Bár fontos és szép tantárgy a kémia, egyre kevesebb középiskolás diák tulajdonít neki fontosságot. Ez azzal is magyarázható, hogy az utóbbi években jelentősen megcsappant a gyógyszerészeti egyetemre felvételizők száma. A miértre három, Erdély különböző elit iskolájában tevékenykedő (vagy onnan nyugdíjba vonult) kémiatanárnál kerestük a választ.

A Marosvásárhelyi Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetem gyógyszerészeti karára az idén nyáron mindössze 15-en felvételiztek: öten román tagozatra és tízen a magyarra. Mindannyian kiválóan teljesítettek és bejutottak, de a 70-ből 55 hely betöltetlen maradt. Az őszi pótfelvételi és az orvosiról kiesettek átiratkozása valamelyest javította a statisztikát. Ezzel együtt azonban világossá vált, hogy a gyógyszerészeti szakma nagyon kevesek számára vonzó.

Mindez nem marosvásárhelyi, hanem országos jelenség, hisz a többi egyetem sem büszkélkedhet lényegesen jobb számadatokkal. Pedig az érettségi vizsgát követően, valamikor csak a kiváló (és általában otthonról jól „elindított”) tanulóknak adatott meg, hogy egy többnapos, kemény felvételi után bejussanak az ország valamelyik orvosi egyetemének gyógyszerészeti fakultására. A versengés óriási volt: egy helyre öten-hatan, de olykor akár tízen is jelentkezhettek. Ma már az is „szép időknek” számít, amikor ketten-hárman versengtek egy helyre.

Úgy tűnik, a szakma devalválásával végleg búcsút kell intenünk annak a korszaknak, amikor presztízskérdést jelentett gyógyszerésznek lenni, hisz a fehér köpeny felöltése nemcsak jó fizetést jelentett, a társadalom felső rétegeibe való belépéssel is társult.

Egy ideje mintha elvágták volna a filmet

A Tamási Áron nevét viselő székelyudvarhelyi gimnázium kémia szakos tanára, Horváth Rozália szerint az egész olyan, mintha hat-hét évvel ezelőtt elvágták volna a filmet; azóta szinte egyetlen tanítványa sem akar a gyógyszerészetire felvételizni. A diákok azzal hárítanak, hogy öt év kemény egyetemi tanulás után nem akarnak diplomás bolti eladók lenni.

„Próbáltam elmagyarázni, hogy nem éppen így van, a gyógyszerészi szakmának megvannak a maga szépségei. Azzal szoktam őket lelkesíteni, hogy a kémia, bár nehéz, nagyon szép tananyag. Mint ahogyan a gyógyszerészi mesterség is. Kiszámíthatósága miatt főként a lányoknak, akiknek melegebb szívvel tudom ajánlani, mint az orvosit” – mondja a székely anyaváros legszínvonalasabb középiskolájának pedagógusa.

Horváth Rozáliának már csak azért is fáj a jelenlegi helyzet, mert hajdanán ő gyógyszerész szeretett volna lenni, de az általa nem annyira kedvelt biológia áthúzta a számításait. Belátja, nem könnyű a gyógyszerészeti szak, de azon családtagjai és ismerősei, akik ezt választották, nem bánták meg. Mint ahogyan azon tanítványai sem, akiket ő készített fel az egyetemre. „Utoljára mintegy négy évvel ezelőtt fordult elő, hogy a Tamásiból valaki a gyógyszerészetire felvételizett. Akkor mindhárman bejutottak. Azóta, bárhogyan is reklámoznám a marosvásárhelyi egyetemet, senkit nem sikerül meggyőznöm” – sajnálkozik a tanár, aki azon is csodálkozik, hogy ilyen körülmények között miként sikerül fenntartani a fakultatást.

Azok is váltanak, akik elvégezték az egyetemet

A besztercei Levei Edit nyugdíjas pedagógusként segíti a magánórára járó diákokat. Valamikor a helyi legjobb középiskolákban, az Andrei Mureșanu magyar tagozatán és a Liviu Rebreanu német osztályaiban tanított. Amikor meg szükség volt, a román diákokat is oktatta. Jól emlékszik arra az időszakra, amikor a gyógyszerészeti fakultásokon legalább három és fél jelentkező volt egy helyre.

