A drágulás évének következményeit mindenki a saját bőrén tapasztalja, legyen az nyugdíjas, dolgozó ember vagy egyetemista. Bár az egyetemisták megélhetéséről is nagyrészt a szülők gondoskodnak, mégis akadnak olyanok, akik már diákéveik alatt munkát vállalnak, hogy részben vagy teljes egészében levegyék a terhet szüleik válláról. A szerencsésebbeknek nem okoz különösebb fejtörést a jelenlegi helyzet, mások bentlakásba költöztek, hogy megspórolják a lakhatással járó költségek egy részét. Egy azonban közös: mindenki próbál spórolni és okosan költekezni.

Mivel a fiatalok is érzik, hogy szüleiknek megterhelő a felsőoktatásban résztvevő gyerekeik ellátása, ezért nevüket nem vállalva számoltak be tapasztalataikról és nehézségekről, mert a „legkevésbé sem szeretnék szüleiket kellemetlen helyzetbe hozni, esetleg megbántani”, hiszen tudják: családjuk megpróbál mindent megtenni, hogy semmiből ne szenvedjenek hiányt, és nincsenek egyszerű helyzetben.

A Maszolnak nyilatkozó fiatalok elmondták, körülbelül 2000–2200 lejre van feltétlenül szükségük havonta ahhoz, hogy a lakbért, rezsit kifizessék, élelmiszert vásároljanak és még szórakozásra is jusson. Elmondásuk szerint ennyi pénzből nem tudnak félretenni. Szerencsésebbek azok, akik bentlakásban kaptak helyet – bár a kényelemről valamilyen szinten le kell mondaniuk –, havonta jóval kevesebbet költenek, körülbelül 1000–1300 lejre van szükségük.

M. jelenleg mesteris hallgató, elmondása szerint egyre nehezebb beosztani a pénzt úgy, hogy „jusson is, maradjon is”. Abból a pénzből, amiből eddig egy fél bevásárlókosárnyi élelmiszert vásárolt, már csak egy negyednyi jön ki, az is csak jobb esetben, ha böngészi az akciókat. „Sok pénzt költök el úgy is, hogy alig járok ki a városba szórakozni” – magyarázta.

„A szüleimtől ugyanannyi pénzt kapok, mint egy évvel korábban, viszont hangsúlyozzák, hogy küldenek még, amennyiben szükségem van rá. Az igazság az, hogy én is látom, hogy lassan semmi értéke a pénznek, ezért igyekszem beosztani azt, amennyi rendelkezésemre áll. Megpróbálom megoldani a plusz kiadásokat a korábban félretett pénzemből” – tette hozzá M.

Kapcsolódó

Mennyivel kerül többe az élet most, mint tavaly? Kiszámoltuk

Kevés olyan termék van, amelyik „csak” 1 lejjel drágult volna.

élelmiszerdrágulás infláció gazdasági helyzet vásárlás

Gondolkodott a munkavállaláson is, viszont az egyetemi programja annyira „kiszámíthatatlan”, hogy inkább a tanulásra koncentrál még: „annak érdekében, hogy ne menjen a tanulás rovására az, hogy egyik helyről szaladok a másikra, és emiatt nem tudok majd úgy teljesíteni, ahogy azt elvárnák, egyelőre nem vállalok munkát”.

Szerinte a legmegdöbbentőbb az, hogy az árak emelkedtek, a fizetések viszont nem, vagy ha mégis, akkor sem arányosan az árak növekedésével. „A pénz csak úgy kifolyik az ember kezéből, és azt látom, a legtöbben már csak azért dolgoznak, hogy biztosíthassák a megélhetést a család számára, emellett másra nem jut már a fizetésből”.

Elmondta, ha elvégzi az egyetemet Kolozsváron, szeretne hazaköltözni és önállósodni. Elköltözne a szüleitől, de a lakbér is plusz kiadást jelentene, ami megnehezíti a megtakarítást, „a fizetés sem lesz túl nagy, még nincs tapasztalatom. Ijesztő, ha belegondolok abba, hogy mégis hogyan leszek képes elkezdeni a felnőtt életet” – összegezte M.

R. is kevesebbet engedhet meg magának, mint korábban. Felidézte, albérletben lakott, amikor még alapképzésen tanult, a szülei havonta küldtek pénzt a lakbérre és a költségekre. A mesterin bentlakásra váltott, mert már nem tudták megengedni maguknak a lakbér fizetését. „Tavaly óta nem küldenek pénzt rendszeresen, igyekszem magamat eltartani. Csak akkor kérek tőlük, ha megszorulok” – emelte ki.

