Több akadálya is van, hogy az újra terítékre került területi- közigazgatási átszervezés megvalósuljon, véli Dragoş Dragoman politológus, a nagyszebeni Lucia Blaga Egyetem (USLB) oktatója, akinek többek között az etnikai viszonyok, a politikai földrajz a kutatási területe. A Maszol megkeresésére kifejtette, az etnikai tényező megkerülhetetlen egy új területi-közigazgatási berendezkedés kialakítása során, de a pártok között a hagyományos választókerületeik módosulása miatti villongások, a pártokon belül pedig a megyei vezetők rivalizálása hátráltatja a folyamatot.

A szakértő ugyanakkor úgy véli, a Román Kereskedelmi és Ipar Kamara által javasolt, a megyék számát 41-ről 15-re csökkentő változat, fantazmagória, figyelmen kívül hagyja, hogy ezekben a megyékben emberek laknak, közösségekben élnek, saját nyelvük, történelmük, hagyományaik vannak.

Ez nem egy kirakós játék, nem bánhatunk úgy a megyékkel, mintha puzzle darabkák lennének, amiket összekeverünk, majd tetszés szerint újra más sorrendben összerakjuk, szögezte le.

Dragoman úgy véli a döntést ebben a kérdésben mindenképpen el kellene halasztani, különösen hogy gazdasági helyzet sem felhőtlen, a geopolitikai helyzet bonyolult, az Ukrajnában zajló háború miatt a külpolitika összefonódik a belpolitikával. Viszont érdemes lenne megkezdeni egy komoly egyeztetést bevonva az akadémiai szférát, a közigazgatásban dolgozókat, a helyi politikusokat is.

Tökéletes terv nem létezik

Teljes egyetértés soha nem lesz, de be lehet azonosítani az átszervezés kritikus pontjait, a feloldhatatlan ellentéteket, a megvalósíthatatlan változatokat, hiszen elképzelhetetlen, hogy az RMDSZ valaha is elfogadjon egy olyan átszervezést, amelyben Kovászna megye Buzău megyével társul, Hargita megye pedig Bákóval, részletezte a politológus. Hozzátette, a történelmi régiókat- Olténia, Munténia, Bánát, Dobrudzsa, Erdély, Partium – történelmi örökségét amúgy sem szabad figyelmen kívül hagyni a területi átszervezés során. Amikor a jelenlegi fejlesztési régiók megalakultak, az erdélyi megyék tekintetében ezt a szabályt betartották, nem lépték át a régiók a Kárpátok jelentette határt, ez nyújt valamilyen szintű belső kohéziót. De például Vrancea egy régióba került Konstanca vagy Tulcea megyével, holott semmilyen kapcsolat nincs közöttük.

Ha megtörténik a kritikus pontok felleltározása, el lehet kezdeni a könnyebb, megvalósítható elemek összefésülését, harmonizálását, vélekedik Dragoş Dragoman. Hangsúlyozta, lehetetlen egy olyan tervvel előrukkolni, hogy azt mindenki elfogadja, de legalább nagy vonalakban, a többség rá kellene bólintson, már csak azért is, hogy hosszú távon életképes legyen az új modell, tehát ne csak azért lépjük meg, hogy túl legyünk rajta, hanem, hogy valódi hasznot eredményezzen. Azért sem javallott a túl gyakori módosítás, mert az emberekben van egy inercia, nehezen alkalmazkodnak a változáshoz, miután megszoktak egy berendezkedést. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy néhány évente átszervezzük a területi- közigazgatást a politikai egyezségek, a választások eredményeinek függvényében, szögezte le az elemző.

Eddig legyőzhetetlen akadályok tornyosulnak

Dragoş Dragoman kifejtette, az átszervezésnek három olyan összetevője, akadálya van, amelyeken eddig még senki nem tudott átlépni: az etnikai vetülete, a pártok közötti, valamint a pártokon belüli erőviszonyok.

Az etnikai elem megkerülhetetlen, olyan erős szimbolikus tényező, amitől nem lehet elvonatkoztatni. A területi átszervezést úgy kellene megvalósítani, hogy az erdélyi nemzeti közösségek garanciát kapjanak arra vonatkozóan, hogy ez a lépés nem befolyásolja negatívan az identitásukat, az autonómiájukat, az erejüket, a presztízsüket. Mindenképpen garanciákat kell nyújtani a nemzeti közösségeknek, hogy az átszervezés nem jelenti azt, hogy csökkenti a reprezentativitásukat, az etnikai arányukat. Erre szükség van a Kovászna, Hargita, Maros megyei magyar közösségek, de a Szeben, Brassó, Fehér megyei románok esetében is részletezte a nagyszebeni elemző.

A második akadályt a pártok közötti egyeztetések jelentik, a mindenkori kormánykoalíciókban mindig létezni fognak ellentétek az intézmények felépítése, a választókörzetek kirajzolására vonatkozóan. Ha megváltozik a közigazgatási berendezkedés, átalakulnak a választókörzetek, a pártok részéről megfogalmazódik egy sor számítás, ebből a szempontból sem mindegy miként csoportosítják a jelenlegi megyéket. A politológus felidézte, Traian Băsescu akkori államfő 2011-ben megfogalmazott egy emlékezetes javaslatot, nyolc „szupermegyét” hozott volna létre, szavatolva, hogy Kovászna és Hargita megőrizhesse önállóságát egy „mikromegyeként”, ám ezt az RMDSZ nem fogadta el.

