A vasárnapi istentisztelet örömünnep volt a torockóiak számára, hiszen hálát adhattak a templombelső fél évig tartó felújítási munkálatainak sikeres befejezéséért.

A kivételes alkalmon Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke végezte a szószéki szolgálatot, kiemelve: „az adventi várakozásunk már ebben a pillanatban is beteljesült, hiszen Isten újból megsegített azzal, hogy megszépülhetett ez a templom”.

A 127. Zsoltár egy részének idézésével hívta fel a figyelmet a püspök arra, hogy minden, amit az ember létrehoz, csakis Isten segedelmével történik. Kovács István utalt arra, hogy a sikeres felújításnak köszönhetően a mai közösség méltó örökösévé vált annak, amelyik 220 évvel ezelőtt felépíttette az istenházát, hogy otthona legyen a torockói unitáriusoknak.

A püspök méltatta a közösség azon erőfeszítését, hogy javarészt saját erőből, pénzbeli hozzájárulással és sok közmunkával javította meg a templombelsőt. „A hit, a szeretet és az akarás által valósulhatott meg ez a csoda” – vélte, hozzátéve: a felújítás közösségépítést is jelentett. „A közösségben levő lelkesedés, ez a ti kincsetek!” – hangzott a püspöki bátorítás.

Csécs Márton, a Kolozs-Tordai Egyházkör esperese, torockói lelkész ismertette a felújítás konkrétumait. Elmondta, hogy a mostanival együtt összesen négy felújítás történt a templomon, de ezek közül csak az 1938-as volt számottevő, amikor szinte azonos problémákat kellett orvosolni és a megoldások is hasonlóképpen a közösség részéről születtek meg. A lelkész név szerint felsorolta mindazokat, akik – a tervezéstől a kivitelezésig – szakmailag hozzájárultak a felújításhoz, majd megemlítette a támogatókat is. Kiderült, hogy a nagyjából 150 ezer euró értékű beruházás közel háromnegyede saját erőforrásból (fakitermelés, vállalkozók és magánszemélyek adománya) valósult meg, egynegyed részt, azaz 17 millió forintot Magyarország Kormányának köszönhetnek (tizenöt millió forint a Bethlen Gábor Alaptól és a tervezésre szánt kétmillió forint a Rómer Flóris Program révén), a helyi önkormányzat pedig 10 ezer lejjel járult hozzá a felújításhoz.

A köszöntőbeszédek sorában elsőként Furu Árpád kolozsvári építészmérnök intézett megható szavakat a gyülekezethez: „Ha van olyan vizuális élmény, ami minden torockóit összeköt, az biztos, hogy e szakrális tér belső látványa az, hiszen az elmúlt 220 esztendő alatt nagy valószínűséggel mindannyian, akik itt születtek, átlépték e küszöböt, itt fohászkodtak, itt adtak hálát, miközben ugyanezeket a boltozatokat, pilléreket, falakat látták. Már ez önmagában elég ok a gondos restaurálásra, hogy az eljövendő nemzedékek is részesei lehessenek ugyanezen élménynek, amely őket az előttük járókkal összeköti.” A restaurálás szakmai tanácsadója hozzátette: a szakmérnökök véleménye és a jó kivitelezés vezetett el a mostani helyreállítás eredményéhez, és természetesen az az áldozatos munka, amelyet a közösség és papja szívósan, kitartóan végzett.

A Kolozs-Tordai Egyházkör részéről Fodor Dorottya felügyelőgondnok üdvözölte a híveket, arról a szellemi gyökérről szólva, amelyik Torockóhoz köti az embereket.

Király Ferenc, a Torockói Unitárius Egyházközség főgondnoka azt hangsúlyozta, hogy a templom felújítása már tíz esztendővel elkezdődött a fiatal Csécs Márton lelkész megérkezésével, akinek elhivatottsága hamarosan közösségépítő erővé vált. A hálaadó istentiszteletet követően szeretetvendégségre került sor.

