Kásáslepény, tűzgyújtás és maskarás felvonulás jellemzi a húshagyókeddi, vagy ahogy a helybéliek mondják, „husajókeddi” farsangzáró ünnepséget a szilágysági Kémer településen. A környéken ehhez foghatót nem találni, ezért az esemény hírére még a faluból elszármazott debreceniek is hazajöttek, hogy megmutassák gyerekeiknek a helyi szokásokat.

Mindent a maga idejében. Húshagyókedd délutánján a kémeri alsó tagozatos diákok álarcot öltöttek, és bemutatták jelmezeiket a helyi kultúrotthonban összegyűlt nagyközönség előtt. Többek között színpadra lépett a felmosó, a medve, a tik-tak cukorka, Noé bárkája, a sültburgonya, ugyanis a fantáziának nincs határa, és ha ez kézügyességgel párosul, már megvan a kiváló eredmény. Mondani sem kell, a bemutatkozás pazarnak sikeredett, így minden gyerek egy oklevéllel és egy-egy csokival térhetett haza.

Birta Szabó János Tamás iskolaigazgató elmondta, idén 76 gyerek öltött magára jelmezt, szórakoztatva társait és a megjelenteket, majd mindenki átöltözött, és a nap fénypontjára, a tűzgyújtásra várt.

Szabó Levente polgármester kiemelte, arra törekedtek, hogy az idei farsangbúcsúztató eltérő legyen az előzőektől, hogy ne csak a régi hagyományokat ápolják, hanem valami újat is csempésszenek az ünnepségbe. Így született meg a kultúrotthonban zajló farsangi felvonulás, bemutatkozás, amit eddig az iskolában tartottak, majd a művelődési ház melletti szabadtéren tüzet gyújtottak.

„A farsangi hagyományok mélyen gyökereznek a magyar és az európai népek kultúrájában, és a télbúcsúztatás, valamint a tavaszvárás vidám időszakát jelenti. A farsang vízkereszttől, január 6-ától hamvazószerdáig tart, amely a nagyböjt kezdetét jelöli. Ezt az az időszakot lakomák, mulatságok, maszkos felvonulások és bálok határozzák meg, amelyeket a természet megújulásába vetett remény és közösségi összetartás erősítése ihletett. A farsangi hagyományok egyik legismertebb eleme a maszkok és jelmezek viselése. Ezek eredeti célja a gonosz szellemek elűzése volt, azonban az évszázadok során a szórakozás és társadalmi szerepek kifigurázásának eszközeivé váltak. A jelmezviselés különösen a farsangi bálokon és a maszkos felvonulásokon kapott hangsúlyt, ahol az emberek új szerepekbe bújva élhették meg a szabadság és vidámság érzését” – mondta Pató Hanna harmadik osztályos tanuló.

Ezúttal sem hiányzott a kémeri kásás lepény

Már a délelőtt folyamán a helyi önkormányzat és az iskola húshagyókeddi étellel készült, ötven kilogramm lisztből fánkot és kásás, illetve almás és túrós lepényt sütöttek. A „szakácsasszonyok”, na és az iskolaigazgató, lelkesen dagasztott, ízesített, hogy a helyi különlegesség osztatlan sikert arasson a gyerekek és a felnőttek körében. Mint mesélték, tejben megfőzték a rizst, és azzal töltötték meg a lepényt. „Nagyanyáink annak idején előszeretettel készítették ezt, mert a kása fellelhető élelmiszer volt, ugyanis rizst még abban az időben is lehetett kapni. Akkor nem volt finetti, csak lekvár és kása, így elkészítették a tejbekását, és az volt a lepény tölteléke” – mesélte a polgármester.

„A farsangi hagyomány elengedhetetlen része a bőséges lakomázás. Mivel ezt az időszakot a nagyböjt előzi meg, a farsang volt az utolsó lehetőség a húsos, zsíros ételek fogyasztására. A magyar farsangi asztalokon gyakran jelentek meg sülthúsok, hurkák, kolbászok és egyéb tartalmas ételek” – ismertette Pató Hanna.

