Felavatták a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete által, a kolozsvári Házsongárdi temető mellett felépített parkolóházat péntek délben. A Petőfi út (Avram Iancu) 22-24. szám alatti többszintes, 330 férőhelyes parkolóház: a Reform Parking House egy 16 millió eurós beruházása. Négy év alatt, „jobbról és balról” érkező „szorongatások”, megnövekedett építési költségek közepette épült meg, miközben pert is indítottak a nyugdíjintézet ellen, számolt be az intézet vezetője az avatáson. Egyelőre nem nyílik meg a parkolóház. Ehhez még egy sor engedélyre van szüksége, amelyek beszerzése legkevesebb félévbe telik majd az építtetők becslése szerint.

„Kevés egyház van Romániában, amely úgy akarja megőrizni saját tőkéjét, hogy közben egy város ingatlanjait fejleszti” – emelte ki ünnepi beszédében a kolozsvári Petőfi úti új parkolóház avatásán Kató Béla, az Erdély Református Egyházkerület püspöke. „Egy olyan épület épült meg, amelyet a város vezetősége egy évtizede szeretett volna megépíteni” – tette hozzá a leköszönő püspök.

Miért épített parkolóházat a nyugdíjintézet?

Kató Béla kifejtette, az elmúlt években közel ötszáz épület átadásán vett részt, amelyek „mind-mind a mi identitásunk megőrzésére szolgáltak. A mai épületátadó mindenben különbözik az előbbiektől. Éppen ezért magyarázatra is szorul, hogy miért fogtunk bele ebbe a munkába”.

Elmondta, miután a Romániai Magyar Református Egyházat a többi egyházzal egyetemben 1959-ben kizárták az országos nyugdíjrendszerből, a hatvanas évektől kezdődően saját maguknak kellett gondoskodniuk a nyugdíjba vonult munkatársakról. Az 1990-es években lassan minden nyugdíjasra három befizető jutott a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetébe. 

„Így keletkezett az a többlet, amelyet be kellett fektetni, hogy amikor ők nyugdíjba vonulnak, akik ezt az összeget befizették, legyen egy tőke, amihez, ha kell, hozzá lehet nyúlni. Így jutottunk el a 2000-es évektől kezdődően nagyon átgondolt, biztonságos befektetések eszközlésére. Elsősorban ingatlanokat vásároltunk, majd részvényekbe fektettünk, valamint banki letétek formájában próbáltuk megőrizni vagy gyarapítani a nyugdíjpénztár vagyonát. A mostani beruházás is ilyen céllal jött létre” – számolt be.„Ez a pénz, amelyet befektettünk, nem magyarországi vagy külföldi támogatásból született” – hangsúlyozta, hanem a több mint 500 ezer reformátusnak az évek során az egyházi élet fenntartására összegyűjtött adományából.

„Remélem, hogy ez az épület is minden épületünkkel egyetemben, ebben a városban csak gazdagítani fogja azt a kolozsvári öntudatot, hogy együtt – és ebbe mindenkit beleértve – sok mindenre vagyunk és leszünk képesek” – zárta szavait Kató Béla püspök.

Nem lehet oszlopnak ütközni

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere azt emelte ki, mivel Kolozsváron nagy probléma a parkolóhelyek hiánya, nagy jelentőségű a beruházás. „Pont ezt a hiányt, ezt a nehézséget fogja orvosolni ez a parkolóház abban a pillanatban, amikor megnyithatja kapuit a nagyközönség előtt” – hangsúlyozta az alpolgármester.

Mint mondta, Kolozsvár közösségének a fejlődését fogja biztosítani a parkolóház, és élhetőbbé válik általa a város, a belváros. Hozzátette, „hivatalosan még elég hosszú az eljárás, amit be kell járni annak érdekében, hogy működőképes legyen ez a parkolóház”.

Șerban Țigănaș építész, a parkoló egyik tervezője elmondta, a parkolóház használói „nem találkoznak majd olyan problémákkal, amilyenekkel talán szokva vannak: nem ütköznek autójukkal az oszlopokba, mert nincsenek. Nem karcolódik meg az autó a meredek és szűk feljárókon, mert azok sincsenek. Van elég hely tolatni, és nagyon jól látható, hol közlekedhetnek a gyalogosok, miután leparkolták az autójukat, vagy épp ahhoz tartanak, merthogy az egészet más szinten képzelték el”.

„Ne csodálkozzanak, és ne kritizáljanak!”