Dr. Furu Árpad építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, a Magyar Unitárius Egyház műemlékvédelmi tanácsadója a Maszolnak felvázolta a torockói unitárius templom főbb építészeti- és művészettörténeti jellegzetességeit. A ma látható torockói templomnak a legrégebbi része a torony, amely a korábbi templomnak is része volt, és amelyet egy 1623-as felirat datál. A templomhajó 1802-ben, tehát 220 évvel ezelőtt épült. Az építkezésre ugyanaz a Türk Antal nevű vállalkozó kapott megbízást, aki 1796-ban a kolozsvári unitárius templomot is felépítette.

Az akkor nagyon tehetős torockói egyházközség, figyelve azt, hogy mi történik Kolozsváron, megengedhette magának, hogy ugyanazt a vállalkozót szegődtesse és egy ugyanolyan karakterű templomot építsen fel a régi helyett, amely súlyos problémákkal, szerkezeti hiányosságokkal küszködött. A korábbi templom állapotáról Lázár István püspök vizitációja tájékoztat, melyben rendelkeznek, hogy a torockói egyházközség javítsa ki a templomot, főleg ennek keleti, út felőli részét. Ekkor döntöttek a torockóiak a régi templom lebontásáról és helyére egy nagyobb, a kornak megfelelő, tetszetős neobarokk jegyeket magán viselő templomot építtettek. Ez volt az első olyan unitárius templom Erdélyben, amelyik a kolozsvári mintájára épült fel, majd ezt követték máshol is további hasonló jellegű építkezések.

A torockói unitárius templom sajátosságairól Furu Árpád további részleteket árult el. Érték a templom kerített kőfala, amelyeken a lőrések még láthatók. A kőfalhoz városias mintára üzleteket és egyéb kisebb helyiségeket toldottak, és így alakult ki az az együttes, amit ma láthatunk, és amelyhez kapcsolódik az iskola és a kántorlak is, egy olyan hagyományos településközpont képét nyújtva, amely ilyen formában kevés helyen maradt meg.

Arra a kérdésre, hogy a mostani felújítás során került-e elő bármilyen művészettörténeti jelentőségű „meglepetés”, rejtett kincs, amiről nem tudtak vagy csak feltételezték meglétét, Furu Árpád elmondta: a legjelentősebb emlékanyag, ami előkerült, az egy olyan kő, amin az 1488-as évszám olvasható. Ez a kő a korábbi templomnak volt a része, méretéből fakadóan Radu Lupescu művészettörténész arra következtet, hogy a korábbi gótikus templom valamelyik támpillérébe helyezhették el ezt, és ennek egyik építési periódusát jelzi. Ezt a követ most a templom bejáratánál, egy jól látható helyen állították ki. Az előző templom létének másik emléke a padlástérben látszik: a régi templom tetőszerkezetének meredek dőlésszögű vonala rávetül a toronyra, nyomot hagyva ennek vakolatán. Ebből tudunk valamennyire következtetni a korábbi templom méreteire, viszont az erről való tudást majd valamikor a jövőben, egy komolyabb régészeti feltárással lehet bővíteni.

Furu Árpád elmondta azt is, miben áll a torockói templom szépsége. „Alapvetően ennek a templomnak a szépségét a méltóságteljes, tágas, magas, boltozott belső tere adja. A központi csehsüveg boltozat a legnagyobb, keleti és nyugati irányból ehhez kisebb boltozatok csatlakoznak, így egy nagyon világos, tágas, látványos belső tér alakult ki, amelyet ráadásul pilaszterek, hozzátartozó oszlopfők, és egyéb stukkódíszek tesznek még látványosabbá. Minden fehérre van festve, az unitárius vallás puritán jellegének megfelelően, kivételt képez a szószék és az orgona kialakítása, ahol aranyozások jelentenek kontrasztot, kiemelést” – magyarázta a szakember.