Hantz Péter biofizikus és kutatóbúvár különleges, extrém környezetek, köztük bányapatakok vizének és iszapjának mikrobiális ökoszisztémáit vizsgálja. Legfrissebb analitikai eredményei félelmetesek: azt tapasztalta, hogy a bezárt és működő bányák vizei tisztításának elhanyagolása miatt egyes patakokban és folyókban a cink, réz, nikkel, alumínium, kobalt, ólom, higany, uránium és más anyagok koncentrációja a megengedett értékek sokszorosa. A tudós szerint ez „hosszú távon környezeti katasztrófákhoz vezethet, és közegészségügyi kockázatot is jelent”. Szép Róbert, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára a Maszolnak elmondta, a mindenkori kormány sorozatos mulasztása miatt lassult le a bányabezárási munkálatok menete, ugyanakkor közölte, hogy idő közben sok helyen megépültek a víztisztítók, amit a hatóságok rendszeresen ellenőriznek, de a jelenlegi ütemben további húsz évre van szükség ahhoz, hogy minden környezetmentesítő munkálattal végezzenek. 

A biofizikus a Maszol kérésére elmagyarázta: a felelőtlenül kezelt bezárt és működő bányák egyrészt lassan pusztító, krónikus szennyezést okoznak, másrészt pedig egy jelentősebb esőzés nagy mennyiségű szennyezett iszapot moshat ki a tárnákból, meddőhányókból vagy ülepítő tavakból, ami látványos környezeti katasztrófákhoz vezet. Ez történt tavaly februárban is, amikor a lehullott csapadékmennyiség következtében megáradt a Láposbánya-közeli Câmpurele bánya bezárt tárnájából kifolyó patak, és jelentős mennyiségű tisztítatlan bányavíz került a Lápos folyóba. A Lápos a Szamosba, az meg a Tiszába ömlik, így a februári katasztrófa következtében a nehézfémszennyezés Magyarországra és Szerbiába is eljutott.

Dr. Hantz Péter szerint a globális felmelegedés miatt egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási körülmények, egyre több lesz a hirtelen nagy esőzés, ami miatt egyre több bányaáradásra számíthatunk. Ha az elöregedett bányaipari műtárgyak meghibásodásából adódó katasztrófákat is ide soroljuk, már lassan évente van egy-egy ilyen esemény – mondta. De nem is kell meghibásodás egy újabb bajhoz: a patakokban és folyókban évtizedek alatt lerakódott, súlyosan szennyezett üledéket egy csapadékosabb időszak is felkavarhatja, emiatt – szerinte –, ha minden úgy marad, ahogy most van, komoly problémákra számíthatunk mind Erdély és Partium, mind pedig Magyarország és Szerbia területén.

Videofelvétel a februári katasztrófáról | Forrás: Apele Române Facebook-oldala

A vizek sokszor a megengedett érték több százszorosát tartalmazzák egy-egy elemből

Hantz kutatásai során számos krónikus és akut veszélyforrást azonosított. Mint mondja, „ketyegő bombák” és „csendesen, lassan pusztító” szennyforrások is akadnak. A krónikus szennyezések közé sorolja azokat a bő vizű bányapatakokat, amelyek mindenfajta tisztítás nélkül, vagy minimális vegyi kezeléssel folynak bele a nagyobb folyókba. A kutató szerint ezek sokszor a megengedett értéknek több százszorosát tartalmazzák bizonyos elemekből, leggyakrabban cinkből és alumíniumból. Az Erdélyi-szigethegységben a határértéket sokszorosan meghaladó mennyiségű higanyt és urániumot tartalmazó patakokat is talált a biofizikus.

A kutató szerint a szennyezés a nagyobb folyókban, mint például a Szamosban vagy a Marosban, száraz időben határérték alá hígul, ám az igazi veszélyt a szennyezett hordalék felkavarodása, leúszása és adott körülmények közti újbóli feloldódása jelenti.

A legtöbb helyen nincs szakszerű, kémiai kezelése a bányavíznek

A működő és bezárt bányák patakjai általában nagyon savasak, ezért sok oldott fémet tartalmazhatnak. A bányavizeket úgy lehet tisztítani, hogy mész hozzáadásával megnövelik azok pH-értékét, melynek következtében a fémek hidroxidok formájában kicsapódnak. Az így kezelt vizet ülepítik, majd semlegesítik, a kicsapódott anyagot pedig, ami veszélyes hulladéknak minősül, elszállítják és feldolgozzák. Hantz szerint az erdélyi gyakorlat ettől nagyon távol áll, általában csak félmegoldásokkal vagy látszatmegoldásokkal találkozhatunk.

