A két cernavodai atomreaktor már leállt, miközben a vízerőművek termelése visszaesett és egyre több település küzd vízhiánnyal. Ami itthon történik, egy szélesebb európai válság része: a 2026-os nyár megmutatta, milyen gyorsan válhat az aszály energiabiztonsági problémává.

A nyár közepére az aszály már nem csupán mezőgazdasági és környezetvédelmi problémát jelentett, hanem az ország energiaellátását is közvetlenül veszélyeztető válsággá vált. A rendkívüli csapadékhiány, a tartósan alacsony folyóvízszintek és a hosszan tartó hőség hatásai először az öntözésben, a hajózásban és a vízellátásban jelentkeztek látványosan, július végére azonban az energiatermelést is olyan súlyosan érintették, hogy a román kormány augusztus egészére országos energia-veszélyhelyzetet hirdetett. Augusztus 11-re a Duna vízhozama a romániai belépési szakaszon másodpercenként mindössze 1370 köbméterre csökkent, ami történelmi mélypontnak számított.

A vízhiány eközben az ország belső területein is egyre komolyabb gondokat okozott, bár országos ivóvízellátási válság egyelőre nem alakult ki. Július végére a nagyobb víztározók átlagos töltöttsége 70–71 százalékra esett, augusztus 7-én pedig már 14 megye 133 településén kellett korlátozni a központi hálózatból biztosított vízellátást. Különösen Neamț és Bihar megyében romlott jelentősen a helyzet, miközben a szárazság csaknem száz olyan települést is érintett, amely nem rendelkezik központi vízhálózattal. A Körösök vízgyűjtőjén július végére két vízfolyás teljesen kiszáradt, több mérőállomáson pedig korábban soha nem tapasztalt alacsony vízállást mértek.

Amikor a vízhiányból energiaválság lesz

A válság súlyosságát talán a cernavodai atomerőműnél végzett, néhány hónappal korábban még elképzelhetetlennek tűnő beavatkozások mutatják a legjobban. A két reaktor Románia villamosenergia-termelésének mintegy ötödét adja, működésükhöz azonban elengedhetetlen a Duna megfelelő vízszintje. A folyó apadása miatt július 28-án az egyik reaktort már le kellett állítani, csütörtökön a másikat is. A hatóságok előbb víz alatti robbantással távolítottak el egy akadályt, majd kotrással mélyítették a víz útját, végül kővel megrakott uszályokat süllyesztettek el, hogy több vizet tereljenek a cernavodai vízkivételi rendszer felé.

Az ideiglenes beavatkozásokkal sikerült időt nyerni, a veszély azonban augusztus közepén sem múlt el, mivel az előrejelzések a Duna további apadását valószínűsítették. A számítások szerint a még működő reaktort akár augusztus 13-án is le kellhet állítani, ha tovább csökken a vízhozam. Ez különösen érzékenyen érintené az országot, mert az aszály közben a vízerőművek termelését is visszafogta, a hőség pedig növelte az áramfogyasztást. A kormány ezért arra kérte a lakosságot és a vállalatokat, hogy este hét és tizenegy óra között mérsékeljék fogyasztásukat, a nagyobb energiaigényű tevékenységeket pedig lehetőleg a nap közepére időzítsék, amikor magasabb a naperőművek termelése.

Kapcsolódó

Hová tűnt a Duna vize? – Energiaválság Paksnál és Cernavodănál

A romániai Duna-szakaszon július végére a vízhozam másodpercenként mintegy 1650 köbméterre csökkent, vagyis alig haladta meg a sokéves júliusi átlag egyharmadát.

aszály vízhiány Cernavodă Paks

A hatóságok ugyanakkor egy kedvezőtlenebb forgatókönyvre is készülnek: tartós áramhiány esetén a Transelectrica fokozatosan korlátozhatja a nagy ipari fogyasztók ellátását, szükség esetén pedig az exportot is visszafoghatja. Lakossági áramszünetek egyelőre nincsenek napirenden, az esti csúcsidőszakban azonban Románia importra szorul, miközben a környező országokban ugyanez a hőség és vízhiány szűkíti a behozatal lehetőségeit. A helyzetet éppen az teszi különösen kényessé, hogy egyszerre csökkent a vízenergia-termelés, került veszélybe a nukleáris kapacitás és nőtt meg a nyári áramigény.

A mezőgazdaságban valamivel árnyaltabb a helyzet, mivel a korai gabonafélék, köztük a búza, viszonylag jól átvészelték a nyár első felét, a későbbi növénykultúrákat azonban már jóval súlyosabban érintette a szárazság. A World Weather Attribution júliusi elemzése szerint Romániában több mint egymillió hektár kukoricát sújtott komolyan az aszály. Az öntözés ráadásul éppen akkor igényelne több vizet és energiát, amikor mindkettőből kevesebb áll rendelkezésre, jól érzékeltetve, milyen szorosan összekapcsolódik a víz-, az élelmiszer- és az energiabiztonság.

