Örömben és megpróbáltatásban is volt része Kispetri lakosságának az elmúlt évben. A helybélieket megviselte a tavaly decemberben leégett parókia, de összefogtak a bajban, és már állnak a falak. A múlt nyáron négynapos falunapot tartottak, amelynek oly nagy sikere volt, hogy hagyományt teremtettek belőle, így idén immár második alkalommal is megtartották a rendezvényt.

A reggeli órákban már nyárson sült a malac. Csapó Attila asztalos, kovács keze alatt izzott a vas, csattant az üllő, formát öltöttek a kovácsolt vastárgyak, a gyermekek pedig nagy figyelemmel kísérték minden mozdulatát. Amikor elég bátornak érezték magukat, kipróbálthatták a nem mindennapi eszközöket. A zsoboki gyerekotthon vezetői, nevelői kürtőskalácsot sütöttek, amelynek illata a művelődési ház udvarára csalogatta a helybélieket, ahol kirakodóvásár és gyerekfoglalkozás is volt.

A délelőtt folyamán az érdeklődők betekintést nyerhettek az ortodox templom titkaiba és megtekinthették a helyi református templom írásos-gyűjteményét, a fehér vagdalásos és a nagyírásos kézimunkákat. Bódis Ilonka helyi lakos örömmel mesélt a templomot díszítő kézimunkákról, értékekről. Elmondta, a kispetri református templomot a fehér vagdalásos hagyományos kézimunkák díszítik, amelyeket a helybéliek adományoztak a templomnak. A legrégebbi, az úrasztali terítő 1958-ban készült. A vagdalásos kézimunka mellett még két típusú kézimunka díszíti a templomot, egy piros nagyírásos, amit ünnepekkor, karácsony, húsvét, pünkösd, esketés, keresztelés alkalmával tesznek fel, és ugyanannyi fekete nagyírásos kézimunka, amit nagypénteken és halálesetkor használnak.

Az ünnepi megnyitón Topai Attila, az egyházközség lelkésze üdvözölte az egybegyűlteket, hálát adott a közösségért, amely szinte nem ismer lehetetlent. Mindent megold, kibír, és felemelt fejjel halad előre. Azt kívánta, hogy továbbra is legyenek kitartók, erősek a hitben, fáradhatatlanok az egymás iránt tanúsított segítségben, és állhatatosak az Istenbe vetett reménységben.

Gál-Máté Istvánt polgármester elmondta, figyelemmel kíséri a kispetriek életét, akik összetartásban és egységben élik mindennapjaikat, egy irányba tolják a falu sorsának a szekerét, hiszen, ha csak az elmúlt évre gondolunk, akkor sikeresen befedték a visszakapott iskola épületét, és a decemberben történt tragédia sem roppantotta össze a gyülekezetet, a kispetrieket, hanem összefogtak, és már állnak a falak.

„Egy lelkes, kicsi, idős közösséggel állunk szembe, amelyik soha nem felejtette el hagyományait, kultúráját. Híresek vendégszeretetükről, kitartásukról, járhatóvá tették a Váralmásról a faluba vezető utat, kopjafát állítottak, és most, második alkalommal falunapot rendeznek. Ez azt jelenti, hogy fejlődnek, és meg akarják tartani ezt a közösséget, annak értékeit a jövő nemzedéknek. Úgy vagyunk mi, erdélyi magyarok, mint kispetri lakossága: kevesen, de az összefogás erejével legyőzzük a megpróbáltatásokat: ha kell, iskolát újítunk fel, ha kell, felépítjük a nemrég leégett parókiát” – mondta a képviselő, majd azt kívánta, hogy a megmaradás jegyében adják át gyerekeiknek, unokáiknak ezt a szép falut, a közösséget, a hitet, a kultúrát.

A kolozsvári származású Székely Örs 2021-ben költözött a szomszéd településre, Zsobokra. Két éve a kispetri gyülekezet kántora, részben az ő kezdeményezésére jött létre az első falunap. Az idei esemény megszervezésében nagy segítségére volt a falu RMDSZ-es tanácsosa, Kovács Szilárd fiatal gazdálkodó.. Szerencsére volt, amire alapozni: a faluban már hagyománya volt mind a kulturális programoknak (csűrszínházi estek), mind pedig a természetközeli gazdálkodást népszerűsítű tevékenységeknek (továbbképzések, termelői piacok, magbörzék).

„Ennek ötlete akkor született meg, amikor a közösség összefogásból, közmunkával a régi iskola épületét kezdte felújítani. Próbáltunk koncerteket, bálokat szervezni a tevékenység támogatására, és annyi program gyűlt össze, hogy négynapos programsorozattá nőtte ki magát, és elneveztük falunapnak. Volt jazzkoncert, sportversenyek, operettgála, tradicionális kézműves termékek vására, amelynek Kispetriben nagy hagyománya van” – mesélt a kezdetekről Székely Örs főszervező. Idén a programokat a zsoboki Igesziget zenekar színesítette, de színpadra lépett a zsoboki általános iskola tánccsoportja, majd tűzfújással és mulatsággal zárult a rendezvény.

A kántor a település kapcsán elmondta, sajnos Kispetri egy elnéptelenedő falu, ami nagyrészt az utak állapota miatt került ebbe a helyzetbe. A hajdan virágzó település, amelynek a ’70-es években még 700-800 lakosa volt, mára körülbelül 60-ra csökkent. Kispetrit többnyire azok fedezték fel, akik természetközelibb életformára vágytak, gazdálkodni szerettek volna, így több gazdálkodó is van a faluban, ez pedig a termékvásárt, a hagyományos termelői vásárt alapozza meg. Akik házat vásároltak, bekapcsolódtak a közösség életébe, és a „sokszínű” közösség kezd életet lehelni az utcákba és a terekbe. „Az idei falunapra számos vendéget, fellépőt hívtunk meg a szomszéd faluból, Zsobokról, és mivel a helybéliek jó része együtt jár iskolába a zsobokiakkal, ezért most a falunapnak osztálytalálkozó jellege is van az első rendezvénytől eltérően” – mondta a főszervező.