Emiatt R. kevesebbet jár szórakozni, illetve olyan szabadidős tevékenységekről is le kellett mondania, amelyek pénzbe kerülnek. „Sokat megspórolok azzal, hogy nem fizetek nagy lakbért, ez nagy segítség, emellett igyekszem csak a legszükségesebb dolgokat megvenni, de ez sem mindig sikerül” – magyarázta.

Jelenleg dolgozik, már három éve vállal munkát részmunkaidőben, ebből fedezi a megélhetési költségeit. Mégis megdöbbentő számára, hogy „az ember hiába dolgozik, a fizetésből nem, vagy csak nagyon szűkösen lehet megélni. Két éve a részmunkaidős fizetésem elég volt arra, hogy még félre is tegyek a hónap végén úgy, hogy a szüleim állták a lakbért. Jelenleg alig élek meg egyik hónapról a másikra". Mégis úgy véli, ha teljes munkaidőben dolgozna és albérletbe költözne, egy kezdő fizetésből szintén nem, vagy csak nagyon nehezen tudna megélni, főleg ha Kolozsvárról van szó.

„A biztonság hiánya ijeszt meg. Ha nem lenne bentlakás, nem tudnám, hogy mihez kezdenék, mert a szüleim nem tudják fedezni azt, hogy Kolozsváron éljek. A bentlakás viszont ideiglenes, semmiféle stabilitást nem nyújt, ezért egyre sürgetőbb, hogy keressek egy stabil munkahelyet. Ez viszont nem egyszerű, mert a tanulmányaimat sem szeretném elhanyagolni” – részletezte R.

B. alapképzésen tanul a román fővárosban, szerencsére szülei több pénzzel tudják támogatni, mint a drágulások előtt. „A szüleim is tudják, hogy minden sokkal többe kerül. Egyszerű példa, ha a tömegközlekedésre gondolok, a vonatjegyek, buszbérletek, metróbérletek is sokkal többe kerülnek” – fejtette ki. Hozzáfűzte, a szülők általában kéthetente küldenek pénzt neki, ezt igyekszik nem elkölteni, és nem is szeretne többet kérni tőlük.

„Idén lemondtam az egyetemi kantinról. Régebb sokszor ebédeltem ott, megérte, viszont nagymértékben drágítottak ott is. Ugyanakkor lemondtam a buszbérletről, csak metróra költök. A kettő együtt sokba kerül, és Bukarestben nem ingyenes a tömegközlekedés az egyetemistáknak, mint például Kolozsváron.  

K. is a bentlakást választotta, jelentős pénzt tud így megspórolni. Úgy véli, a magas infláció lényegesen befolyásolja a vásárlási szokásokat, nehéz nem megérezni a hatását, függetlenül attól, hogy az ember éppen egyetemista-e vagy sem. Ő is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen szülei több pénzzel tudták támogatni az elmúlt időszakban, mint korábban.

Kapcsolódó

Nem is gondolná, milyen sokat spórolhat a hulladékmentes életmóddal

Amellett, hogy kevés odafigyeléssel és tudatossággal tehetünk a környezetünk jövőjéért, rengeteget spórolhatunk a mindennapokban.

takarékosság kisokos zero waste hulladékmentesség megtakarítás

Egyértelműen élelmiszerre költ a legtöbbet, bár bevallása szerint nem kellett lemondania semmiről, amit korábban megengedhetett magának, ennek ellenére okosabban bánik a pénzzel. Spórolási módszerét tekintve, a hónap végére kitűz egy bizonyos pénzösszeget, aminél nem szeretne többet költeni, és sikerélményként könyveli el, ha nem lépi át a meghúzott határt.

„Többször is próbáltam munkát találni. Néhány visszautasítás után ráeszméltem, hogy anyagi szempontból nem érzem sürgetőnek, hogy jövedelmem legyen” – magyarázta. Hozzáfűzte: úgy érzi, most még olyan dolgokra kell koncentrálnia, amelyekről a munka elvonná a figyelmét. A legfelháborítóbbnak viszont azt tartja, hogy a fizetések nem emelkedtek arányosan az árak emelkedésével, bár egyelőre úgy érzi, nincs hatással a jövőjére a jelenlegi helyzet.