Egyáltalán nem kizárt, hogy több európai állam, köztük akár Románia is utánozza az Egyesült Államokat, ha az amerikai legfelsőbb bíróság az abortuszhoz való jog eltörléséről dönt. „Ismét küzdeni kell egyszer már megoldottnak hitt dolgokért, mint például a reproduktív és szexuális jogok” – figyelmeztet dr. Vincze Enikő antropológus, lakásjogi aktivista, több könyv és tanulmány szerzője a feminizmus, reproduktív jogok és társadalmi egyenlőtlenségek témakörben. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem professzora szerint az abortusz és általában a reproduktív jogok korlátozására irányuló törekvések nem választhatók le mindarról, „ami gazdasági, politikai, társadalmi életünkben éppen kihívás számunkra”.

Milyen hatással van a nőkre és a társadalmi szerepükre az abortusz elérhetőségének/tiltásának?

Érdekes, hogy 1973-ban az abortuszhoz való jogot – mint alkotmányos jogot – a magánélethez való jogra alapozták. Ruth Ginsburg egykori híres feminista jogász – később a legfelsőbb bíróság tagja, 2020-as haláláig – nehezményezte is, hogy miért nem alapozták az akkori döntést a nők egyenjogúságának, illetve a törvény előtti egyenlőségnek az elvére. Most Mississippi állam átviszi az érvelést egy másik fogalomtárba, amikor azt állítja, hogy a nők cselekvőképességét nem veszélyeztetné az abortusz tilalma.

Megalapozottnak tartja ezt az érvelést?

Én úgy gondolom, hogy minden egyes jog megsértése tulajdonképpen sérti a személy összes jogát. Ha valamelyik jogunk megcsorbul, a többi jogunkkal sem tudunk úgy élni, olyan szabadon, ahogy arra egyébként a törvény feljogosítana. Azt hiszem, itt egy általános elvről van szó.

Visszatérve a korábban említett érvekre, számomra mindig izgalmas, hogy politikailag hogyan konstruálják meg ezeket a problémákat. Az évek során – nem csak az Egyesült Államokban, hanem az Európai Unióban is – többféle módon zajlott a politikai vita ekörül. Egyesek a magzat élethez való jogát hozzák fel érvként. És akkor a vita akörül zajlik, hogy személy-e a magzat, vagy, hogy mikor kezdődik az élet. A másik érvrendszer a nők jogait, a testük fölötti ellenőrzés jogát, szexuális jogokat, reproduktív jogokat tartja prioritásnak.

Az amerikai legfelsőbb bíróság várhatóan a jelenlegi ülésszakának végén, júniusban hirdeti ki ítéletét abban a perben, amelyben Mississippi állam a nők abortuszhoz való jogának felülbírálását kérte. A Roe v. Wade ügyben született 1973-as precedens eltörlését szinte biztosra veszi a tengeren túli sajtó, miután a tavaly leköszönt Donald Trump elnökségének második felében hatfősre gyarapította a konzervatív többséget a kilenctagú bíróságban. Ha Mississippinek igazat adnak, azzal megnyílik az út a többi állam számára is az abortusz tiltása vagy a jelenlegieknél sokkal szigorúbb korlátozása mellett. Tucatnyi republikánus vezetésű állam már elfogadott abortuszkorlátozó intézkedéseket, amelyeket adott esetben azonnal aktiválnak.

Egyébként nagyon fontos, hogy az abortuszról való beszélgetésből eljussunk egy tágabb kérdéskörhöz, ami a reproduktív és szexuális jogok általában. Az én kutatásaim is azt mutatják, hogy nagyon sok nő, aki valamilyen oknál fogva átesett abortuszon, azt az eseményt egy nagyon bonyolult, illetve morálisan, egészségügyileg, fizikailag nehéz döntésnek tartja. Tehát végül is nem arról van szó, hogy az abortuszt önmagában kell úgymond szeretnünk vagy nem szeretnünk, hanem arról, hogy a reproduktív jogainkkal általában tudjunk élni.

