Több mint egy éve várja a Kolozsvár–Felsővárosi Református Egyházközség gyülekezete, hogy végre felavathassa a templomot tervező Kós Károly egész alakos szobrát, amely dr. Farkas Ádám szobrászművész munkája. Erdélyben az első életnagyságú egészalakos bronz alkotást pénteken délután hálaadó istentiszteletet követően leplezték le a szobrász jelenlétében.

Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor beszédében úgy fogalmazott, néhány évvel ezelőtt megszületett egy gondolat, hogy állítsanak szobrot Kós Károlynak. Kezdetben azonban ez egy nagyon nehezen megvalósítható célnak tűnt, mondta a tiszteletes. „Hálásak vagyunk elsősorban az Úristennek, hogy az ötlet és gondolat kivitelezésében mellettünk volt, irányított, segített, engedte megvalósulni. Hálásak vagyunk ugyanakkor mindazoknak, akik anyagi vagy természetbeli támogatásukkal jelen voltak a kivitelezésben, a magyar kormánynak és a szobrászművésznek, Farkas Ádámnak, aki elvállalta ezt a feladatot” – közölte.

A lelkipásztor Kántor Lajos szavait idézte, mint mondta, Kós Károly a népének elkötelezett értelmiségije volt, aki a kilencvenen túl is nyugtalan arccal, figyelmeztető, magasba mutató ujjal mutatta meg azt, hogy csak így lehet néha önmagunk kényelméről, vágyairól, terveiről lemondva mutatni a magasba, és kimondani, hogy „egyedül Istené a dicsőség”.

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja az ünnepségen úgy fogalmazott, Kós Károly olyan ember volt, aki a munkában, az alkotásban, az építésben ismerte fel az értelmes és vállalandó feladatot, és saját sorsát ennek szolgálatába állította, emberi és alkotói kiteljesedését is ebben találta meg. A veszteséggel, a rombolással, a fenyegetettséggel szemben a helyes cselekvést, magatartást az építésben, a munkában jelölte ki. A főkonzul végül azt kívánta mindenkinek, hogy templomba menet, vagy onnan kijőve, a hétköznapokban is őrizzék meg Kós Károly emlékét.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy vélte, a sok halogatás után nem véletlen, hogy a pénteki napot jelölte meg az egyházközség a szobor felavatására, hiszen ez a nemzeti összetartozás napjának az előestéje. Nincs nagyobb tanítómestere életünknek, mint Kós Károly, aki megmutatta a Trianon utáni szétszakított magyarságnak a helyes cselekvési irányt, tette hozzá.

„Trianon apátiájában, a kommunizmus sötétségében a szó nem volt elég, tettekkel kellett valami kézzelfogható jelét adni annak, hogy az emberek elhiggyék: a Gondviselő nem hagyta el őket. A templomok mindenkor szimbólumként is értelmezhetők voltak. Kós Károly megjelenése előtt Erdély templomai is nagyban hasonlítottak a tőlünk nyugatra lévőkhöz, viszont ő volt az első, aki úgy érezte, hogy mi nem kész épületeket kaptunk Istentől, hanem csak építőanyagot, és ebből kell felépíteni a sajátosan erdélyi templomokat” – mondta a püspök.

Kató Béla szerint ennek egyik legszebb példája éppen a Kolozsvár–Felsővárosi Református Egyházközség Kakasos temploma, a szoborral előtte, amelyen Kós Károly ujjával felmutat az „építészeti csodára”. Építenünk kell, ez a Kós Károlyi üzenet a nemzeti összetartozás napján, és erre figyelmeztet bennünket a templom előtt üldögélő és ujját felmutató szobor is, fejezte be ünnepi beszédét Kató Béla, aki a ceremónia végén megáldotta a jelenlévőket.