Kalotaszeg icipici szórványtelepülésén, a Szilágy megyei Zsobokon is elindult 2024 szeptemberében az Iskola Alapítvány által működtetett délutáni oktatási program, mely a ,,játszva tanulás” színtere, a gyökerek eresztésének, szárnyak növesztésének helyszíne.

A Dr. Molnár János Gimnáziumi Iskola húsz elemis tanulójával zajlik az oktató-nevelő munka. Ezenkívül az 5–8. osztályokban támogatás hiányában is működik a délutáni oktatás, mivel erre van igény. A szakszerű fejlesztés érdekében finanszírozás nélkül is a felzárkóztatás, esélyteremtés, tehetséggondozás szellemében zajlanak a tevékenységek.

A zsoboki iskolások szimultán osztályokban tanulnak az alacsony létszám miatt, többségük intézményben nevelkedik, ezek a tények pedig kihívást jelentenek a mindennapokban. A délutáni alkalmak a tanulók jóllét érzésének kialakulásához nagymértékben hozzájárulnak, ennek pedig a tanulásban kiemelkedő szerepe van, hiszen egy boldog és elégedett gyermek sokkal nyitottabb és fogékonyabb az új ismeretek befogadására és feldolgozására.

Valóban foglakoztat a gondolat, hogyan érzi magát egy gyermek délután az iskolában?

Meggyőződésünk, hogy az iskolának olyan helynek kell lennie, ahová a gyermek örömmel megy, ahol jól érezve magát az életre készül fel. A mindennapokban látjuk, hogy ezt elérni kőkemény munka. Nyilván a délutáni oktatás pedagógusszemmel nézve egy pluszhozadék a minőségi munka végzésére, ugyanakkor a gyermek szemszögéből vizsgálva egy olyan idő, ami miatt ő többet kell üljön az iskolában. Egyértelmű, hogy ehhez akkor fog kedvet érezni, ha jól telik, ha olyan tevékenységeken vehet részt, amik izgalmasak, ahol elfogadják, támogatják. Már-már álomszerű, de nekünk, pedagógusoknak ebben felelősségünk van.

Saját munkámra reflektálva, hivatástudattal teszem fel állandóan a kérdést: mit tehetnék én a saját környezetemben, hogy az iskola gyermekbarát, jobb hely legyen? Nemcsak felteszem ezt a kérdést, hanem diákjainkkal közösen ötletelünk, tervezünk, megvalósítunk, s ez révén eljutottunk arra a szintre, amikor ők maguk kimondják, hogy jó az iskolában együtt lenni.

A legtöbb gyereknek a programmal kapcsolatban pozitív tapasztalatai vannak, mert érdekes dolgokat játszva tanulhatnak, olyan tevékenységekben próbálhatják ki magukat, amelyre otthon nincs lehetőségük.

Három gyermekünk vesz részt a délutáni programban, így tőlük valós információkkal szolgálhatok azt illetően, hogyan érzik magukat ott. Sokszor fárasztónak, hosszúnak értékelik a napot, vágyva a több szabadidő után, de összességében azt vallják, hogy érdekes. Egyértelműen nem a házi feladat megoldási ideje tölti fel őket, hanem azok a tevékenységek, amik ezeken túlmutatnak. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden napba emeljünk be valami „táplálót”, valamit, amivel a gyermek töltekezni tud, szárnyait bontogathatja, önmagát és társait jobban megismerheti.

A tanulócsoportok számos tevékenységen vesznek részt, mint például: nép­tánc­oktatás, színjátszás, társasjáték-délutánok, művészetterápiás foglalkozások, történetek életre keltése a papírszínház eszközeivel, süssünk-főzzünk szakkör, kertészkedés, digitális kompe­tencia­fejlesztés stb.

Összességében a délutáni oktatásba és készségfejlesztő tevékenységekbe való bekapcsolódás által a gyerekek sokat nyernek. Ezek a tevékenységek ugyanis elősegítik holisztikus fejlődésüket, erősítik szociális kapcsolataikat, kreativitásukat, együttműködő és problémamegoldó készségüket, felkészítik őket a jövőbeli kihívásokra, a mindennapokban hasznosítható tudást nyújtanak.

A mindennapokban az aktív tanulást szem előtt tartva, az élményalapú oktatást előtérbe helyezve kutatjuk a célravezető stratégiákat, törekszünk annak kiaknázására, hogy mindenki megtapasztalhassa, jó valamiben.