„Nagyon ritka a romániai bányavizek szakszerű kezelése. Vagy nem történik semmilyen kezelés, vagy ott van a tisztítóállomás, de nem használják, mert túl drága lenne, csak meszet szórnak a patakba, ami oda vezet, hogy annak mentén rakódik le a szennyezett üledék, ami, ki tudja mikor, milyen körülmények közt fog bajt okozni” – tette hozzá.

A tudós szerint ez nem a bezárt máramarosi bányákért felelős Remin vállalat hibája, mivel „ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy orvosolják a problémát”, csak kevés pénzt kapnak az államtól, pontosabban a gazdasági minisztérium alá tartozó, Románia bányaremediációs programjáért felelős Conversmin vállalattól, és európai forrásokra sem pályázhatnak. „A Remin vezetői nagyon korrektek voltak, kocsit és helyi vezetőt adtak mellém, mindenhonnan vehettem mintákat és fényképezhettem. Ezzel szemben a Conversminnél, de a szigethegység több folyóját szennyező Cupruminnál is csak falakba ütköztem” – mondta a kutató.

A Remin nem hívhat le európai uniós alapokat

Ioan Nechita, a Remin igazgatója megkeresésünkre elmondta: a vállalat termelési tevékenységét 2007-ben leállították, a tevékenység-leállítási terv pedig a bányák bezárása és ökologizálása mellett tartalmazta a bányavizek kezelésének problémáját is. Mint mondja, a legnagyobb problémát valóban a nagy esőzésekkor kimosott, nehézfémekkel szennyezett vizek okozzák, amelyek belefolynak a patakokba és folyókba is.

„Azért, hogy ezeknek a vizeknek a szennyezettségét csökkentsék, tisztítóállomások építését foglalták bele a lezárási tervbe azokon a helyeken, ahol a föld alatti víz mennyisége nagyobb. Ez nagyon sok pénzbe kerül, és a nagy költség miatt jelenleg még nem találták meg azokat a pénzügyi forrásokat, amelyekkel ezeket a befektetéseket meg lehetne valósítani. A Remin vállalatnak jelentős adósságai vannak az állami költségvetés felé, amelyek 2006 óta gyűlnek. Mivel jogilag fizetésképtelenségi eljárás alatt van a vállalat, így a hatályos jogszabályok szerint nem hívhatunk le európai uniós alapokat” – nyilatkozta az igazgató.  

Hozzátette: szerinte a megoldás az lenne, ha a gazdasági minisztérium, „amely a Remin egyetlen részvényese”, a környezetvédelmi minisztériummal együtt megtalálná azt a jogi keretet, amely alapján európai pénzeket is le tudna hívni a vállalat a tisztítóállomások felépítésére.

Mérési eredmények

A máramarosi bányák, nyugatról keletre haladva, leginkább a Túrba ömlő Turci-patak, a Szamosba ömlő Iloba/Handal patak, a Láposba ömlő Láposbánya/Băița-patak, a Zazarba és mellékpatakjaiba ömlő bányapatakok, és az egyenesen a Láposba ömlő erzsébetbányai Breiner bányapatak révén szennyezik a nagyobb folyókat. A mintavételekre 2021 szeptembere és novembere között került sor, az eredmények tehát ezt az állapotot tükrözik.

Turc környékén a Peniger és a Ghezure bányákból erednek nagyobb patakok. A Penigernél szakszerű tisztítóállomás működik, de a Ghezure vizét a tisztítóállomáshoz vezető csöveket ellopták, így az tisztítás nélkül ömlik a Turci-patakba, ahonnan a szennyezés a Túrba, majd a Szamosba jut – mondta Hantz Péter.

A kutató a következőket találta: a Turci-patak vizében a bányatelep alatt a cink koncentrációja a megengedett ötvenszerese, a nikkelé két és félszerese, a kobalté kétszerese, az alumíniumé harmincnégyszerese. A hordalékban a cink koncentrációja másfélszeresen haladja meg a határértéket.

Az Iloba völgyében két nagyobb és számos kisebb bánya található, tisztítóállomás csak az egyik nagyobb bánya patakján található. A kisebb bányák és a Purcăreț  bánya patakja tisztítás nélkül kerül az Iloba/Handal patakba, majd onnan egyenesen a Szamosba. Az Iloba vizében, a megyei út hídjánál vett minta alapján a cink koncentrációja a megengedett kétszáznegyvenszerese, az ólomé közel háromszorosa, a nikkelé ötszöröse, a kobalté kilencszerese, az alumíniumé harmincötszöröse. Hordalékában a cink koncentrációja a megengedett érték nyolcszorosa, a rézé pedig több mint kétszerese.

