Egyik esetben fennáll a gyanú, hogy az amerikai hadsereg harci körülmények között most először alkalmazott rakétatípus hatásait tesztelte.

Egy független ENSZ-tényfeltáró misszió megerősítette a gyanút, hogy az Egyesült Államok áll két februári, Iránban végrehajtott katonai csapás mögött, amelyek egy leányiskolát és egy sportlétesítményt értek. Ezek háborús bűncselekménynek minősülnek – mutat rá a jelentés, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megbízásából készített a szakértői csoport.

A tényfeltáró missziót eredetileg jóval az amerikai-izraeli támadások előtt, 2022. november 24‑én hozta létre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, hogy kivizsgálja a 2022. szeptember 16‑án kezdődött tüntetésekhez kapcsolódó emberi jogi jogsértéseket, különös tekintettel a nők és gyermekek elleni visszaélésekre. A testület mandátumát azóta több alkalommal meghosszabbították, és feladatköre már nemcsak a korábbi megmozdulásokra terjed ki, hanem a 2025. december 28-án kezdődött tüntetésekhez kapcsolódó jogsértésekre, valamint a folyamatban lévő súlyos nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogi jogsértésekre is Iránban. Ennek megfelelően, a misszió kivizsgálta a 2026. február 28‑án kezdődött iráni háború két emblematikusnak tartott esetét is.

Az izraeli-amerikai légicsapások első napján végrehajtott minabi támadással kapcsolatban a jelentés megállapította, hogy az iskola – ahol a hivatalos adatok szerint legalább 156 ember, köztük 120 iskolás gyermek vesztette életét – egyértelműen azonosíthatóan civil létesítmény volt, noha az épület közvetlenül az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egyik tengerészeti támaszpontja mellett állt. A bizonyítékok – videó- és műholdfelvételek, szemtanúk beszámolói – alapján az ENSZ szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy az intézmény nem járulékos kárként sérült, hanem maga az iskolaépület volt a célpont. Ez arra utal, hogy az Egyesült Államok elavult hírszerzési adatokra támaszkodott, és nem frissítette a célkijelölési adatbázisait. A misszió megállapítása szerint ez a mulasztás több volt puszta gondatlanságnál: a csapást úgy hajtották végre, hogy tudatában voltak a jelentős civil kockázatnak – ez megkülönböztetés nélküli támadásnak, illetve háborús bűncselekménynek minősül.

Hasonló megállapításra jutott a misszió a Lamerd elleni támadás kapcsán. Ugyancsak a konfliktus első napján, február 28-án légicsapás érte a várost. A rakéták egy sportcsarnok, egy általános iskola és lakóházak környezetében robbantak. Összesen 22 civil meghalt, köztük gyerekek – a legfiatalabb áldozat egy kétéves kislány volt –, és legalább száz ember megsérült. Az áldozatok jelentős része egy éppen edzést tartó röplabdacsapat tagjai közül került ki.

Noha a csapásokról videó is készült, az USA tagadta a felelősségét, azt állítva, hogy a felvételeken látható fegyver nem amerikai modell, hanem egy Hoveyzeh típusú iráni robotrepülőgép. Fegyverszakértők szerint azonban ezt az állítást nem támasztják alá a vizuális bizonyítékok. A rakéta sziluettje, repülési mintázata és főleg a robbanás jellege az amerikai fejlesztésű PrSM (Precision Strike Missile) rakétára utal. A PrSM sajátos, úgynevezett légrobbanó fejjel (airburst warhead) rendelkezik. Az ilyen lőszer nem a célba csapódáskor, hanem közvetlenül a célpont felett vagy annak közelében, a levegőben robban fel, és mintegy 180 000 volfrámrepeszt zúdít a környezetére. A lamerdi videókon a robbanás pillanatában a levegőben végbemenő detonáció látszik, a sportcsarnokon és a környező épületeken pedig a szétszóródott ezernyi repesz által okozott jellegzetes lyukak láthatók.

