Egy embertelen folyamatnak vagyunk a tanúi – szakértőt kérdeztünk a kolozsvári „betonmonstrumról”

Az elmúlt napokban ismét elindult egy tiltakozási hullám a Petőfi utcában (Avram Iancu) épülő „betonmonstrum” ellen. Az ingatlanbotrányról először 2009-ben szerzett tudomást a nyilvánosság, az ellenzők akkor semmit sem tudtak tenni, majd az évekig tartó engedélyeztetési huzavona után 2018 februárjában elkezdődött a szálloda építése. Most újra előkerült az ügy, a közösségi médiát ellepték a kolozsváriak tiltakozó bejegyzései, Emil Boc polgármester szerint pedig semmit nem lehet tenni, mivel a kolozsvári városi tanácsot megkerülve, Bukarestből hozták meg a döntéseket. Furu Árpád műemlékvédelmi szakemberrel és Wittemberg Mihály Farkas utcai lakossal jártunk utána az ügynek.

A belvárosi területet 2009-ben vásárolta meg Dumitru és Rafila Rodean, ám a szálloda megálmodója igazából a nagyszebeni vállalkozó, Dumitru Ghişe, akit hét év börtönbüntetésre ítéltek korrupció miatt, és akinek az apósa Dumitru Rodean háborús veterán. A nyilvánosság 2009-ben értesült a tervekről, ekkor próbálták megakadályozni azt, sikertelenül. Az Adevărul lap szerint a Farkas utca 8. szám alatti lakóközösség ekkor ügyvédet is fogadott, Radu Herteget, aki a lapnak azt nyilatkozta, hogy nem tudni, hogyan tudta az egykori Bethlen–Nemes család palotáját megvenni az 1990-es években Dana Margareta Moraru Pop genfi lakos, aki utólag eladta a Petőfi utcai kertet és a szecessziós villát Dumitru Ghișe szebeni milliomosnak. Az üzletember a Forbes szerint 27-28 millió eurós vagyonnal rendelkezik, és az övé a nagyszebeni Golden Tulip Ana Tower szálloda és a kolozsvári Golden Tulip Ana Dome is.

A területen eredetileg a Bethlen család palotája állt

Gaal György helytörténész a Kolozsvári Rádiónak azt nyilatkozta, hogy sokan tévesen hiszik azt, hogy a terület Kolozsvár első füvészkertje lett volna, inkább palotakertként szolgált. A városfal déli szakasza előtt a várárok húzódott, ami előtt egy alacsonyabb városfal állt, és a kettő között volt a védelmi terület. Miután az 1790-es évekre a várfalak már funkció nélkül maradtak, nem nyújtottak kellő védelmet egy támadás esetén, így a városi tanács elhatározta, hogy kiárusítja a falakat és az előttük lévő várárok szakaszokat.

A megvásárlásnál előnyt élveztek azok, akik a várfalon belül telekkel rendelkeztek, és a gróf Bethlen családnak volt már ott háza, így Bethlen Ferenc megvásárolta a területet, és egy új palotát építtetett. Gaal György szerint a palota hátsó szárnyába beleépíttette a városfalat, onnan ki lehetett menni a várárokhoz, amit aztán parkíroztak, és egy nyári pihenőhelyet alakítottak ki, ahol „nyílt házat” tartottak, és ahol a helytörténész szerint az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a taktikai tanácskozások folytak. Később az egyik Bethlen lány hozzáment gróf Nemes Jánoshoz, így lett a palota végül Bethlen–Nemes néven ismert.

2010 májusában a kolozsvári tanács 25 „igen” szavazattal jóváhagyta a zonális városrendezési tervet, így elkezdődhetett a szállodaépítés. A Bethlen-kert öreg fái védettséget kellett volna hogy élvezzenek, akárcsak a szecessziós palota, amelyet végül 2014-ben bontottak le. Az eredetileg hétszintesre tervezett szálloda mára már „csak” négyszintes maradt, több mint száz szobával, kitakarva a várfalat, és a 18–19. században épült földszintes-egyszintes műemlék-házakat. Az első engedélyt 2015-ben kapta meg a befektető, ezt 2019-ben megújították, ekkor kezdődtek el a tényleges munkálatok. A világjárvány sem állíthatta meg az építkezést, így mára már megépült a sokak által „betonkoporsónak” nevezett szálloda.