A kutató szerint ugyanakkor probléma, hogy Láposbányánál, ahol a tavaly februári katasztrófa történt, egy munkás kézzel lapátolja a meszet a bányapatakba, így a szennyezett iszap a patakban csapódik ki, és onnan szép lassan vándorol a nagyobb folyók fele. Van ugyan tisztítóállomás, de nem használják, mivel az „sok pénzbe kerülne”. A patakban a falu Kápolnás-hídjánál a vízben a cink koncentrációja a megengedett érték hetvenhétszerese, a nikkelé két és félszerese. A Lápos folyó vizében, a Szamosba ömlés előtt a cink koncentrációja a megengedett érték öt és félszerese volt, az iszapjában ugyanitt a cink koncentrációja a megengedett érték közel harmincszorosa, az ólomé kétszerese, a rézé közel négyszerese.

Hantz az erzsébetbányai Breiner Béla-bánya patakjának vizét is tanulmányozta, ez ugyanis közvetlenül a Lápos folyóba ömlik. A vízben a cink koncentrációja a megengedett érték közel négyszázszorosa volt, az ólomé több mint két és félszerese, a nikkelé közel huszonötszöröse, a rézé tizenhétszerese, a kobalté közel tizenkétszerese, a kadmiumé huszonkétszerese, az arzéné több mint tizenháromszorosa, az alumíniumé pedig százszorosa.

További minták begyűjtése és ún. ICP-MS elemanalízise, valamint mikrobiológiai elemzése folyamatban van. A víz- és iszapminták analitikai elemzései a Bálint Analitika Mérnöki Kutató és Szolgáltató Kft. segítségével készültek el.

A helyiek arra panaszkodtak, hogy a halak teljesen eltűntek

Hantz Péter mintabeszerző útjai során a helyiekkel is szóba elegyedett, hiszen sokszor az ő elmondásuk alapján tudta összerakni a részleteket. Mint mondta, a helyiek mindenhol arra panaszkodtak, hogy régebben voltak halak a patakokban, de mára ezek teljesen eltűntek. „A magasabb rendű élőlények nem élnek túl egy környezeti katasztrófát, de egy hosszú távú, alacsony intenzitású szennyezés is megviseli az ökoszisztémát és tönkreteszi a talajvizet. Ennek helyrehozatala később csillagászati összegekbe fog kerülni” – mondta a tudós.

Komolyan kell venni a bányavizek kezelését

Dr. Hantz Péter szerint minden bezárt bányánál szakszerűen működtetett tisztítóállomásra lenne szükség, és a kisebb bányák vizeit is be kellene vezetni ezekbe az állomásokba. A bezárt bányák bejáratánál az esetleges áradásokat kordában tartó, erős fizikai akadályokat kellene építeni. A működő bányákat független szakértőknek és környezetvédelmi szervezeteknek kellene ellenőriznie ahhoz, hogy a környezet megóvására, a nagyobb patakokba és folyókba ömlő vizeik tisztítására kényszerítsék őket.

Egyelőre úgy látja, hogy az emberek már beletörődtek, hogy senki nem foglalkozik ezzel a problémával, hiszen amikor terepen járt, sokszor kérték őt a helyiek, amikor megtudták, hogy kutató, hogy tegyen valamit a bányavizek ügyében, mivel sokan ezeknek a patakoknak és folyóknak, vagy a mellettük levő kutaknak a vizével öntöznek, és a növényekbe, állatokba és emberekbe is bekerül a szennyezés.

A tudós ugyanakkor elmondta: úgy látja, hogy a bukaresti illetékeseknek nincs kellő motiváltsága vagy erőforrása az ügyek alapos kivizsgálásához. „Megkeresésemre a környezetvédelmi minisztérium nem tett érdemi lépéseket. Komolyan kellene venni a bányavizek kezelését, hiszen a probléma mellőzése katasztrófákhoz vezethet” – összegezte. 

A tudós közölte, hogy munkájához Szathmáry Eörs akadémikus főigazgatósága alatt az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete kutatójaként kapott támogatást, amelyet a nyári vezetőváltás után a kutatóközpont nem kívánt folytatni. Az analitikai költségeket a Bálint Analitika cég vállalta magára. A munkát dr. Bicsak Bertalan orvos, Somogyi Péter oxfordi, és Málnási-Csizmadia András budapesti professzorok, valamint a kolozsvári Biozyme Kft. is támogatta. „A vizsgálatok pontosításához, kiteljesítéséhez és a nemzetközi közvélemény figyelmének felkeltéséhez sokkal jelentősebb erőforrásokra volna szükség, nem beszélve a szennyezés megszüntetésének költségeiről” – jelentette ki dr. Hantz Péter.

