Ahol farsang van, ott mulatság is van. A hétvégén Szilágyperecsen adott otthont az Itt a farsang, áll a bál! című hagyományos rendezvénynek, amelyen a jó hangulatról a helyi közösség összefogása, a régi ízek és a hajnalig tartó bál gondoskodott.

Már kora reggel kezdődött a készülődés

Szombat hajnalban a szorgos kezű helyi asszonyok már a kürtőskalács hozzávalóit készítették elő, majd dagasztottak, kelesztettek, szaggattak, és egymást segítve dolgoztak azon, hogy délutánra és estére minden készen álljon. A férfiak sem tétlenkedtek: ők rakták a tüzet, készítették a sütőhelyet, hogy a kürtőskalács-készítés zökkenőmentesen történjen, és mire a gyerekek megérkeznek, már illatozzon a falu egyik legkedvesebb farsangi finomsága. Az egész napot áthatotta a jó hangulat, bár a kemence melege mellett a sütés emberpróbáló munka volt.

Kürtőskalács: ahogy a nagymamáktól tanulták

A kürtőskalács sütése nemcsak látványosság volt, hanem élő hagyomány. A hozzávalók között szerepelt liszt, zsír, élesztő, tej, cukor, só, vaníliapor és citromlé. Az élesztőt cukros langyos tejjel felfuttatták, majd következett a dagasztás, kelesztés, formázás – mesélte Kulcsár Juliánna, aki a reggeli órákban már a negyedik adag tésztát készítette. A klasszikus ízek mellett diós, kókuszos és fahéjas kürtőskalács is készült, miközben a régi idők sütési módszereiről is szó esett: volt, amikor faszénen, parázson, sőt egykor még egészen egyszerű, házi megoldásokkal is készítették: csusznyaizikre tekerték, jóval később sörös dobozra – tudtuk meg Gáspár Erzsébettől.

Mint mesélte, manapság újabb megoldások vannak divatban, de a lényeg ugyanaz maradt: türelem kell hozzá, mert a kürtőskalácsot nem szabad hirtelen tűzön sütni, mert az egyenletes parázs adja meg a tökéletes állagot.

Erzsébet néni azt is felidézte, hogy régen a kürtőskalács mellett más farsangi sütemények is gyakoriak voltak, mint a palacsintatésztához hasonló, kissé vastagabb változat, amit puhánkának hívtak. A családjukban régen a szilvaíz, a dió és a túró volt a legjellemzőbb töltelék és ízvilág, és ezt a hagyományt ma is őrzik. Beszélt arról is, hogy a disznótorok idején náluk a káposztaleves volt az alapétel, más vidékeken pedig másféle káposztás ételek voltak elterjedtek. „Ahány ház, annyi szokás” – jegyezte meg.

A fiatalasszonyok receptet tanultak, hagyományt örököltek

A készülődésbe, a sütés-főzésbe a fiatal hölgyek is bekapcsolódtak, elsajátítva az egykori farsangi ételek receptjeit. Külön figyelmet kapott a helyi különlegesség, a málékásás töltött káposzta, amelyet a hölgyek már előző nap előkészítettek, így a nagy napra csak a többórás főzés jutott. A recept részleteit ugyan féltve őrzik, de a lényeg így is egyértelmű volt: ez az étel nemcsak fogás, hanem örökség – tudtuk meg Gergely Erzsébettől.

A farsang másik főszereplője a füstölt sonkás málékásás töltött káposzta volt, amelyet a helyiek különleges büszkeséggel emlegetnek. Gergely Erzsébet szerint ez a változat zsírosabb kell legyen, mert a málékása „felissza” a zsiradékot, és ettől lesz igazán szaftos és tartalmas. Régen nem darált hússal készítették, hanem apróra vágott sonkadarabokkal, így lett a tölteléknek egészen más, autentikus állaga és íze.

János bácsi életre keltette a régi idők farsangját

A rendezvény egyik legmeghatóbb pillanatait a falu egyik legidősebb férfija, a 88 éves János bácsi hozta el. Történeteivel, emlékeivel és humorával úgy idézte fel a régi idők farsangját, mintha az ott, abban a pillanatban újra megtörténne. Beszélt a maskurás beöltözésekről, a fonóházakról, a húshagyókeddről, arról, hogyan lett a farsang a télkergetés, az együttlét, és a böjt előtti utolsó nagy közösségi ünnep. Miközben mesélt, többször elhangzott tőle a mondat, amely a rendezvény mottója is lehetne: „Nagyon jó volt” – emelte ki Józsa János bácsi.

Kézműves gyereksarok és generációk találkozása

A kultúrotthonban a délután folyamán a legkisebbekről sem feledkeztek meg: kézműves gyereksarok várta őket, ahol alkothattak és játszhattak. Később Rózsa Róbert és Rózsa Etelka táncba vitte a gyerekeket, megalapozva az esti jó hangulatot. Így a kicsik is – szinte észrevétlenül – részeseivé váltak annak, ami a farsang igazi lényege: a közösségi együttlétnek. Az est fénypontja a farsangi bál volt, ahol a talpalávalót a varsolci KomaDuó szolgáltatta. A jókedv nem maradt el: tánc, zene, mulatság, ahogy az illik.

A rendezvény kapcsán Boncidai Csaba polgármester hangsúlyozta: Szilágyperecsenben a farsang nem csupán program, hanem közösségi identitás. Elmondta, hogy a szilágysági magyarok számára a farsang a téli időszak egyik legfontosabb ünnepe, a télkergetésé és az összetartozásé. Kiemelte, éltetni kell a régi szokásokat, amelyek a hagyományos ételeken, táncokon, találkozásokon keresztül összekovácsolják a faluközösséget.

Az eseményen Seres Dénes parlamenti képviselő rámutatott: a farsang évszázadok óta az együttlét egyik legfontosabb alkalma, és Szilágyperecsen ma is élő példája annak, hogyan lehet a régi hagyományokat a jelenben megtartani. Kiemelte a helyi asszonyok munkáját, a közösség összefogását, valamint azt, hogy a gyerekek és fiatalok aktív részvétele a legfontosabb biztosíték arra, hogy a szilágysági magyar hagyományok ne csak emlékek maradjanak, hanem tovább éljenek.