A télűző tűzgyújtásnak nincs hagyománya a Szilágyságban

A kémeri tűzgyújtás egyedülálló a környéken, nem újkeletű, hagyománya van. Az idősebbek azt mesélik, hogy a falu egykoron hat dombon elterülő házakból, közösségekből állt, mert a jelenlegi központi rész mocsaras volt. Minden húshagyó kedden, sőt már azt megelőzően, a fiúk, férfiak összegyűjtötték a gallyakat és a kórókat, majd boglyát állítottak. Megtörtént, hogy mellette éjszakáztak, „nehogy valaki csúfot űzzön és felgyújtsa, hogy ne legyen majd húshagyókedd napján, mivel dicsekedni, hiszen minden »tábor« azt szerette volna, hogy az ő rakása legyen a legnagyobb, és annak tüze, lángja a leglátványosabb” – idézte fel a településről elszármazó debreceni lakos, Paniti István.

„Annak idején a domboldalakon összeszedték a csusznyakórót, amit a tehén lerágott, és abból rakták a tüzet. Szalmából különféle gyutacsokat készítettek, azokat meggyújtották, pörgették, régi ráfos szekeret körbe szőttek szalmával és egyéb gyúlandó anyaggal, és legurították a dombon. A helyiek pedig versenyeztek, hogy kinek nagyobb a boglyája, ki tud nagyobb tüzet rakni, és kinek tart tovább a lángja. Míg az égett, addig kiabáltak, lármáztak” – emlékezett vissza a régmúltra Szabó Levente, aki mint mesélte, a temetődombra járt „husajózni”, az volt a legprofibb hely, onnan bármerre el lehetett látni. „Szánkóval és ahogy tudtuk, hetekig hordtuk a csusznyakórót és a kévéket, hogy minél több legyen. Összeszedtük a gyúlandó dolgokat, hogy nagy tüzet rakhassunk” – mondta.

Az elmúlt években a tűzgyújtást a Bika rétnek nevezett helyen tartották, de a sötétség miatt idén azt határozták, hogy a falu központjában tartják, és jól döntöttek. Az esemény megmozgatta szinte az egész közösséget. Egy helyen volt a farsangi bemutató, a maszkabál és a tűzgyújtás is, így mindenki magáénak érezhette az eseményt. A felnőttek borral kínálták egymást, a jó hangulatot a zenészek tetőzték.

„Kása Erzsi eladó” – szól a kémeri rigmus

A tűz körül állva a fiatalok kolompokkal a kezükben hangosan énekelték, kiáltották a húshagyókeddi rigmust: „Husajó, husajó, kásás lepény jaj de jó! Husajó, husajó, Kása Erzsi eladó! Vad András megveszi, az ablakba kiteszi, ganélébe fürdeti, kispárnára fekteti. Husajóóóó!”. Megkérdeztük a polgármestert, van-e valós alapja Kása Erzsinek, vagy a kásás lepényhez köthető. „Kása Erzsi még élt az én gyerekkoromban, bár már akkor idős volt” – mondta a polgármester.

„Számomra is új ez a kémeri hagyomány, hiszen szatmáriként csöppentem ebbe a közösségbe. Az első dolog, amit elmondtak, hogy: tiszteletes úr, csak szerdán kezdjük a bűnbánati hetet, mert kezdődik a húshagyó, és azt előtte meg kell tartani” – emlékszik vissza első kémeri farsangzáró ünnepségére Kánya Zsolt Attila helyi református lelkész. Mint mondta, az esemény közösségépítő, a helybéliek egy kis népünnepély szintjén összegyűlnek, beszélgetnek, és elhozzák a gyermekeiket is, ezért úgy nőnek fel, olyan közegben, ahol a húshagyókeddnek jelentősége van. Bár régiek ezek a hagyományok, elmondhatjuk, hogy összetartják a közösséget – fogalmazott a lelkész.

„Ezt ápolni kell, örülni, hogy részesei lehetünk, viszont szerdától megkezdjük a bűnbánati hetet. Délelőtt és délután bibliaközpontú igehirdetések lesznek, ezzel készülünk a böjtfő időszakára, illetve a vasárnapi úrvacsoraosztásra. Ebben a tradicionális közösségben nem kérdés, hogy amikor ünnepre készülünk, és nemcsak a böjtfőre gondolok, hanem akár húsvétra, pünkösdre vagy karácsonyra, a helybéliek számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy meg kell tisztulni, bűnbánatot kell tartani” – mondta Kánya Zsolt Attila.