„Hosszú útszakasz végéhez érkeztünk, és az útszakasznak ugyan vége, de maga az út folytatódik. Vagy talán csak most kezdődik igazán” – mondta beszédében Tárkányi Márton, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének ügyvezető igazgatója, és beszámolt a parkolóház megépítésének hosszadalmas folyamatáról, ami rengeteg akadályoztatás közepette zajlott. Elmondta, 2015 szeptemberében kezdődtek a tárgyalások a területért, ami egykor a Reimann család kőfaragó műhelyének adott helyet. Ha nem is a bácsi torokból származó mészkő, „de szépen megmunkált minőségi kőlapok borítják az épület homlokzatát, mintegy őrizve a múlt idők emlékét”, mondta Tárkányi.

A református egyház nyugdíjintézete 2016. július 7-én vásárolta meg az ingatlant, 2017. március 3-án nyújtották be a legelső kérvényt a polgármesteri hivatalhoz az urbanisztikai bizonylatért, sorolta Tárkányi. „2020. május 15-én írták alá az építési engedélyt. Eltelt három év és két hónap: álmatlan éjszakák, keserű vívódások, rengeteg imádság, bizonytalanság, bizalmatlanság, támadások, türelmi játékok és őszülő hajszálak” – idézte fel a nyugdíjintézet vezetője. Kiemelte, amikor már „fogyni kezdett a remény”, egyik reggel a napi igében az állt: „maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést”, ami után eloszlottak a kétségei.

2020 novemberében kezdődött meg az építkezés, ami még számos akadályba ütközött, hiszen a régészeti ásatások néhány hét helyett félévet tartottak, és végül kiderült, hogy régészeti szempontból semmi jelentősége nincs a helynek. „Mi kivártuk a fél évet, gyönyörködtünk a már kibérelt markológépünkben, mert nem parancsolhattunk rá senkire. (…) Arra kérek mindenkit, hogy ne csodálkozzon, és ne kritizáljon, hogy négy évig építették. Mert ez így ment az évek során majdnem minden területen” – hangsúlyozta.

Elmondta, gyorsabban haladtak volna, ha a hatósági engedélyeket időben megkapják, ehhez „másra nem lett volna szükség, csak egy kis emberségre és jóindulatra a törvényes keretek között”, ami viszont nem adatott meg – tette hozzá.

„A tetőteraszon, az épület nyugati oldalán fel kellett számolnunk 15 parkolóhelyet, mert valakinek az ellenkezése miatt arra köteleztek, hogy zöldövezetet hozzunk létre, nehogy talán az autók füstje ellepje a szomszéd lakás teraszát. Szorongattak jobbról és balról, keletről és nyugatról. Akinek van füle a hallásra, majd érteni fogja a sajtóból. Pert indítottak ellenünk, ami mai napig tart, és a héten még két ilyen fenyegetést kaptunk” – sorolta a nehézségeket. Hozzátéve: „de nem félünk”. Mint mondta, az építkezés alatt jó tapasztalataik is voltak olyan emberekkel, akik kiálltak mellettük és segítettek pusztán jóindulatból.

Elmondta azt is, négyszer kellett újraírni az üzleti tervet a változó árak miatt, amit egyrészt a Covid-járvány, másrészt a szomszédban kitört háború gazdasági hatása okozott. „Megtriplázódott a kivitelezési költségük, és az előzetes 16 éves megtérülés helyett immár húsz évvel számolunk” – mondta Tárkányi.

Díjak és nem létező kedvezmények

Bár a helyi sajtóban pár napja megjelentek olyan hírek, hogy a környéken lakóknak fenn vannak tartva parkolóhelyek éves bérlettel jelképes összegért, ez a hír nem igaz, „mi ilyet soha senkinek nem mondtunk”– hangsúlyozta Tárkányi.

Mint mondta, e hír miatt napok óta csöng a telefonjuk, és autókat is kellett a bejárattól visszafordítsanak délelőtt, szintén félretájékoztatás miatt. Tárkányi Márton szerint annyi biztos, hogy „nem lesznek kedvezményezettek és nem lesznek kiváltságosak. A parkolóház publikus lesz órás vagy félórás díjszabással”. A parkolási díjakról majd később adnak tájékoztatást, „idejében”, mint fogalmazott, azok után, hogy véglegesítik a parkolóház működési szabályzatát. Az üzembe helyezés számításai szerint „hat hónap, ahogy nálunk mennek a dolgok”.