Az RMDSZ kezdeményezte, az Iskola Alapítvány a magyarországi Bethlen Gábor Alap támogatásából működtette, a Közpolitikai Elemző Központ Egyesület pedig az Erdélystat tartalmi-szakmai részéért felelt. A napokban látott napvilágot az a hír, miszerint február elejétől már nem frissül tovább a szakmai oldal, azonban ez korántsem azt jelenti, hogy – mint ahogy sokfelé értelmezték – megszűnt egy szakmai műhely, csak egy pályázat ért véget. A szakemberek az egyesületben és egyéb oktatási-kutatási intézményekben ugyanúgy dolgoznak tovább. Az Erdélystat projektről, az elmúlt bő négy esztendő terveiről és a kutatásokról Barna Gergő projektkoordinátort kérdeztük.

Az Erdélystat projekt 2018-ban indult az RMDSZ és az Iskola Alapítvány kezdeményezéséből és a Románia centenáriuma alkalmából szervezett. 100 év Romániában 1000 év Erdélyben című programsorozatnak volt a része – elevenítette fel Barna Gergő szociológus. Mint mondta, ugyanabban az évben fél év alatt dolgozták ki az ötleteket, a módszertant, és 2019 januárjában indították el nyilvánosan is a projektet. Pénzügyi szempontból úgy volt megtervezve, hogy ennek a programnak a keretében működik majd a projekt, ami két-három évet tart, tehát helytelen az a megközelítés, amely megjelent több erdélyi médiafelületen, miszerint most finanszírozás hiányában megszűnik egy szakmai műhely.

Az első két esztendőben nem volt gond a pénzügyi támogatással, elevenítette fel Barna Gergő, némi megtorpanást a 2020 tavaszán beköszöntött koronavírus-járvány jelentett, majd helyreállt a rend. „Mi azonban nem álltunk le a járvány idején sem, több járványügyi adatot is feldolgoztunk, másrészt általános egészségügyi témákkal is foglalkoztunk, illetve működött a koronamonitor és készült saját felmérésünk is” emlékeztett a szociológus, aki tudatta: a projekt negyedik éve más sokkal kisebb költségvetéssel kezdődött meg, a hiányzó részt pedig az egyesület tette hozzá, ugyanis ugyanez a szakembergárda foglalkozott a népszámlálás magyar nyelvű kampányával is. Eközben elkészítettek egy újabb felmérést a migrációról, és reménykedtek abban, hogy idő közben megjelennek a népszámlálási adatok, amiket szintén fel tudnak tenni az Erdélystat települési adatlapjaira, de kiderült, végleges adatok csak valamikor idén júniusban várhatók, és „addig már nem volt miért húzni ezt a periódust”. „Ezért jelentettük be azt, amit nagyjából már mindenki tudott, vagy legalábbis sejtett. Ugyanakkor fontos kiemelni azt, hogy nem az Erdélystat szűnt meg, hanem a frissítése áll le, tehát minden eddigi munkánk továbbra is elérhető a honlapon”, fejtette ki Barna Gergő.

A kezdeti célokat firtató kérdésünkre a szociológus elmondta, annak idején három célcsoportot határoztak meg. Egyik ilyen volt a nagy nyilvánosság, amelynek kapcsán az volt a céljuk, hogy a viszonylag bonyolult romániai statisztikákat próbálják úgy rendszerezni, megjeleníteni és magyarázni, hogy az a szélesebb nyilvánosság számára is közérthető és követhető legyen. „Ebben az volt a legfőbb cél, hogy valamennyire tudjuk az erdélyi magyaroknak a saját önképét, az önismeretét javítani. Az mondom, hogy ez jórészt megvalósult, legalábbis abból kiindulva, hogy milyen nagy olvasottsága volt a honlapnak, és ez volt a legfontosabb küldetése a projektnek” – jelentette ki Barna Gergő. A második célcsoport a döntéshozók, intézményvezetők voltak vagy lettek volna, „arra számítottunk, hogy olyan adatokat tudunk feldolgozni, amelyek a mindennapi munkájukat megkönnyíti”. A harmadik célcsoport a szakmai grémium volt. Igyekeztek olyan módszertanokat megfogalmazni, az adatok hátterében meghúzódó olyan metodológiákat leírni, tisztázni, amik másoknak is segítenek, akár az újságíróknak is, akik olyan témákat dolgoznak fel, amikről ők is írtak. Hozzátette, a szakma nagy részét bevonták, igyekeztek megtalálni az adott tékához értő személyeket, így ez az együttműködés is jól működött.