Emil Boc: Bukarestben hozták meg a döntéseket

Emil Boc szerint a kolozsvári műemlékvédő szakemberek az elejétől kezdve ellenezték a beruházást, így megkerülték őket. A cluj24.ro-nak azt nyilatkozta, hogy ő is ugyanannyira feldúlt, mint a kolozsvári lakosok, mivel Bukarestben hozták meg a fontos döntéseket. A polgármester elmondta, hogy három alkalommal indítottak pert az ügyben, először az általános városrendészeti terv, majd az építkezési engedély felfüggesztésére, végül pedig az építkezési engedély semmisítésére, de nem jártak sikerrel. „Kolozsvár nem hagyta jóvá a tervet, és a bukaresti jóváhagyás nélkül nem futhatna a projekt. Sajnos a döntéseket nem itt hozzák, de lépéseket fogok tenni, hogy módosítsák az épület látványtervét” – mondta Boc, hozzátéve, hogy sajnos kevés az esély erre, mivel nincs jogi kötelezettség.

Keddi sajtótájékoztatóján a polgármester elmondta, hogy a kolozsvári területi műemlékvédelmi bizottság nem hagyta jóvá a projektet védett területen, ám a törvény lehetőséget ad arra, hogy a döntést megtámadják az országos műemlékvédelmi hatóságnál, ahol kedvező véleménnyel voltak a szállodáról. Șerban Țigănaș építész azonban felelőssé teszi az önkormányzatot is, rámutatva, hogy annak is jóvá kellett hagynia az építkezést, mivel az építkezési engedélyt is a városi főépítész bocsátotta ki. „Az akkori polgármester, Sorin Apostu és a főépítész is tisztázhatta volna a tanács előtt a beruházással kapcsolatos problémákat, ám ezt nem tették meg, így jóváhagyták az övezeti urbanisztikai tervet” – nyilatkozta az Adevărul lapnak.Mémek sora született az építményről | Forrás: Facebook/Clujul Civic

Wittemberger Mihály: olyan sötét van a lakásomban, mint egy barlangban

Wittemberger Mihály régész negyedik generációs Farkas utcai lakos a 8. szám alatt, egyike azoknak, akiknek ablaka elé építik a szállodát. Évek óta követi az épület sorsát, rengetegszer próbálkozott már perrel, sikertelenül. Mint fogalmazott, az épület miatt alig jön be fény a lakásába, olyan sötét van bent, mint egy barlangban. Szerinte a szállodaépítés teljes egészében a kolozsvári polgármesteri hivatal felelőssége, amit „kenőpénz nélkül nem lehetett volna véghez vinni”.

„A probléma a Funar-korszakban kezdődött, amikor hamis papírokkal megszerezték ezt a területrészt. Ezt bizonyítani is tudom dokumentumokkal. A kolozsvári területi műemlékvédelmi bizottság nem adott engedélyt 9 éven keresztül arra, hogy a rezervátum-övezetben építkezzenek, minden évből megvannak a dokumentumaim. 2010-ben megcsinálták a szállodaépítési projektet, és a kolozsvári területi műemlékvédelmi bizottság 9 éven keresztül nem engedte az építkezést, egészen 2019-ig” – mondta.

Wittemberger Mihály úgy vélte, hogy Sorin Apostu idejében volt egy gyűlés, amelyen minden tag megszavazta az épület tervét, ekkor ő elment hozzájuk panaszt tenni, de senki nem tett semmit. A régész szerint Emil Boc nyilatkozata, miszerint Bukarestben hozták a döntést, hazugság. Mint fogalmazott, az engedélyt végül a bukaresti műemlékvédelmi bizottság adta meg, az igaz, de a polgármester tehetett volna ellene, ám ennek ellenére egyértelműen amellett voksolt, hogy készüljön el a hotel.

A helyiek online petíciót nyújtottak be

Gaal György helytörténész szerint „minden negatív várakozást felülmúlt” az épület, ő lépésről lépésre követte a kert sorsát, és szerinte elképesztő, hogy a régi városfalat el lehessen takarni egy új épülettel. Jelenleg a beruházás ellen online petíció indult, amelyet Remus Octavian Câmpean író, matematikus kezdeményezett. Ezt már több mint 1500-an írták alá, és a kezdeményező arra biztat, hogy „álljunk ki a város történelmi, kulturális és épített öröksége mellett”. „Arra kérek mindenkit, hogy írja alá ezt a petíciót, amelyet egy egyszerű kolozsvári lakos kezdeményezett, aki nem érti, hogy miért tűnik el a város kulturális, művészeti, történelmi örökség egy olyan konstrukció alatt, amely egyetlen célja, hogy hasznot hozzon” – írja a petíció kezdeményezője.