Állandóan új ötletek szövődnek, s az a biztos tudat, hogy rengeteg dolog megvalósítható egy kis vidéki, anyagi nehézségekkel küzdő intézményben, szociálisan hátrányos helyzetű tanulókkal is.

A tanév hátralevő időszakában is folytatódnak ciklikusan az említett tevékenységek, melyek minél eredményesebb megvalósulásához külsős szakemberekkel is kollaborálunk. Figyelünk arra, hogy napjainkban a művészetek méltatlanul kevés teret kapnak a nevelésben, pedig van az emberben egy olyan mély réteg, amihez másképp nem férünk hozzá, csak ilyen indirekt utakon: zene, tánc és mozgás, képzőművészet, színház és dráma, közösségi művészeti projektek – mindnek jelen kell lennie tanítási gyakorlatunkban.

A néptáncoktatást, a népdalok és gyer­mek­játékok átörökítését, a tanulók iden­ti­tás­tuda­tának formálását kiemelt feladatunknak tekintjük, ehhez pedig hivatásos táncoktatókat hívunk segítségül. Mindenképpen szeretnénk mindenkiből kiaknázni odafigyeléssel és bizalommal azt, ami mélyen ott van, ezért a művészetterápiás foglalkozások folytatását is tervezzük szakember bevonásával.

Nagy sikernek örvend a Süssünk-főzzünk kulcskompetenciákkal fűszerezve szakkörünk, melynek keretén belül a tanulókkal közösen különböző finomságokat készítünk, miközben komoly fejlesztés történik: mértékegységeket alakítgatunk, recepteket értelmezünk különböző nyelveken, alapanyagok után kutatunk. Ez az inspiráló tevékenység a gasztrokultúra fejlesztését is célozza, hosszú távon pedig véleményem szerint felbecsülhetetlen tudást kínál. A naptári év jeles eseményeit a megszokott módon ünnepelni fogjuk, ezért a színjátszó csoportunk is lendületben marad. Közeledik a tavasz, így a beültetett Édenkertünkben is fognak zajlani a munkálatok, ahol a gyógynövények mellett különleges fűszernövények is illatoznak. A társasjátékok kifejezetten pozitív hatást gyakorolnak jóllétünkre, mentális egészségünkre, társas kapcsolatainkra, a világunkban rejtőzködő apró szépségek észrevételére, ezért mindenképp időközönként leülünk egy asztal köré, és hagyjuk, hogy magával ragadjon a játék öröme. Az önismereti játékoktól kezdve kínálunk memória- és figyelemfejlesztő, gyors reakciókészséget mozgósító, stratégiai és logikai gondolkodást erősítő, szerialitást tanító játékokat is.

A felsorolást folytathatnánk, de sokkal inkább azt tartjuk fontosnak, hogy:

• olyan rendszerben működjünk együtt, ami esélyt ad;
• minden gyermek a saját üteme szerint fejlődhessen;
• minden segítséget megadjunk, erőn felül is, hogy mindenki megízlelhesse a sikert;
• a tanulókat nem versengeni, hanem együttműködni tanítsuk.

Pedagógusként tudomásul kell vennünk, hogy bizony az oktatásban sok hátrányos helyzetű gyermekkel találkozunk, akik kiemelt figyelmet igénylőek, akik egyszerűen másként léteznek, másként működnek, nekünk pedig kötelességünk megtalálni hozzájuk a kulcsot. Az ők esetükben különösen fontos, hogy a nevelési programok figyelembe vegyék a komplex szociális, pszichológiai és oktatási szükségleteket, hogy valóban támogassák a gyermekek fejlődését. Mindannyiunk egyéni felelőssége, hogy lehetőségeinkhez mérten olyan kulturális, művészeti vagy akár sportolási lehetőségeket teremtsünk, amelyek segíthetik őket a fejlődésben, a kreatív önkifejezésben, személyiségük kibontakoztatásában, az értékes emberi élet lehetőségeinek és formáinak megismerésében.

Mindeközben adni kell magunkból: derűt, energiát, lendületet, kitartást, türelmet, jó szót, követhető példát, hitet, szeretetet, s utána nagy eséllyel ezt többszörösen kamatoztatva visszaszolgáltatja az élet. 

A szerző magyartanár a délutáni oktatási program felelőse.