Magyarország hasonló problémákkal szembesült, bár az ottani helyzetet most csak összehasonlításként érdemes nézni. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a paksi atomerőmű teljesítményét is jelentősen vissza kellett fogni, miközben augusztus elején több térségben már a legmagasabb, harmadfokú vízhiány elleni készültséget rendelték el. A HungaroMet augusztus 6-i értékelése szerint az ország egyre nagyobb részére terjedt ki a legsúlyosabb mezőgazdasági aszály. A folyó felső szakaszán érkező csapadék később valamelyest javította a paksi erőmű helyzetét, Romániában azonban ez a víztöbblet már nem elegendő ahhoz, hogy érdemben megfordítsa a Duna apadását.

Nemcsak a Duna apad: Európa nagy része ugyanazzal küzd

A romániai válság egy jóval nagyobb európai folyamat része, amelynek méreteit jól mutatják a júliusi Copernicus-adatok. Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa jelentős részén a megszokottnál sokkal szárazabb volt az idő, Franciaország, Németország, Ausztria és Magyarország egyes térségeiben pedig a talaj felső rétegének nedvességtartalma a mérések 1979-es kezdete óta nem süllyedt olyan alacsonyra, mint idén júliusban. A kontinens folyóinak vízhozama is nagyrészt az átlag alatt maradt, a Duna mellett pedig a Rajna is rekordközeli mélységbe apadt, ami Németországban már az ipari szállításokat veszélyezteti és jelentősen megdrágította a folyami fuvarozást.

Az energiatermelés sérülékenysége sem kizárólag Romániát érinti, mivel a hőhullámok és az alacsony folyóvízszintek egyszerre több termelési módot is visszafognak. Franciaországban augusztus közepén a folyók magas hőmérséklete és alacsony vízállása miatt akár 7,3 gigawattnyi nukleáris kapacitást kellett korlátozni, Németországban pedig a hőséggel együtt járó szélcsendes idő mintegy 60 százalékkal az évszakos átlag alá csökkentette a szélerőművek várható termelését. Mindez gyorsan megjelent a piacon is: a francia és német másnapi villamosenergia-árak egyetlen nap alatt több mint húsz százalékkal emelkedtek.

A kiszáradó táj egyik leglátványosabb következménye az erdőtüzek terjedése, amelyek idén már messze túlnyúltak a hagyományosan veszélyeztetett mediterrán térségeken. Július végéig az Európai Unióban több mint 254 ezer hektárt perzseltek fel a nagyobb tüzek, meghaladva az elmúlt húsz év átlagát. Július végére Franciaországban több mint 90 ezer, Spanyolországban pedig több mint 200 ezer hektár égett le, és augusztusra a spanyolországi terület tovább nőtt. Görögországban, Albániában, Szerbiában, sőt Angliában is súlyos tüzekkel kellett megküzdeni.

A 2026-os nyár szélsőségeit vizsgáló nemzetközi kutatások arra is rámutatnak, hogy nem pusztán az idei csapadékhiány áll a háttérben. A World Weather Attribution elemzése szerint Kelet-Európában az ideihez hasonló talajnedvesség-hiány az ember okozta éghajlatváltozás következtében mintegy tizenegyszer valószínűbbé vált. A magasabb hőmérséklet gyorsítja a párolgást, ezért ma már olyan csapadékhiány is súlyos aszályt idézhet elő, amely néhány évtizeddel ezelőtt jóval kisebb következményekkel járt volna.

A jelenlegi helyzet ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Románia vagy Európa elkerülhetetlenül tartós energiaválság felé sodródna. Románia villamosenergia-termelése több forrásra támaszkodik, a gyorsan bővülő napenergia pedig már most érezhetően segíti a nappali fogyasztási csúcsok fedezését. A mostani válság egyúttal sürgetőbbé teszi azokat a fejlesztéseket, amelyekről korábban főként stratégiai dokumentumokban esett szó: az energiatárolás bővítését, a határkeresztező hálózatok megerősítését, az öntözőrendszerek korszerűsítését és a vízveszteség csökkentését. Románia jelentős uniós forrásokra is támaszkodhat az alkalmazkodásban, miközben a természetes árterek, vizes élőhelyek és tározók helyreállítása egyszerre mérsékelheti az aszályok és az árvizek hatásait. Az idei nyár aligha az utolsó ilyen próbatétel, de már most világossá tette, hogy a víz- és energiaellátást többé nem lehet egymástól független rendszerként kezelni. Ha Bukarestben levonják ennek tanulságait, a következő hasonlóan száraz nyárnak már jóval nagyobb tartalékokkal vághat neki az ország.