A megyék, a helyi pártszervezetek versengenek a jobb pozíciókért

A harmadik akadály, a pártokon belüli nézeteltérések, erőviszonyok kezelése. Amikor 2012-ben a Szociálliberális Unió (USL) alakított kormányt, Liviu Dragnea volt a fejlesztési miniszter, és Klaus Iohannis éppen arra törekedett, hogy megszerezze a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöki tisztét, felmerült a régióátszervezés, ami nemcsak a koalícióban, hanem a pártokon belül is éles vitákat generált, emlékeztetett az elemző. Az erősebb helyi pártszervezetek erőltették, hogy megkapják a jövendőbeli régiók központját. Például a Szociáldemokrata Párton (PSD) belül Argeș és Prahova vetélkedtek, a Nemzeti Liberális Párton (PNL) belül pedig Kolozs és Bihar megyék csaptak össze. Ezek az ellentétek a mai napig nem oldódtak meg. Bihar megye ki szeretne válni Kolozs árnyékából, de Kolozsvár Arad megye fejlődésére is fojtó hatással van.

Más megyék is folyamatosan versengenek párton belül a jobb pozíciókért: Buzău vagy Vrancea, Galac vagy Brăila, Brassó vagy Szeben. A vita egyre élesedett, feléledt egy erős lokálpatriotizmus, felmerült, miért kellene alárendelni egyik megyét a másiknak. Még az elnevezésekkel sem tudtak dűlőre jutni, Fehér és Hunyad megyék nehezen nyelték le, hogy egy Szeben nevű közigazgatási egységhez tartozzanak.

Az RMDSZ-en belül nem voltak problémák, ám a többi párt nem tudta kezelni a helyi ellentéteket. Kiderült, hogy a probléma megoldhatatlan, ha hagyják, hogy helyi szinten is beleszóljanak, tehát csak az a változat maradt volna, hogy eldöntik fentről, ami szintén nem egészséges. Elképzelhető persze az a változat is, hogy az éppen aktuális kormány minden előzetes egyeztetés nélkül, felelősségvállalással meglépi az átszervezést. A Demokrata Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ 2010-2011-ben több fontos törvényt is elfogadott felelősségvállalással, ami nagy politikai melléfogás volt a két alakulat részéről, az RMDSZ most akár az áldozata is lehet, ha a többi párt anélkül dönt a területi- közigazgatási átszervezésről, hogy egyeztetne az alakulattal. Dragoman ugyanakkor úgy véli, ez most is elhibázott lépés lenne, különösen, hogy a szomszédban dúló háború miatt a kül- és a belpolitika gyakran összefonódik, Magyarország külpolitikáját is figyelembe kell venni.

Tehát egyszer ezen a három akadályon kell túllépni, majd olyan objektív kritériumrendszert felállítani az átszervezésre, ami alapján az embereknek is elmagyarázható a területi-közigazgatási átszervezés javasolt modelljének létjogosultsága.

Elképzelhető persze az a változat is, hogy az éppen aktuális kormány minden előzetes egyeztetés nélkül, felelősségvállalással meglépi az átszervezést. A Demokrata Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ 2010-2011-ben több fontos törvényt is elfogadott felelősségvállalással, ami nagy politikai melléfogás volt a két alakulat részéről, az RMDSZ most akár az áldozata is lehet, ha a többi párt anélkül dönt, hogy egyeztetne a vezetőivel, e ez elhibázott lépés lenne, figyelembe véve a körülményeket, mutatott rá az elemző.

Személyzetcsökkentéssel, forrásmegvonással nem lesz hatékonyabb a közigazgatás

Románia területi-közigazgatási átszervezése az Európai Uniós csatlakozás után mindig a közigazgatás hatékonyságához, a költségcsökkentéshez kapcsolódott, de ez a megközelítés túl lecsupaszított, ennél sokkal összetettebb a kérdés, véli Dragoş Dragoman, aki szerint, ha lecsökkentjük a megyék számát, attól még nem növekszik a közigazgatás hatékonysága.

A teljesítményt ugyanis nagymértékben befolyásolja a törvényes keret, a közalkalmazottak képzése, az adóbegyűjtés hatékonysága. Egyértelmű, hogy egy olyan apparátus, amely több forrással rendelkezik, az alkalmazottak nagyobb fizetést kapnak, jobb körülmények között dolgoznak, hatékonyabb, mint ahol a feltételek szegényesebbek.

Nehezen érthető, hogy személyzetcsökkentéssel, kisebb bérekkel, miként lesz majd eredményesebb a közigazgatás, az államigazgatás.

A fejlesztési régiók megerősítése járható út lenne

Felidézte, Romániában 1998-ban a 315-ös számú törvénnyel létrehozták a fejlesztési régiókat, de ezeknek nincs jogi személyiségük, költségvetésük, választott vezetőik, tulajdonképpen csak a megyék társulását képezik, idézte fel a politológus. Sokan arra számítottak, hogy idővel ezek a fejlesztési régiók megerősödnek, de ez nem történt meg. Mégsem tűnik praktikus megoldásnak, hogy a már létező fejlesztési régiókat földrajzilag újraszervezzük, inkább ezekre alapozva kellene továbblépni, nagyobb hatáskört biztosítva számukra, megtalálva az egyensúlyt, hogy a központi kormányzat és a megyék milyen hatásköröket adnak át ennek a köztes szintnek, de erről is egyeztetni kell, majd törvénnyel szabályozni.