Harmincötödik alkalommal gyűltek össze a zarándokok Sarlós Boldogasszony napján Futásfalván
Idén július 2-án, csütörtökön tartották meg a hagyományos Sarlós Boldogasszony napi búcsút és zarándoklatot a kézdiszéki Futásfalván. A délutáni órákba nyúló esemény különleges jelentőséggel bírt a helyi egyházközség életében, hiszen a 35. alkalommal megszervezett zarándoklat keretében a hívek a templom alapkőletételének 175., valamint felszentelésének 170. évfordulójára is emlékeztek.
A Tifán Lajos helyi plébános által meghirdetett ünnepi alkalom délelőtt a jeles évfordulók tiszteletére bemutatott ünnepélyes főpapi szentmisével kezdődött – amelyen a környék papsága is részt vett.

A misét Kerekes László segédpüspök celebrálta, aki szentbeszédében a Szűzanya látogatásának misztériumát kapcsolta össze a főegyházmegyében jelenleg megélt tematikus évek üzeneteivel.
Keresztség és helytállás Márton Áron példája nyomán
A püspök atya prédikációja elején emlékeztetett arra, hogy a főegyházmegye ebben az esztendőben a Keresztség Évét tartja, amelynek mottója: „Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” Ezzel párhuzamosan az idei évben emlékezik meg az egyházmegye a 130 éve született, szent életű Márton Áron püspökről is.
Kerekes László egy beszédes idézetet hívott segítségül a hitvalló püspök hagyatékából, feltéve a kérdést: hogyan beszélhetünk ma hitelesen Istenről? Márton Áron feljegyzései szerint bár Isten titka emberi szóval kifejezhetetlen, a keresztség szentsége és a hit megvallása megadja a kellő irányvonalat az igaz tanúságtételhez.
A megbékélés ünnepe
A szentbeszédben a püspök felidézte, hogy Sarlós Boldogasszony ünnepét a XIV. század végén, a nyugati egyházszakadás viharos időszakában IX. Bonifác pápa rendelte el az egész egyház számára. Az ünnep célja már akkor is a megosztottság helyett a kibékülés, a kiengesztelődés és a közös Istenre való tekintés előmozdítása volt.

Kerekes püspök három fő lelki pillért emelt ki a Szűzanya Erzsébetnél tett látogatásából. Az első az Isten iránti mélységes öröm, amely Mária énekében, a Magnificatban csúcsosodik ki. Ennek illusztrálására egy megindító történetet osztott meg a hallgatósággal egy debreceni templomőrről, Lakatos Ferencről („Ferikéről”), aki az 1944-es bombázások idején tett fogadalmát megtartva egész életét a Szent Anna-templom szolgálatának szentelte, tiszta szívű örömmel élve meg az Úr közelségét.
„Ott találjuk meg a mi örömünket a mindennapokban, ahol meglátjuk Isten működését, ahol tapasztaljuk, hogy az Ő ígéretei valóra válnak” – fogalmazott a főpásztor.
A sietős szeretet és a missziós egyház
A második kiemelt vonás a szeretet sürgetése és a szolgálat volt. „Caritas Christi urget nos – Krisztus szeretete sürget minket” – idézte Szent Pált a szónok, rámutatva, hogy Mária nem késlekedett, hanem sietve indult a hegyek közé, hogy három hónapon át segítse idős rokonát. Az egyház hivatása azóta is ez a tevékeny, sietős szeretetszolgálat.
Harmadikként a missziós és közösségi lelkiséget jelölte meg, amely XVI. Benedek és Ferenc pápa tanítását, valamint a Szalézi Szent Ferenc által alapított vizitációs nővérek lelkiségét követve arra hívja a mai hívőket, hogy lépjenek ki önmagukból. „Úgy tudunk ma hitelesen Istenről beszélni, ha a Szűzanyához hasonlóan sietve mások szolgálatára állunk, és megosztjuk az evangélium örömét” – zárta szavait a püspök.
A közös hitvallás és az egyetemes könyörgések után a búcsús szentmise ünnepélyes áldással és a jelenlévő zarándoksereg közös imájával zárult.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