Remus Octavian Campean továbbá azt írja, hogy a petíció hátterében nem rejtőzik semmi, pusztán az, hogy ő egy olyan kiegyensúlyozott Kolozsváron akar élni, ahol a kultúra, a szépség és a történelmi örökség harmonikusan megférnek egymás mellett a modernitással.

Furu Árpád: egy embertelen folyamatnak vagyunk a tanúi

Furu Árpád műemlékvédelmi szakember úgy nyilatkozott lapunknak: műemlékvédelmi szempontból ez a beruházás súlyosan elhibázott, ezt mindenki így látja jelen pillanatban. „Az, ami engem most jó értelemben meglep, hogy a közelmúltban a közösségi médiában megjelent fénykép, amit egy műemlékvédelem iránt érzékeny városi polgár elindított, ekkora közfelháborodást keltett a város magyarul és románul beszélő lakosai között egyaránt” – mutatott rá.

Mint fogalmazott, az pozitívum, hogy van civil tiltakozás, ami viszont szerinte nagy kár, hogy ez akkor jön, amikor már az épület áll. Bár a tervezés folyamatában is voltak megmozdulások, de ezek nem tudtak akkora szelet kapni, hogy kényelmetlenek legyenek a városvezetésnek, és a döntéshozás folyamatát megváltoztassák. Furu Árpád szerint a szálloda léptékében, formájában, arányaiban teljesen idegen tárgy, de úgy vélte, hogy ez nem újkeletű dolog Kolozsváron, a város különböző negyedeiben ugyanezt láthatjuk, például a Györgyfalvi út, a Piac mögötti városrész, vagy az állomás környékén.

„Mindenhol azt látjuk, hogy ahol egy régi házat meg lehet kaparintani, azt lebontják, és a helyére egy arányában sokkal nagyobb épület kerül, ami a környező házakban élő emberek életét megkeseríti. Azt tudjuk, hogy a fejlődés azzal jár, hogy mind nagyobb és nagyobb épületek jelennek meg, de Kolozsvárral az a baj, hogy túl nagy léptékben halad, azaz nincs fokozatosság. Olyan ez mintha valaki hármasával, négyesével futna felfele a lépcsőkőn, és ennek kockázata van. Egy embertelen folyamatnak vagyunk a tanúi, és a város vezetése ezt fejlődésnek hívja. A tulajdonképpeni probléma a mértékletesség hiánya” – mondta.

A műemlékvédelmi szakember szerint azzal is baj van, hogy a jelenlegi városgazdák még mindig nem igazán tudnak mit kezdeni a város múltjával, bár kétségtelenül látunk valamennyi elmozdulást, és nem tudnak mit kezdeni az eredeti városszövettel, ennek történeti értékeivel sem. Szerinte ezek a beruházások nemcsak a múltat teszik tönkre, hanem a város jövőbeni működését is jelentősen megnehezítik sok szempontból, mivel bár pénzt hoznak a városnak, de ugyanakkor problémák özönét fogják idővel kitermelni maguk körül.

Arról, hogy mit szól Emil Boc kijelentéséhez, miszerint igyekezni fog a szálloda látványtervén változtatni, azt nyilatkozta, hogy úgy gondolja, ezen a léptékbeli váltáson egy „esztétikai simogatás” nagyon keveset tud változtatni, és, hogy kíváncsian várja azt az építészt, aki ezt a tervet úgy tudja kijavítani, hogy illeszkedjen a környezetbe. „Abból a szempontból viszont mindenképpen hasznos, hogy minden ilyen drámai fejlesztés felhívja a figyelmet azokra a hasonló helyzetekre, amik ezután fognak kibontakozni, és talán ha most elég hangos a közvélemény, akkor a következő hasonló beruházásoknál reméljük, hogy talán egy kicsit nagyobb szakmaisággal és érzékenységgel járnak majd el” – összegzett Furu Árpád.  

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?