A Dorcas Gyermekotthon a Krisztusért és Egyházáért Egyesület projektjeként jött létre több mint 25 éve. A kezdeményezés a vidéki, mélyszegénységben élő családok gyermekeit hivatott segíteni, a kiskorúakat ezekből a közegekből kiemelni.

A gyermekotthon vezetője Takács Tünde E. szerint a cél továbbra is az, hogy a hozzájuk kerülő gyermekek, fiatalkorúak megkapják a megfelelő alapellátás mellett a számukra szükséges lelki támogatást, valamint a lehetőséget arra, hogy adottak legyenek a körülmények egy jó oktatási intézményben való részvételhez. Az otthon a törvény által előírt elvárásoknak megfelel és a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatósággal együttműködve működik. Ez többek között azt is jelenti, hogy minden gyermeket a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság helyez el az otthonba és a jogi képviselet is az ő feladatuk. A gyermekek életkora 7 és 17 év között mozog és Maros megye minden körzetéből érkeznek az otthonba  – tájékoztatta a Maszolt Takács Tünde E. intézményvezető.

- Milyen az otthon élete, milyenek a mindennapok?

Elsődleges feladatunk a gyermekek alapellátása, azaz a lakhatás, az élelmezés, a tisztálkodás. Emellett az iskoláztatásra is nagy hangsúlyt fektetünk, folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek segítik a hozzánk került gyermekek fejlődését. Ez egy komoly kihívás, hiszen minden gyermeknek más-más szükséglete van, attól függ, hogy honnan került hozzánk, milyen szociális háttérrel rendelkezik, milyen nevelési normákat kapott, esetleg milyen traumák érték az otthonba való bekerülés előtt. Mindenkinek foglalkozunk a lelki jólétével, a traumafeldolgozásra hangsúlyosan odafigyelünk.

Van olyan kiskorú elhelyezve nálunk, aki jár pszichológushoz, aki támogató terápiát biztosít a gyereknek, ugyanakkor rendszeres felméréseket végzünk minden gyermeknél, hogy nyomon tudjuk követni fejlődésüket. Emellett fontos számunkra, hogy a közösségi együttlét jó legyen, hogy úgy létezzünk, mint egy nagy család. A legutóbbi felmérésen például egy pszichologikus kollégánk úgy fogalmazott, hogy ennél jobb támogató terápia, minthogy itt lenni a házban, nincsen.

- Kik segítik az otthon tevékenységét?

Azonkívül, hogy az egyesületnél van egy közösségi háttér, tudni illik ez a CE Szövetségnek az egyesülete, ami egy református megújulási mozgalom, a házban heten dolgozunk, amelyből négy nevelő egymást váltva igyekszik a gyermekeket a legjobb tudása szerint ellátni. Van egy pedagógus kollégánk, aki naponta segíti a fiatalokat a tanulásban, a felzárkóztatásban, továbbá egy szociális munkás kollégánk, aki esetmenedzser is nálunk és jómagam, aki ezt az egészet összefogja.

- Milyen házon kívüli tevékenységeket csináltok a gyermekekkel?

Sokfajta tevékenységet végzünk a csapattal, ezek közül például kiemelném a sportot, amelyre nagy hangsúlyt fektetünk, nemcsak azért mert közösségformáló, kapcsolatépítésre ad platformot, hanem fegyelemre, kitartásra ösztönzi a gyermeket, fejleszti az idegrendszert, a fizikumot. Emellett, amennyire a lehetőségeink megengedik járunk kirándulni. Legutóbb most télen a Madarasi Hargitán szánkóztunk, de szoktunk rendszeresen járni fürdeni, akár két-három napos kirándulásokat megejteni. A hitre nevelés is része az itteni létnek, azaz gyermekeink minden vasárnap templomba járnak, a kisebbek a vasárnapi iskolába, vallásórán vesznek részt, a nagyobbak pedig istentiszteleten. Ami még az egyházhoz kapcsolódó tevékenység, az az, hogy van olyan gyermekünk a bérmálkozási felkészítőre jár, továbbá a Philothea-Klub által szervezett tiniklub programjain is rendszeresen részt veszünk minden pénteken. A házon kívüli tevékenységek közé a nyári táborok is tartoznak, ahová szintén igyekszünk eljutni. Ilyen szempontból az egyik tervbe vett célunk, hogy jussunk el a gyerekekkel a tengerpartra, hiszen nagyon sokan közülük soha nem voltak tengeren nyaralni.

