Rendhagyó kiállítást szervezett a Szatmár Megyei Múzeum, a megnyitóját május pénteken tartották meg az Iparosotthonban. A tárlat a 70-es, 80-as évekbe repíti vissza a látogatókat, különös nosztalgia-érzést keltve azokban, akik ebben az időszakban voltak gyerekek.

Gyermekkor a kommunizmusban címmel nyílt kiállítás pénteken a szatmárnémeti Iparosotthonban. A Szatmár Megyei Múzeum különös figyelmet szentel a korszak bemutatásának, volt már más, kommunista időszakot feldolgozó tárlatuk, sőt szabadulószobát is működtetnek, amelyben a párttitkár irodájából kell információkat szerezni. A jelenleg felújítás alatt álló múzeumépület egyébként jó ideig a Román Kommunista Párt szatmári székhelye volt.

A kiállításon olyan tárgyakat mutatnak be, amelyek meghatározták a gyermekek életét a 70-es, 80-as években. Játékok, babák, régi lemezjátszó, diavetítő-gép, haza sólymai- vagy pionír-egyenruha is látható. Régi tévé tetején a csipkén retró üveghal pihen, a tévében pedig régi filmrészletek láthatók. Információs pannókon és képernyőkön is a korszakot idézik egyenruhás diákok propagandahangulatú fotói, és az is kiderül, mit keresett az újságpapírba csomagolt banán a szekrény tetején. Annak idején rendkívül nehezen beszerezhető Pepsi-Cola üvege is látható korabeli poharakkal, de régi tankönyvek, Ceaușescu „elvtárs” életét feldolgozó kötetek, vagy matematika példatár is látható a kiállított tárgyak között.

Nehéz elmagyarázni a kiállítást mobiltelefonnal fotózó mai gyerekeknek, milyen volt annak idején gyermeknek lenni. Erre Liviu Marta múzeumigazgató és kollégái tettek kísérletet a megnyitón.

Hogy a legnehezebben hihető részlettel kezdjük: nem volt mindenkinek számítógépe, mobiltelefonja, vezetékes telefon is kiváltság volt a kezdetekben. Napi rendszerességgel volt áramszünet, a gyerekek a tömbház előtt, a szabadban voltak a legtöbbet, focizva, különböző játékokkal múlatva az időt. Ha lett volna áram, a televízióban úgyis legtöbbször Nicolae Ceaușescu diktátor beszédeit vagy a pártkongresszus beszámolóját lehetett látni-hallani, néha vasárnap volt némi szórakoztató műsor a tévében.

A szombat ugyanolyan munkanap volt, mint a többi, vasárnap lehetett pihenni egy kicsit. Sok volt a gyermek a párt politikájából adódóan, az iskolákban négy-öt-hat párhuzamos osztály is volt, nem csak városon, hanem még vidéken is.

A mai gyermekeknek nagyon furcsának tűnhet ez az időszak, a felnőttek pedig keserű szájízzel és fájdalommal tele emlékeznek erre a periódusra.