Megidézte a szombati farsangtemetés a „régi” idők hangulatát Kézdivásárhelyen: olyan télbúcsúztatón vehetett részt az egyébként szép számú közönség, amilyet utoljára az 1990-es években láthattunk Kézdivásárhelyen. Az esemény idén is a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés és a torjai Bálványos Fiai Egyesület hozta tető alá.

A kedvező idő is közrejátszhatott, hogy szombat délelőtti programnak sokan a főtéri farsangtemetést választották. Szép számú közönség gyűlt össze a Vigadó Művelődési Központ és a városháza által közrezárt téren, hogy végig kövesse a farsangtemetési mulatságot. A lovasokkal is tarkított, lovasszekérrel kísért maskarások végig vonultak a céhes város központjában, majd az említett helyen kezdődött a mókázás, ami – ahogy említettük – a régi farsangtemetési szokást idézte, igaz, megjelentek benne új elemek is.

A ceremóniát Daczó Zádor oktató, rendező és színész vezette le, a szereplők zöme egyébként az ő kézdivásárhelyi színjátszócsoportjából került ki – mondta el a Maszol érdeklődésére. A szereplők „gárdáját” ezen kívül szó szerint színesítették a lemhényi és torjai maskarások, a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés és a Zöld Nap Egyesület tagjai is, az ilyenkor szokásos dalok alaphangját a gelencei férfidalárda biztosította, a lovasok között pedig felfedeztük nyujtódi Ugron Attilát is, a Háromszéki Lovasnapok szervezőjét.

A mókázás középpontjában a farsangi esketés, illetve Illés, a vén Dobai eltemetése és elégetése szerepelt, ugyanakkor megjelentek a medvék is, akiket zeneszóval ébresztettek téli álmukból, figyelmeztetve őket: közeleg a tavasz. „Farsang napja ma vagyon, eljöttünk idáig a havon. Adjatok vagy hat garast, egy kis bort a belünkbe, s kalácsot a kezünkbe” – kérte a közönséget a farsangtemetés elején egy kislány. „Ide, ide körübe, most gyűjjenek izibe. Néézék meg, hogy mulatunk, szórakozást csinálunk. A telet elkergetjük, vén Illyést tűzre tesszük. A lelkünket megnyitjuk, szép tavaszt béfogadjuk. Akinek most kedve van, az is becsatlakozhat. De akinek ez nem tetszik, azt a bábú helyett égetik” – fenyegették meg a közönséget a télbúcsúztatók.

A közönséget a maskarások tánccal vonták be a mulatságba, ugyanakkor „kecsketejjel”, pontosabban szilvapálinka kínálgatásával is próbálták jobb kedvre deríteni.

Illyést a „pap” búcsúztatta, mondván: „Sirató asszonyok, gyászoló egybegyűltek, a végbúcsú órái immár elérkeztek. Akit körülállunk itten, annak már vége, nemsokára itt lesz csendes pihenése. Itt nyugszik Illyés, azaz a vén Dobai, aki hozzátok már nem is tud szólani. Itt elégessük egyedül, magába, mert a gonosz halál magához szólította. De miért is volt oly hirtelen halála? Mert az este három hordó bort megivott, ivás közben nem gondolt arra, hogy a kaszás nyakszirten ragadja. Mindenki őróla vegyen most példát, és csak annyit igyék, hogy meglássa az orrát. Tegnap este még meghúzta a tölöt, mégsem érheti meg a jövő csütörtököt” – mondta, majd hozzátette, hogy Illyés elbúcsúzik tizenkét feleségétől, 52 gyermekétől és 365 unokájától. „Vigyáznak majd arra, hogy álmát senki meg ne zavarja, pihenje ki magát jövő farsangra” – hangzott el, majd a siratóasszonyok következtek, ezt követően pedig tánc közepette elégették a szalmabábút.