Ismét veszélyben a magyar többségű megyék?
Ismét egyre több szó esik Románia közigazgatási átszervezéséről, amely – egyebek mellett – a megyék felszámolásával, vagy azok összevonásával is járhat. A Maszolnak nyilatkozó elemző szerint egyre inkább kényszerhelyzetbe kerül az ország a kiadáscsökkentést illetően, így a pártok előbb-utóbb annak ellenére is meglépik a területi átrajzolással, pozícióvesztésekkel, de gazdasági előnyökkel járó reformot, hogy arra most nincs politikai akarat.
Az ország nagyon rossz pénzügyi állapotával magyarázta Marius Văcărelu egyetemi tanár, politikai elemző a Romániai közigazgatási, területi átszervezésének terítékre kerülését. A kérdés nem először van napirenden, három-négy évente visszatérő témát jelent a romániai politkának.
„20 milliárd lej, mintegy négymilliárd euró hiányzik a költségvetésből, az ország településeinek 96 százaléka pedig több pénzt költ el, mint amennyit saját bevétele biztosít. Mivel a kormány tevékenysége nem túl átlátható, az is felmerül, hogy a hiány valós összege esetleg nagyobb. Megjegyezném, hogy a közigazgatási átszervezésről szóló korábbi viták is globális gazdasági válság következtében kerültek előtérbe, jelesül 2008 és 2011 között. Világos, hogy a kérdés mostani aktualitását is az új típusú világgazdasági válság adja, amelynek összetevői a demográfiai helyzet, a Covid-válság gazdasági következményei, valamint a keleti konfliktus” – fogalmazott a Maszolnak a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Nemzeti Iskola oktatója.
Azon kérdésünkre, hogy az elkövetkező években van-e esély a területi átszervezéssel járó közigazgatási reformra, Marius Văcărelu igennek válaszolt, mivel szerinte az ország gazdasági helyzete nem fog egyhamar rendbe jönni, ráadásul ez az évtized a nyugdíjrendszer zsugorodását is magával hozza, ami tovább csökkenti majd a büdzsé mozgásterét. „Ezért az ország településeinek hatékonyabb működésére lesz szükség, különös tekintettel a községekre. Az utóbbi húsz évben ötmillió ember tűnt el az országos munkaerő állományból, ami nem ad túl nagy lehetőséget az adóalap növelésére. Márpedig csak így lehetett volna elkerülni a közigazgatásban dolgozók számának csökkentését, amit területi átszervezés önmagában megold” – hangsúlyozta az egyetemi tanár. Hozzátette: a digitalizáció is a adminisztrációs személyzet csökkentése irányába mutat, bármennyire is ellenzik ezt a folyamatot pártok.
Kapcsolódó
A politikai elemző szerint nemcsak a 2023-ra van szükség erőteljes kiadáscsökkentésre, hanem az elkövetkező huszonöt évre előretekintve is, mivel nemsokára kezdenek nyugdíjba vonulni az úgynevezett „dekrétum-gyerekek”, az 1966 és 1972 között születettek. „Valahonnan el kell kezdeni a kiadások csökkentését, a büdzsé hiányának fő okát jelentő túlméretezett helyi közigazgatásnak véget kell vetni, még akkor is, ha pártok függenek a polgármesterek szavazatszerző mozgósításától” – tette hozzá a szakértő.
Marius Văcărelu úgy látja, a pártok annak ellenére kénytelenek lesznek megvalósítani a reformot, hogy erre nincs politikai akarat. „Választások nemcsak 2024-ben, hanem 2028-ban, 2032-ben is lesznek, s mindegyik választási ciklus tovább növeli a szavazók elvárásait, egyebek mellett azért is, mert emelkedik az aktív lakosság gazdasági képzettsége. Már egy jó ideje a pártok, a parlament és a kormány rendkívül alacsony bizalmi indexszel rendelkeznek, s amennyiben nem javul az anyagi helyzet, nem lesz kegyelem a voksolók részéről” – mondta az elemző . Arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi kormánykoalíció gyenge teljesítménye „érdekes” választási eredményekhez vezethet 2024-ben, így például a Románok Egyesüléséért Szövetség elérheti a 30 százalékos eredményt, adott esetben még ennél jobban is szerepelhet. Szerinte 2028-ban újonnan létrehozott pártok vonhatnak el százalékokat az 1990-ben alakult pártoktól.
Azokkal az RMDSZ által is megfogalmazott erdélyi magyar félelmekkel kapcsolatban, hogy egy területi átszervezés a többségében magyarok lakta megyék eltűnésével járhat, megváltoztathatja az etnikai arányokat, és asszimilációhoz vezethet, az elemző Hargita és Kovászna megye gyenge teljesítményére hívta fel a figyelmet, ami az egy főre jutó GDP-t illeti. „Az európai elvárások a demográfiai szempontból nagyobb közigazgatási egységeket részesítik előnyben, ha lehet 2–3 milliós lakossággal, a befektetők is az erős pénzügyi erővel rendelkező közigazgatási egységeket keresik, amelyek támogatásokat adhatnak bizonyos gazdasági tevékenységeknek, vagy cégeknek. A munkahelyeket biztosító befektetők megnyeréséért folytatott versenyben egy 2–3 milliós lakossággal rendelkező közigazgatási egység jóval előnyösebb helyzetben van, mint egy egymilliós, vagy annál kisebb régió” – véli Marius Văcărelu.
CSAK SAJÁT