A PrSM-et arra tervezték, hogy idővel helyettesítse a kisebb hatótávú rakétákat az Ukrajnában is nagy sikerrel alkalmazott HIMARS sorozatvetőknél. A rakéta prototípus-tesztelése csak tavaly fejeződött be, és korábban az amerikai hadsereg maga is elismerte, hogy a PrSM-et története során először éles harci körülmények között bevetette az iráni hadműveletek során. Egy amerikai tisztviselő a New York Timesnak megerősítette, hogy Lamerdben is PrSM-et használtak.

Az ENSZ-szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a lamerdi események ugyanúgy megkülönböztetés nélküli támadásnak minősülnek, mint a minabi leányiskola elleni csapások, és ezért háborús bűncselekménynek számítanak.

A misszió egyúttal arra jutott, hogy az iráni hatóságok emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el a 2025 decemberében kezdődött országos tüntetések leverése során, beleértve az önkényes letartóztatásokat, kínzást, erőszakos eltűnéseket és jogellenes gyilkosságokat. A halálos áldozatok száma a jelentés szerint jóval meghaladhatja a hivatalos kormányzati adatot, amely 3038 halottról és 25 000 sérültről szól.

A jelentés szerint az állami biztonsági erők mind a 31 tartományban követtek el gyilkosságokat, a legmagasabb halálozási számot a fővárosból, Teheránból jelentették. A biztonsági erők tetőkről és magaslati pontokról lőttek a tömegre. Karajban például könnygázzal terelték a tüntetőket szűk sikátorokba, majd ott lőttek rájuk. A tüntetők súlyos fej-, mellkasi és szemsérüléseket szenvedtek fém sörétektől, sokan végleg megvakultak. Legalább 221 gyermek halt meg, a civil szervezetek által dokumentált esetek közül két áldozat mindössze kétéves volt.

Tízezreket tartóztattak le önkényesen – a hatóságok szerint is több mint húszezer embert idéztek be vagy vettek őrizetbe. A fogvatartottakat kínzás, magánzárka és a jogi képviselet megtagadása várta, családtagjaik pedig nem kaptak információt a hollétükről, ami erőszakos eltűnések gyanúját veti fel.

A hatóságok késleltették vagy megtagadták a holttestek kiadását, több esetben kényszerítve a családokat, hogy hamis nyilatkozatot írjanak alá. A gyászszertartásokat és a 40 napos vallási megemlékezéseket korlátozták, a hozzátartozókat fegyverrel fenyegették.

A biztonsági erők kórházakat és rendelőket szálltak meg, megverték és letartóztatták a sebesült tüntetőket, sőt egészségügyi dolgozókat is őrizetbe vettek, ami sok sérültet elriasztott attól, hogy életmentő ellátásért forduljon.

A kormány az év eleje óta legalább 58 személyt végeztetett ki biztonsági vádakkal, köztük legalább 29-et közvetlenül a tüntetésekkel összefüggésben, gyorsított eljárások után. További 70 embert – köztük öt nőt és három fiút – fenyeget a közvetlen kivégzés veszélye.

A kormány január 8-án teljes körű országos internet- és mobilkommunikációs lekapcsolást rendelt el, éppen a legintenzívebb erőszak idején. A több mint öt hónapig tartó blokád a leghosszabb dokumentált országos leállás volt, és jogellenesen akadályozta az információáramlást.

A szakértői jelentés szerint a dokumentált szisztematikus jogsértések – gyilkosság, bebörtönzés, kínzás – a civil lakosság elleni széles körű és rendszerszintű támadás részei, ezért emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek.

A jelentés kiemeli az érintett államok együttműködésének hiányát. A misszió júniusban hivatalos információkéréssel és találkozókra vonatkozó igénnyel fordult az USA és Izrael kormányához, ám a megkeresések a jelentés kiadásáig válasz nélkül maradtak. Irán részlegesen válaszolt a jelentésbe foglaltakkal kapcsolatos kérdésekre. A szakértők egyúttal megjegyzik: munkájukat nehezítette az is, hogy az Egyesült Államok korlátozta a konfliktuszónából származó műholdfelvételek elérhetőségét. Ugyanakkor a világszervezetet érintő létszámstop miatt a misszió titkársága legfeljebb 60 százalékos személyzeti állománnyal működik.