„A nagyközönség részéről kaptunk hideget-meleget egyaránt, de az olvasottsági adatok és a Facebook-bejegyzéseink elérésének alapján úgy ítéljük meg, hogy szép számokat értünk el, sokan olvasták a honlapot. A második célcsoport, a döntéshozók és intézményvezetők részéről azonban kevesebb visszajelzés érkezett, és ez az, ami nekem hiányérzetet okoz. Voltunk szakmai megbeszéléseken, előadásokat tartunk, volt konkrét kérés is irányunkba az önkormányzatok vagy a média részéről, de ez nagyon kevés volt, a két kezemen meg tudom számolni ezeket” – fogalmazta a projektvezető. Hozzátette: a projektben részvevő szakemberek két csoportba tartoznak: voltak az állandó munkatársak, egy belső kör négy-öt személlyel, illetve volt egy nagyobb külső munkatársi csoport, elsősorban a szerzők és a külső szakértők, úgy nagyjából húszan lehettek – velük egy-egy témakörben, illetve volt, akivel többen is együtt dolgoztak, és nagyon jó viszony alakult ki. Hozzátette: nagyon fontos volt az, hogy az akadémiai közegen túl a nagynyilvánosságnak is tudtak ilyenfajta adatokat, elemzéseket megmutatni.

„Az Erdélystat előtt is voltak ilyen típusú munkák és lesznek ezután is, szerencsére az erdélyi magyarságnak elég sok intézménye és szakmai műhelye van, amely adatfeldolgozással, társadalmi elemzésekkel foglalkozik. Most csak ez az egy projekt áll le, amely több mint négy éven át igyekezett összekötni a szélesebb társadalmat a szakmai grémiummal” – fogalmazott Barna Gergő. Hozzátette, az is céljuk volt, hogy olyan témákat emeljenek be a közbeszédbe, amelyekről az erdélyi magyar nyilvánosságban kevesebb szó esett. „Nekem a vesszőparipám az iskolai rangsorok a képességfelmérő és az érettségi vizsgákon elért eredmények alapján, mert ilyen eddig nem volt, de olyan gazdasági vagy egészségügyi témákat is behoztunk, amelyekre a közbeszéd nem fektetett elég nagy hangsúlyt, mert az túl szakmai vagy közpolitikai, és ebben a magyar társadalomnak kisebb a cselekvőképessége. Ez volt az a plusz, ami egy kicsit több volt ahhoz képest, amit a többi műhely nyújt” – foglalta össze a szociológus.

Barna Gergő kiemelte, a romániai magyarság önismeretének javítása céljából gyümölcsöző kapcsolat, folyamatos együttműködés alakult ki a magyar sajtóval. A kimutatásaik alapján mintegy ezerötszáz sajtómegjelenésük volt ebben a négy évben, ami mintegy havi harminc megjelentést, tévés vagy rádiós adást jelentett, ami nagymértékben hozzájárult a projekt láthatóságához is. „Aminek a legjobban örültünk, ha egy olyan sajtóanyagban nyertünk említést, amit nem mi küldtünk ki, tehát hivatkoztak az Erdélystat valamely elemzésének valamely eredményére. Tehát nemcsak azok az anyagok mentek, amiket mi írtunk. Voltak olyan elemzések is, amelyekhez mi nem is készítettünk sajtóközleményt, de azokat is átvették és feldolgozták az újságírók.”

Bár a csapatban a szociológusok-demográfusok voltak többségben, de már a projekt első részétől kezdve azt érzékelték, hogy a gazdasági témák azok, amelyek a leginkább érdekelték az olvasókat – mondta el projektvezető arra a kérdésünkre, hogy melyek voltak a legmeglepőbb felismerések az Erdélystat négy éve idején. „A saját adatfelvételekre alapozó anyagaink, például az oktatási intézmények vagy a koronavírus kapcsán, harmadrészt ez az utolsó, az erdélyi magyarok migrációs tapasztalatairól szóló elemzésünk, úgy tűnt, ezeknek nagyobb az olvasottsága, mint az alapvetően máshol is elérhető statisztikai adatok feldolgozásának. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor az erdélyi városok költségindexét számoltuk, tehát hogy az erdélyi magyar városokban milyen megélhetési lehetőségek és különbségek vannak” – idézte fel Barna Gergő.