári csatába és itt akart letelepedni a forradalom végén. Így vált legendává, mesebeli hőssé. A történelemből tanulnunk kell, hiszen ha nem tesszük, kénytelenek leszünk ismét elkövetni azokat a hibákat, amelyeket elődeink elkövettek. A visszaemlékezés ezért önvizsgálat is kell, hogy legyen. A szabadság olyan mint a búvópatak, előbb vagy utóbb utat tör magának, ez egy fontos tanulság”- fogalmazott a városvezető.

A beszédet a Maros Művészegyüttes a forradalmat megidéző, Varga János által rendezett rövid előadása követte, Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba tánckarvezetők irányításával. Az ünnepség beszédeinek sorát Jankovics Ferenc hagyományőrző huszár százados felszólalása zárta, majd ezt követően sor került a koszorúzásra. A marosvásárhelyi Felsővárosi Református Egyházközség Nőszövetsége 1848 darab Kossuth-kiflivel vendégelte meg a résztvevőket. A megemlékezés végén elhangzott a magyar, illetve a székely himnusz.