A fogalmat a kilencvenes évek közepén a Nők IV. Világkonferenciáján vezették be, és aztán átkerült EU-s szintre is 2002-ben, amikor az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást „a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról”. Ez felsorolja azokat a jogokat, amelyeket minden tagállamnak el kellene ismernie. Viszont azt is tudjuk, hogy ez a probléma nem tartozik uniós hatáskörbe, ahogy megannyi szociális és gazdasági jog sem sajnos, tehát végül is a tagállamokra van bízva, hogy ki hogyan jár el. Emlékezetes, hogy 2021-ben elindult egy próbálkozás a lengyel abortusztilalom kapcsán az emberi jogi biztos részéről, amely azt vetette fel, hogy a tagállamoknak mennyire kellene vagy nem kellene tiszteletben tartaniuk a nők reproduktív jogait. Lengyelország egyike az európai emberi jogi egyezmény aláíróinak, ahol az abortusz szinte semmilyen körülmények között nem engedélyezett. (Kivételnek számít a nemi erőszak következtében fogant élet, valamint az anya életét veszélyeztető terhesség – szerző megj.) Vannak hasonló, részleges vagy feltételekhez kötött tiltások másik öt–hat államban – köztük Magyarországon is –, amely aláírója az emberi jogok európai egyezményének. És még egyszer: ha az emberjogi szabályzatok nem is említik tételesen az abortuszt, a tilalma egy csomó olyan jogot sért, amely viszont explicite benne van ezekben az egyezményekben.

Tudna néhány konkrét példát mondani?

A magánélethez való jog, a törvény előtti egyenlőséghez való jog, az esélyegyenlőség joga, a nemek közti esélyegyenlőség joga. A bíróságokon így lehet érvelni közvetett módon azokban az esetekben, amikor bűncselekményként kezelik az abortusz gyakorlatát. Párhuzamot tudnék felállítani a jelenlegi kutatási témáim alapján a lakhatási jogokkal: ha Romániában nincsenek is olyan törvények, amelyek például az erőszakos kilakoltatást tiltanák, léteznek olyan előírások, amelyek szavatolják a magánélethez vagy a megfelelő életkörülményekhez való jogot. És ezek alapján érvelni lehet amellett, hogy az erőszakos kilakoltatás tulajdonképpen megvonja az illető gyakorlat áldozataitól azt a jogot, hogy a magánéletüket és egyáltalán az életüket biztonságban érezzék.

Gondolom, nem mindenki számára kézenfekvő az összefüggés például az abortuszhoz való jog és a nemi esélyegyenlőséghez való jog között. Ki tudná fejteni bővebben?

Meglehetősen sok vita zajlott az elmúlt évtizedekben a körül is, hogy ha a nemek közti egyenlőségről beszélünk, akkor például áll-e a lábán az, miszerint elsősorban és végső soron a nő dönthet arról, hogy mi történjen a testével, mikor szeretne gyereket szülni, hány gyereket szülne, és így tovább. Hogy ha csak a nők jogát ismerjük el, a partneréjét nem, akkor egyesek azt is mondhatják, hogy ez közvetve a nemek közti egyenlőséget sérti. Nyilván nagyon bonyolult kérdés, és talán soha nem is lehet eljutni egy egyetemesen igaz állásponthoz, viszont ha arra gondolunk, hogy milyen sorsa lesz egy nem kívánt terhességből született gyereknek, vagy milyen sorsa lesz az anyának – mennyiben nehezíti vagy akadályozza a nem kívánt terhességből született gyermek, hogy a továbbiakban olyan életet éljen, amilyet szeretne –, akkor egyértelmű, azt hiszem, hogy a reproduktív jogok sérülése hatással van a nő többi jogára, illetve általában az életére.

A kutatásai során foglalkozott azzal is, hogy a fogamzásgátló eszközök alkalmazása mennyire eltérő hatásokat válthat ki a különböző szociális háttérrel rendelkező nők esetében. Ugyanez elmondható az abortusz elérhetősége kapcsán is?

Mindig meg kell néznünk, hogy hogyan hat egy látszólag egyetemes törvény különböző társadalmi és gazdasági helyzetekben élő személyekre. Én a romániai roma nőknek ezen a területen megélt tapasztalataival foglalkoztam egy 2005-ös kutatásban. Tudni kell, hogy amikor a rendszerváltáskor az abortuszt liberalizálták, közel egymillió terhességmegszakítás történt. A következő években a román államnak is el kellett jutnia arra a felismerésre, hogy valamilyen alternatívát kellene nyújtani a nőknek, hogy ne az abortusz legyen a „fő fogamzásgátló módszer”. Így vált lehetővé 2000 után Romániában is, hogy a nők modern fogamzásgátlókhoz folyamodjanak. Ebben a kontextusban megfigyelhettem azt, hogy a fogamzásgátlókhoz való hozzáférés egyetemes, pozitív elvét hogyan fordították rasszista intézmények a roma nők ellen. Tulajdonképpen egy rasszista gyakorlat eszközeként használták arra, hogy visszafogják a szüléseket a roma közösségekben. Azt hiszem, ez jól illusztrálja azt, amit kérdezett: egy nőnek az életét mindenféle tényező és pozíció is meghatározza, tehát az abortusz elérhetőségét/tiltását is másként éli meg például egy munkásosztálybeli, rasszizmus által veszélyeztetett személy, mint egy középosztálybeli fehér nő.