- Honnan kaptok segítséget a ház működtetéséhez?

Nagyon sok szeretetteljes és nagylelkű ember van, aki megkeresett minket, akikkel az események során találkoztunk. A legutóbbi egy adománygyűjtő esemény volt, amely mögé beállt Röhrig Géza. Mindkét marosvásárhelyi előadásának jótékonyságra szánt bevételét felajánlotta a házunknak. Ezenkívül számtalan olyan magáncég van, amely minden évben és folyamatosan támogat bennünket. Persze erre azért is van szükség, mert a ház költségeinek 45 százalékát ebből kell fedeznünk, hiszen a közbeszerzési pályázatokon elnyert összegek nem tudják fedezni a teljes szükségletet. Így mindig jól jön a segítség, legyen az anyagi vagy bármilyen más formában.

-Mi volt az indíttatásod, hogy ezzel a nemes és kihívásokkal teli feladattal kezdj el foglalkozni?

Sokat gondolkodtam azon, hogy megfelelő vagyok-e egy ilyen típusú munkára, hogy az elvárásoknak meg tudok-e felelni. A döntő pillanat akkor volt, amikor a házból felhívott egy akkor még itt élő fiú, aki azóta már felnőtt és önálló életet él. Megkért arra, hogy csatlakozzak a csapathoz, hiszen a társaival együtt nagyon szerették volna ezt. Mivel korábban dolgoztam velük, illetve tanítottam őket, tudtam mi vár rám a Dorcas Gyermekotthonban. Amúgy mindig is szerettem fiatalokkal foglalkozni, otthonosnak tűnt a terület. Persze idekerülésem után nagyon sok mindent kellett még megtanulnom, ami motiválttá is tett.

- Elégtételt ad számodra ez a hivatás?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy megtaláljuk a hivatásunkat, azt a belső hajtóerőt, ami elégtételt ad munkánk során. Földi létünk során erre kell törekednünk, és én azt tudom mondani magamról, hogy jó helyen, jó időben vagyok. A legfontosabb dolog számomra mindig az, hogy a valósággal számoljunk, lássunk tisztán, hogy aszerint tudjunk lépéseket tenni, mások életén segíteni. Ezáltal én is épülök, ez egy kölcsönös hatás. Az eddig itt töltött idő alatt sok olyan lélekemelő élményem volt a gyermekekkel, ami miatt megérte és megéri ezt csinálnom, nagyon sok visszaigazolást kaptam. Az egyik ilyen élményem az volt, mikor egy kislány egy rajzot adott át nők napjára nekem, amin az az üzenet volt, hogy „Ahogyan megígérted szolgádnak”. Ekkor éreztem azt, hogy boldog vagyok, hogy megéri ezt csinálni, hogy van valami, amiért érdemes reggel elindulni. Így lesz ebből a munkából sokkal több. Nekünk alázattal és tisztelettel mindent meg kell tennünk, hogy ezek a gyerekek, akiket most ránk bízott a teremtő, azokkal mi tiszteletben, egyetértésben tudjunk együtt élni. Mi úgy gondoljuk, hogy túlélőkkel dolgozunk, olyan gyermekekkel akik hősök, hiszen olyan dolgokat éltek meg, amiket a hétköznapi ember el sem tud képzelni.

Minden nap egy áhítattal kezdünk, ehhez van egy könyvünk ami kifejezetten a fiataloknak van szánva. Ebben a könyvben egy-egy igeverset választunk ki a Szentírásból és ez alapján tervezzük el a napot. A főüzenetünk amúgy az, hogy senki sem véletlenül született erre a világra, a Teremtőnek célja van velünk és igyekeznünk kell azon, hogy boldog, teljes életet éljünk.

További információkat a Dorcas Otthon Facebook-oldalán lehet elérni.