„Ma már csak az orvosira készülő diákok járnak magánórákra, a gyógyszerészetire felvételizőknek elegendő az, amit az iskolában tanulnak, azzal is besétálnak az egyetemre” – állítja. Hozzáteszi: volt olyan diákja, aki nem jutott be az orvosira, és átiratkozott a gyógyszerészetire. Egy év múlva újra próbálkozott, és sikeresen felvételizett. Mint mondja, az egykori tanítványai között akad olyan gyógyszerész is, aki időközben doktorált; ezzel szemben a mai végzősök közül csak azoknak vonzó a szakma, akik tudnak angolul vagy németül, és Nyugaton képzelik el az életüket. Az egykori szász város fiataljai főként Németországot választják.

„Az az igazság, hogy nemcsak doktori címet szerzett tanítványom volt, hanem olyan is, aki a tavaly egy érettségi találkozón elmondta, hogy Bukarest és Kolozsvár között ingázik, de nem a szakmájában, hanem a reklámiparban dolgozik. Már három ismerősöm van, aki levetette a fehér köpenyt, és egy érdekesebb, jobban fizetett pályára váltott” – meséli. Megítélésében a gyógyszertárláncok elterjedése ölte meg a szakmát, és degradálta a szakembereket bolti kereskedőkké.

„Ami már csak azért is frusztráló számukra, mert ugyanannyit tanulnak, akár az orvosis társaik, még sincsenek sem megbecsülve, sem megfizetve” – állítja a nyugdíjas tanár. Mi több, a multinacionális cégek jobbára a gyógyszerész-asszisztensek alkalmazását választják. Alacsonyabb, de a helyzetnek elegendő képzéssel és nyilvánvalóan kisebb fizetéssel.

Marosvásárhelyi kolléganője, Horváth Gabriella is azt látja, hogy egyre kevesebb líceumi végzős választja a gyógyszerészeti egyetemet. A város legjobb magyar tannyelvű középiskolájában, a Bolyai Farkasban tanító pedagógus nem igazán érti, a fiatalok miért fordultak el ettől a szakmától. Azzal tisztában van, hogy az általa leadott kémia rendkívül nehéz tantárgy, ezért, amennyiben lehetséges, az orvosira felvételizők is a biológiát választják.    

A patikaláncok megölték a szakmát

Szinte mindenki egyetért Levei Edit állításával, miszerint a nemzetközi patikaláncok teljesen tönkretették a szakma értékét és becsületét. És ezzel együtt a középiskolás diákok érdeklődését a gyógyszerészet és a kémia iránt.

A mai, korszerűen berendezett, tetszetős gyógyszertáraknak nincs meg minden olyan részlege, amelyet valamikor a nagykönyv előírt. Hiányzik például a receptkészítéshez szükséges receptúra. A patikákból eltűntek a helyben készített termékek. Olyanok, amelyeket minden városi lakó gyermekkora óta ismert, és tudta, hogy melyik egységben állítják elő.

Egyébként Horváth Rozália aggodalma sem alaptalan. A vásárhelyi egyetem Ipari Gyógyszerészeti és Gyógyszerészeti Menedzsment Tanszék vezetője, Sipos Emese nemcsak rendkívül szomorúnak, de rövid távon kilátástalannak nevezte a kar és a szakma helyzetét. „Régen azért tisztelték a patikust, mert egyedül ő tudott gyógyszert készíteni. A külvilág számára mára egyszerű elárusítóvá minősült vissza, aki csak leemeli a polcról a felírt vagy éppenséggel óhajtott készítményt. Másrészt az ötéves képzés nemcsak rendkívül hosszú, de megterhelő is egy mai fiatal számára, aki más szakmában három év alatt, sokkal lezserebb program mellett diplomát szerezhet. A rendkívül alacsony fizetés még azt is elriasztja, aki a többi nehézség mellett ezzel a pályával kacérkodott” – sorolja a szemléletváltás okait Sipos Emese.

Hogy miként lehetne visszafordítani a folyamatot? – egy újabb kérdés. Megválaszolása még várat magára.

Az országos tantárgyverseny, az érdeklődés tükörképe

Sok mindent elárul a legutóbbi országos kémia tantárgyverseny végeredménye. Míg az április végén Jászvásáron szervezett olimpiász döntőjén 83 nyolcadikos diák vett részt, addig a tizenkettedikesek közül mindössze 27-en jutottak a fináléba. Előbbieknél a lehetséges százból 83,70 pontot gyűjtött be az első helyezett, az érettségi előtt álló végzős diákoknál a legjobban teljesítő mindössze 70,35 pontot ért el.