Van egy korosztály, amelyik az utolsó középiskolai év végét, az érettségit és az egyetemi tanulmányai első évét is járványidőszakban tapasztalta meg. Olyan egyetemisták, akik még nem ültek előadóteremben, és csak a képernyőről ismerik oktatóikat, csoporttársaikat. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem néhány gólyáját kérdeztük arról, hogyan barátkoztak meg az online oktatás körülményeivel.

A Maszol által megkeresett diákok többsége azt állítja, nem voltak számára anyagi vagy technikai akadályai az online oktatásnak. Akadnak azonban olyan elsőévesek is, akiknek nehézséget okozott különböző szoftverek letöltése, amelyek egyébként a jelenléti oktatásban elérhetőek volnának az egyetem számítógépein. „Bármennyire is legyek Z generációs fiatal, nem tudom a technikai, illetve informatikai problémákat megoldani. Azon kevés személyek közé tartozom szerintem, akinek húsz évesen nincsen kiváló technikai érzéke” – mondta egy újságíró szakos hallgató.

A Maszol által megkérdezett hét diák közül négyen egyáltalán nem költöztek fel Kolozsvárra (egyikük fenntartotta a bentlakásban megszerzett helyét), egy hallgató csak első félévre, egy másik válaszadó pedig a városban lakik bentlakásban, annak ellenére, hogy előadóteremben még nem vett részt egy órán sem.

A legtöbben a Zoom és a Microsoft Teams platformban bíznak, de ezek használata sem mindig gördülékeny. Az elősévesek panaszai szerint néha internetproblémák jelentkeznek, máskor frissíteni kell az alkalmazást. Az egyik diák szerint sokkal előnyösebb lenne egy egyesített platform, ahol elérhető minden információ. „Sok bonyodalmat okoz az, ha a tanárok eltérő felületekre töltik fel a tananyagot. Személy szerint azt ajánlanám, hogy egységesen, egyetlen platformra összesítsék a leadandó anyagot, hogy a diákoknak ne azzal kelljen időt eltölteniük, hogy keresik mi és hol van” – mondta egy történelem szakos hallgató.

Az online oktatásnak megkérdezetteink szerint vannak kimondott pozitívumai. Ezek között elsősorban a költségtakarékos lakhatást és az eredményes tanuláshoz sokaknak elengedhetetlenül fontos privát szféra biztosítását emlegetik. „Én egy bentlakás körülményei között biztos nem tudnék tanulni” – fogalmazott egy elsőéves jogász.

A pozitívumoknál azonban lényegesen több a negatívum, derül ki a gólyák válaszaiból. Az egyetemi előadások látogatását, a tanulmányi kirándulásokat mindannyian hiányolják. Sokan érzik úgy, hogy behozhatatlan a lemaradásuk „otthoni egyetemistaként”. Hátrányt jelent számukra, hogy nincs lehetőségük részt venni konferenciákon, tematikus előadásokon, az adott szak diákjainak szervezett tevékenységeken, programokon. A legfájóbb azonban minden válaszadó gólya szerint a személyes kontaktus hiánya a diáktársakkal és a tanárokkal. A válaszadók közül egy sem akadt, aki mindegyik csoporttársával találkozott volna, amióta elkezdte az egyetemet.

Kapcsolódó

Kihívást jelent az egyetemeknek az online vizsga megszervezése

Egy év telt el a koronavírus-járvány terjedése óta, azóta az egyetemisták két vizsgaidőszakon vannak túl: volt, aki online felvételizett, és olyan diák is, akinek így kellett megírnia a záróvizsgáját. Nagy port kavart nemrég a Bukaresti Tudományegyetem jogi karán történt eset, amikor csalás miatt kizártak 45 elsőéves hallgatót. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorát, Tonk Mártont és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesét, Markó Bálintot kérdeztük arról, hogy mennyire kedvez az online oktatás a csalásnak a felsőoktatási intézményekben.  

online oktatás

I. B. pszichológia szakos hallgató szerint az egyetemen nem csupán egy szakmát, hanem egy egész gondolkodásmódot, világszemléletet kellene elsajátítania, amit az online oktatás körülményei között szinte lehetetlen megvalósítani. A jogi karon tanuló Sz. B. azt mondta: számára a szociális aktivitás motiváló hatású, szüksége van a közvetlen visszajelzésre társaitól, oktatóitól, hogy akaratereje ne lankadjon.

A motiválatlanság általános jelenség a diákok körében. Egyik megkérdezettük azt nyilatkozta, hogy a folyamatos bentlét, a környezetváltozás hiánya, képernyő előtt görnyedés miatt egyre nehezebb koncentrálnia. Megemlített egy másik problémát is, amivel valószínűleg sokan tudnak azonosulni: „Számomra mindig fontos volt az iskolai éveim alatt, hogy az öltözékem révén felkészítsem magam a napra, emiatt is már este előszereltem a ruháimat. Mikor karantén lett, ez lefokozódott a pulóver és tréning kombóra, ami nem igazán tesz produktívvá... Próbáltam ezen változtatni, több-kevesebb sikerrel, de egy idő után csak megunja az ember.”

A többségnek nehézségeket okozott a vizsgaidőszak is. Egyes hallgatók úgy érzik, több volt a befektetett munka részükről, mint amilyen visszajelzést jegy formájában kaptak, mások elégedettek teljesítményükkel. „Az online oktatás ellenére úgy érzem, hogy első félévben kihoztam magamból a maximumot, úgy, hogy sokszor nem volt motivációm semmire” – mondta egyikük. Olyan diák is akadt, aki őszintén bevallotta, nem tudja objektíven értékelni saját teljesítményét.

Abban azonban mindannyian reménykednek, hogy a következő tanévben lehetőségük lesz előadótermekben hallgatni a kurzusokat és szemináriumokat, élhetik az egyetemisták életét. „Nagyon jó lenne már elrugaszkodni a virtuális világtól. Izgatottan és türelmetlenül várom a másodévet” – jelentette ki egyikük.