Békésen és méltóságteljesen emlékeztek a székelyek szombaton az úzvölgyi katonatemetőben. A rekkenő hőség és az oda vezető - eleinte aszfaltos, majd hosszú kilométereken át kavicsos-hepehupás - út ellenére bő félezren gyűltek össze fejet hajtani azoknak a katonáknak az emléke előtt, akik életüket áldozták az első és a második világháborúban hazájuk védelméért. A megemlékezés csendesen zajlott le, bár az előző napokban a Nemzet Útja nevű, a temetőben többször randalírozó román nacionalista szerveződés vezetője oda küldte híveit, akik ezúttal nem érkeztek meg.

Mint már évtizedek óta, a csíkszentmártoniak és a környékbeliek augusztus 26-án emlékeztek meg az Úzvölgyében elesett magyar és székely honvédekről, akik 1944-ben itt próbálták feltartóztatni a betörő orosz sereget. Ez részint sikerült is, órákon át hősiesen küzdöttek a felszereltebb és jókora túlerővel rendelkező orosz csapat ellen.

A megemlékezés egyébként már pénteken délután elkezdődött, amikor a szentmártoni kultúrházban levetítették a Nagy-György János vásárhelyi fafaragóról készült, Léptem után nyomot hagyok című portréfilmet. Szombaton délelőtt, még az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott ökumenikus megemlékezés előtt az oda vezető út mentén, Aklosnál a Csíkszentgyörgyi Közbirtokosság területén felavatták a fafaragó által adományozott keresztet, amelyen vésett betűkkel olvasható az intő felirat: „Emlékezzetek és küzdjetek azért, amiért mi az életünket áldoztuk!”.

Birtalan Sándor, Csíkszentmárton község polgármestere megköszönte Nagy-György János munkáját és adományát. Az elöljáró kiemelte: emlékezni mindig csendben, tisztességgel, becsülettel illik azokra a katonákra, akik hősként estek el a völgyben, miközben védték hazájukat, családjaikat. Kovács Zsolt helyi plébános áldotta meg a keresztet, ahol közösen hangzott fel a Miatyánk is.

Az Úz patak völgyében, Hargita és Bákó megye határán, de jogerős bírósági döntéssel Csíkszentmárton községhez visszakerült nemzetközi katonatemetőt szépen rendbe tették a megemlékezésre, és még az „idegen elemeket is eltüntették”, utalva azokra a román zászlókra, amelyeket július 8-án a Nemzet Útja szélsőségesen nacionalista román szervezet aktivistái hagytak hátra, amikor mindennemű engedély vagy hozzájárulás nélkül behatoltak a temetőbe és ott 150 fakeresztet állítottak azoknak a román katonáknak az emlékére, akiket szerintük ott temettek el – holott még a román hatóságok is közölték már évekkel ezelőtt, hogy a hősi halált halt román honvédeket nem ott, hanem sokkal lennebb helyezték örök nyugalomra.

A temetőhöz érkezve mély csend fogadta az érkezőket, akik sorjában bevonultak a sírkertbe és a rekkenő hőségben árnyékos helyet kerestek maguknak – így alakult az, hogy az alkalmi oltár és a szónoknak kitett mikrofon előtt tulajdonképpen csak az újságírók álltak a tűző napon, a megemlékezők pedig a beszélők háta mögött húzódtak meg az árnyékban. A megemlékezésre érkezőket egyébként korábban arra kérték, hogy ne dőljenek be semmiféle provokációnak, ha a nacionalista román szervezetek aktivistái is megjelennek. Ezek azonban nem jelentek meg, és az általuk földbe állított keresztekkel sem foglalkozott senki – Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja vezetője megnyugodhat, az általuk illegálisan és súlyosan kegyeletsértő módon kihelyezett kereszteknek nem esett baja.

A megemlékezésen egyperces néma csönd és a magyar nemzetiszínű zászló felvonása után Birtalan Sándor polgármester kiemelte: az 1944-es események után is évtizedekkel az úzvölgyi temető „megtelik élettel”, „mélységes tiszteletadással érkezünk erre a helyre, ahol 79 éve ősienk bátor helytállással védték hazánk határát a betörő ellenségtől. Zászlójukra egy jelszót tűztek: a haza minden előtt” – mondta a polgármester, aki hangsúlyozta, nem hagyhatják feledésbe merülni a hősök emlékét.

„Évtizedek óta tesszük ezt, nem úgy, mint azok, akik rátelepedtek sírjainkra és megpróbálják átírni történelmünket. Mi nem feledkezünk meg az itt történtekről. Az itt lezajlott történelmi események mély nyomot hagytak lelkünkben. Szomorúak vagyunk, hiszen időnk jelentős részét azzal kell töltenünk, hogy halott őseink sírjait kell megvédenünk a betolakodóktól” – fogalmazott Birtalan Sándor, aki mellett a közönség soraiban ott volt az immár 99 esztendős Vitéz Bartha Mihály, aki háromszéki honvédként maga is részt vett az úzvölgyi csatában 1944-ben.

Az elöljáró felidézte: immár négy éve annak, hogy temetőben eltemetett, örök álmot alvó katonák nyugalmát „időnként hangoskodók zavarják meg és bizonyítani akarnak valótlanságokat. Nekik üzenjük, hogy mindegy, hányszor rúgnak belénk, erőt a felálláshoz, a folytatáshoz, a kiálláshoz nekünk a Jóisten ad”. Üzenjük azoknak, mondta még Birtalan Sándor, akik „másfajta igazságot próbálnak ránk erőltetni, hogy Istenbe vetett bizalmunk nagy, ő látja küzdelmeinket, erőfeszítéseinket, hogy az itt nyugvó őseinknek hazájukért hozott áldozata ne legyen hiábavaló”.

A katonatemetőben ökumenikus istentisztelet követte az ünnepi beszédet. Kovács Zsolt csíkszentmártoni római katolikus plébános, Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkipásztor, Solymosi Alpár székelyudvarhelyi unitárius esperes egymás után szólalt fel és az emlékezés, a helytállás és a hit megőrzésének fontosságának emelte ki.

A megemlékezés végén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta: az illegálisab felállított 150 fakereszt nem maradhat, azonban ezeknek az eltávolításához minden törvényes lépést be kell tartaniuk, várják a szakhatóságok válaszait. 

Az úzvölgyi hagyományos megemlékezés koszorúzással ért véget, ezután pedig a megjelenteket a szervezők meleg ebéddel vendégelték meg.