A környezetvédelmi minisztérium követi a bányabezárási munkálatokat

Egy nagyon összetett problémával állunk szemben, mert a bányabezárások után sajnos a mindenkori kormány túl kevés összeget fordított a bezárásokat követő munkálatokra – közölte a Maszol megkeresésére Szép Róbert, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára.

„Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy sok helyen sikeresen befejeződtek a bányabezárások és biztonságba helyeztek nagyon sok zagytározót, meddőhányót, illetve bányavíztisztító állomást létesítettek” – magyarázta az államtitkár. Hozzátette: „A bányászati munkálatok azonban a múlt rendszerben akkora méreteket öltöttek, hogy ebben a tempóban még húsz évbe kerül, hogy az összes bányabezárási munkálatot hatékonyan le tudjuk folytatni.”

Szép Róbert elmondta, a környezetvédelmi minisztérium kezdeményezésére tárgyaltak már a Conversmin vállalattal, illetve más illetékes hatóságokkal, hogy a kormánytól származó finanszírozás mellé többletforrásokat tudjanak biztosítani a bányabezárásokra. „Gondolok az európai uniós alapokra, hiszen a Conversminnek a kiadásai nem voltak jóváírhatók a nagy beruházásoknál. Sajnos ez egy mulasztás volt, vagy egyszerűen senki nem gondolt arra, hogy őket jóváírhatóvá tegyék. Ebből kifolyólag az utóbbi időben elég lassú tempóban folytatódtak a bányabezárások” – magyarázta az államtitkár.

A felszín alatti bányákban nagyon sokszor omlások történnek, főleg a csapadékos időszakok végén, és azok szennyezéseket eredményeznek. Ott, ahol ezek felbukkantak, a Környezetvédelmi Őrség hatására a Conversmin ezeken a helyszíneken kellett gyorsan beavatkozzon. Szép Róbert közölte: a bányabezárási munkálatokat folytató céggel lezajlott tárgyaláson a környezetvédelmi minisztérium azt kérte, hogy a már elkezdett munkálatokat próbálják záros határidőn belül befejezni, prioritizálják a feladatokat és „tényleg azokra a zagytározókra, illetve bányákra figyeljenek, amelyeket nagyon jól beazonosított Hantz Péter kutató úr is”.

„A probléma valóban súlyos. Súlyos azért, mert vannak olyan zagytározók, amelyek mamutméretet öltenek, gondoljunk bele, hogy ha azok Isten őrizz megcsúsznak, veszélyeztethetik a körülötte lévő településeket is” – hangsúlyozta Szép Róbert. Ugyanakkor példaként elmondta, a máramarosi Nagybozinta esetében a környezetvédelmi minisztérium hatására elkészültek a műszaki tervek a zagytározó rehabilitációra. „Mi követjük ezeket a munkálatokat és a Környezetvédelmi Őrség segítségével próbáljuk hatékonyabbá tenni a pénz elköltését, illetve hogy ott avatkozzanak be, ahogy  ténylegesen veszélyeztetni tudják ezek a létesítmények a településeket és az ökoszisztémát” – mondta a szakember.

A bányabezárások hátra levő munkálatainak az elvégzése további több száz millió euróba kerül, és ezek rendkívül komplex munkálatok – emelte ki a környezetvédelmi minisztérium államtitkára. Felszíni és földfelszín alatti munkálatokat is végre kell hajtani, így nem oldódik meg a probléma csupán azzal, hogy megépítenek egy-egy szennyvíztisztítót, hanem a bányaterepeket összességében kell rehabilitálni. „Ugyanakkor gondoljunk bele, hogy a már meglévő szennyvíztisztítókat és az egyéb infrastruktúrát, amit építenek, karban kell tartani és azokat működtetni kell. Folyamatosan biztosítani kell az elektromos ellátást, az abszorbens anyagokat cserélni kell, a hulladékanyagokat el kell szállítani, sok helyen veszélyes hulladéknak minősülő anyagok csapódnak ki a szennyvíztisztítóban, úgyhogy ez egy egész komplex rendszer, amit nekünk hosszú távon is működtetnünk kell” – magyarázta Szép Róbert.

A tisztítótelepek ellenőrzése két hatóság hatáskörébe tartozik, a vízügynek és a környezetvédelmi őrségnek a feladta vizsgálni, hogy ezek a létesítmények megfelelően működnek-e. „Tapasztalatból tudom, hogy ott, ahol a Környezetvédelmi Őrség rendellenességeket talált, ott büntetésekhez folyamodott és előírta ezeknek a szennyvíztisztítóknak a rendbetételét. Sajnos volt olyan eset is, amikor pénzhiány miatt nem sikerült kellőképpen működtetni a tisztítóállomásokat, úgyhogy összetett a kérdés” – tudatta az államtitkár.