Megáll-e a lábán az úgynevezett életpártiak érvelése, miszerint a fogamzásgátló eszközök elterjedtsége fölöslegessé teheti az abortuszt?

A legtöbb esetben, a legtöbb országban és a legtöbb korszakban, amikor az abortuszt betiltották politikailag, az mindig kapcsolódott valamilyen tágabb célhoz. Például Romániában 1966-ban a terhességmegszakítás tilalma mögött az is állt, hogy a népességszaporulat nemzeti érdek, a szülés pedig hazafias kötelesség. Tehát nem olyan egyszerű, hogy az abortusz tiltása esetén a reproduktív jogokat majd más módszerekkel elérhetővé tesszük a nők számára. Ahol az abortusz tilalmával kapcsolatos kezdeményezéseket látunk, ott sejthetjük, hogy valamilyen tágabb politikai célokról van szó. A mi esetünkben arról, hogy a nőket hogyan rendelik alá nemzeti érdekeknek. A nacionalizmus-politikák megerősödésével várható, hogy az abortusz tilalma körüli kezdeményezések szülessenek. Tehát nem hiszem, hogy a fogamzásgátló módszerek létezése – egyébként nem is elérhetők mindenki számára és mindig – fölöslegessé tenné az abortuszhoz való hozzáférést. Sokszor egyébként a két tiltás együtt jár: az első lépés az abortusz tilalma, majd a következő lépés az, hogy eltűnnek a fogamzásgátlók, vagy a hozzáférés egyre nehezebb lesz egyre több ember számára.

Valamilyen oknál fogva a politikusok úgy döntenek – politikai, gazdasági okokból vagy nacionalizmus által vezérelve –, hogy igenis népességszaporultra van szükség. A legtöbb esetben aztán ilyenkor – ez történt Romániában is – az állam nem vállal felelősséget azért, hogy az emberek gazdasági helyzetét, társadalmi körülményeit javítsa, hogy az emberek úgy érezzék, hogy biztonságban vannak, és szeretnék ezt további nemzedékek számára is átadni, hanem ellenkezőleg, a reproduktív jogok területén született tilalmakkal próbálják kikényszeríteni a születések számának gyarapodását.

Mit jelentene a nők társadalmi helyzete szempontjából világszerte, ha az USA-ban eltörölnék az abortuszhoz való jogot? Kell-e tartani Romániában egy olyan konzervatív mozgalomtól, amely az Egyesült Államokban az abortuszjog megkérdőjeleződéséhez vezetett?

Tulajdonképpen az amerikai konzervatív vonal hatása, többek között a reproduktív jogok terén is, már régóta terjed Romániában, ha nem is hivatalos politika formájában, de különböző civil szervezetek, vallásos egyesületek révén. Jóformán a rendszerváltás óta láthatunk olyan csoportosulásokat, amelyek általában az élethez való joggal érvelnek, amikor az abortuszt be szeretnék tiltani, vagy az abortuszhoz folyamodó nőket stigmatizálják. Tehát ez nem olyasmi, ami ezután kezdődne, hanem sajnos velünk van a közéletben jó ideje. Hogy politikailag miként csapódna le egy amerikai tilalom, és megtörténik-e ismét Romániában, sajnos egyáltalán nincs kizárva. Annál is inkább, mert egy roppant veszélyes és politikailag-gazdaságilag instabil időszakban élünk, amikor is sajnálatos módon bármilyen jogtiprást el tudunk képzelni az egyre autoriterebbé váló államok és vezető politikai pártok részéről. Egyszer már megoldottnak hitt dolgokért – mint például a reproduktív és szexuális jogok – ismét, permanensen küzdeni kell. Ez a speciális téma – a reproduktív és szexuális jogok, illetve az abortuszhoz való jog témája – tulajdonképpen összefügg mindazzal, ami általában a társadalomban történik, és ekként kell kezelnünk. Ez nem egy kis, különálló szigeten történik velünk, hanem igenis része mindannak, ami gazdasági, politikai, társadalmi életünkben éppen kihívás számunkra.